19.rész

256 14 0
                                    

Jamie szemszöge:

Miután eljöttem Emilytől, olyan rossz érzés lett úrrá rajtam. Még nem tudom megfogalmazni sem. Nagyon sajnálom, hogy volt ez a kis vita a bátyjával. Nem lehet, hogy hazamenjek, legfeljebb, míg szedek össze cuccot magamnak, meg persze ami a suliba kell. Visszamegyek Emilyhez, most nem bírom egyedül hagyni. Felhívom és közlöm vele a terveimet. Kicsöng, de nem veszi fel a telefont, kizárt, hogy alszik, ahhoz még korán van. Újra próbálom, hátha most sikerül. Sajnos nem vette fel. Kezdek félni, mi van, ha hülyeséget csinál? Hazaegyek, lehet, hogy épp odatart. A gázra tapostam és nem érdekeltek a szabályok, minél gyorsabban haza akartam érni. A házhoz érve kipattantam a kocsiból és beviharzottam. Újra próbáltam hívni, de sikertelenül. Mi van, ha elrabolták? Csörgött a telefonom, felvettem meg se nézve, hogy ki az.

-Hallo tessék itt Jamie-szóltam bele.

-Szia Jamie itt Dean, Emily nálad van?-basszus ettől féltem, nincs otthon.

-Nem nincs, próbáltam hívni, de a telefont sem veszi fel. Mit csináljunk Dean? Hol keressem?

-Nem tudom haver, fogalmam sincs hova mehetett, minden az én hibám, ha nem veszekszem vele.

-Dean nyugodj meg, nem a te hibád, te csak aggódtál érte, ez normális. Most leteszem, hátha hív. Hívlak ha tudok valamit.

-Rendben, köszönöm Jamie. Én is hívlak, ha hazajönne.-és le is tette a telefont. Eltelt kb fél óra, hogy letettük a telefont. Kopogtak az ajtón, kinyitottam és Emily volt velem szemben, látszólag semmi baja nem volt.

-Szia Jamie-suttogta halkan. Behúztam az ajtón és számon kértem.

-Hol a faszba voltál? Dean is aggódik érted, a telefont nem vetted fel, már ott voltam, hogy hívom a rendőrséget!-lehet kicsit kemény voltam, megrezzent, ahogy kiabáltam. Igen dühös voltam, nem rá, hanem magamra, mert ott hagytam egyedül, mikor maradhattam volna.

-Most menj zuhanyozz le, utána megbeszéljük!-azzal fel is ment. Én addig felhívom Deant, hogy ne aggódjon, mert a húga itt van. Miután lerendeztem a bátyját, hallottam, hogy már végzett a zuhanyzással. Felmentem adtam neki pólót meg boxert amiben alhat. De előtte meg kell tudnom mi történt.

-Gyere menjünk le a nappaliba és elmondhatod mi történt. -lementünk leültünk a kanapéra, de nem szólalt meg, mintha azt láttam volna, hogy fél. Istenem megijesztettem, ahogy kiabáltam vele. Mekkora barom vagyok.

-Sajnálom, hogy kiabáltam veled, de értsd meg nagyon aggódtam, de nem rád vagyok dühös, hanem magamra, mert ott hagytalak egyedül, mikor maradhattam volna. Tényleg nagyon sajnálom, ne félj tőlem, nem tudnálak bántani. Én Szeretlek!-igen kimondtam neki, már régen ki kellett volna mondanom. Emily hirtelen köpni nyelni nem tudott, váratlanul érte a vallomásom, de így én megkönnyebbültem, hogy tud róla.

-Jamie én is szeretlek, azóta szeretlek, hogy beléptél az iskolába!-azzal a lendülettel húztam az ölembe és megöleltem. Most nem számított semmi és senki, csak mi ketten.

Mr. Dornan a Tanárom! Tahanan ng mga kuwento. Tumuklas ngayon