A nap többi része úgy telt, mintha búra alattlettem volna. Igyekeztem magamban azt ismételgetni, hogy ez úgyse számít, hiszen már rengetegszer vesztünk össze Shay-jel és rengetegszer békültünk ki. Nem szabadna számítania. Nem szabadna, hogy fájjon. Mégis számított, mégis fájt. Hiába ígértem meg magamnak régebben, hogy ha ilyesmi történik semmit se fogok érezni, mégis éreztem. Talán ez a tudat jobban fájt, mint ami történt.
Hannának a délután vége felé feltűnt, hogy lógatom az orrom, de amikor kitértem a kérdései elől és megpróbáltam finoman elmagyarázni neki, hogy a rossz kedvemnek semmi köze hozzá, és majd amikor megoldom talán elmondom. Talán. Sose jeleskedtem abban, hogy a bajaimat megosszam másokkal és hagyjam, hogy segítsenek - bármennyire próbáltam és bármennyire is tudtam, hogy úgy jobb lenne.
Végül Hanna abbahagyta a faggatózást és kijelentte, hogy nem szabad befordulnom, tehát délután elmegyünk a plázába. Kissé talán kelletlenül, de beleegyeztem, mert tudtam, hogy igaza van. Amire most a legkevésbé szükség van az az, hogy beforduljak. Végülis annyira komoly dolog nem történt és még sok jó dolog van az életemben. Például Hanna.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Shay
"Friends can break your heart too."
"Milyen igaz..." gondoltam magamban. A barátok is összetörhetik a szívünket. Alison is ezt tette az enyémmel. Napokig nem keresett, bár ezt valószínűleg ki tudtam volna heverni, ha jó oka volt rá. De aztán, amikor megtudtam -igen, nálunk rendkívül gyorsan terjednek a hírek -, hogy végig Hannával volt, elöntött a méreg. Elárultnak éreztem magam. Az egyik részem viszont tudta, hogy nem kéne így reagálnom. Egy kis baráti féltékenység még belefér, de az én érzéseim - akármennyire is próbáltam tagadni, vagy változtatni - nem barátiak voltak. Rengeteg időbe telt, mire be mertem ismerni magamnak : szerelmes vagyok Alisonba.
Lassan, de valahogy mégis hirtelen kezdődött. Még nyolcadikban, az év végi úszóverseny után. Én nyertem. Szinte mindent hibátlanul csináltam. A verseny végén Alison odajött hozzám az öltözőben. Elmondta, hogy szerinte én vagyok a legjobb úszó az egész városban. Elég sokáig dicsért és áradozott rólam, de én képtelen voltam a szavakra figyelni. Végig őt néztem. Teljesen rabul ejtett, még kócos hajjal és fürdőköppenyben is gyönyörű volt. A bambulasból csak akkor zökkentem ki, amikor elmondta, hogy ő abbahagyja az úszást. Nem az én csapatomban volt, de ha még egy évig úszott volna nagy eséllyel átkerült volna. Szinte látom magam előtt a szomorú ábrázatomat, mert a vállamra tette a kezét, és mosolyogva mondta, hogy attól még minden versenyemen ott lesz. És így is lett. Időközben Ali még sok mindent elkezdett és abbahagyott, de a versenyekre mindig eljött. Aztán nem csak a versenyeken volt velem, hanem szinte mindenhol. Legjobb barátnők lettünk. Mosolyogva gondolok vissza azokra a napokra, majd újra belém mar a fájdalom. Akármennyire is haragszom rá, hiányzik. Az egyik felem már meg is bocsátott neki, a másik pedig dühös, amiért Hannával van, és miután elrohantam, nem jött utánam. Tudtam, hogy titkol valamit, és ez nagyon zavart. Mostanában máshogy viselkedett.
Sokáig ültem a szobámban a régi fényképeinkebámulva és eldöntôtem : nem tartom magamban tovább. El kell mondanom neki, amit érzek és azt, hogy zavar, hogy titkolózik. Örömmel töltött el a gondolat, hogy végre elmondom neki és többé nem kell magamban tartanom. Ugyanakkor féltem is, hogy mit fog szólni. Egyet tudtam : a dolgok mindenképpen meg fognak változni, de talán életemben először nem féltem a változástól. Reménykedtem. Talán mégis van esélyem. Talán Ali is úgy érez, mint én, csak fél kimondani.
/ Köszi az ötletet, IloveCaminah😘/
YOU ARE READING
Lie baby - Egy hazug csaj naplója
Fanfiction"Tulajdonképpen nem is hazudtam. Csak válogattam az igazságok között." - John Green
