Dark side *szünetel*

Nyolcadik rész: Szerencsétlen nap szerencsétlen befejezése

Ott állt felettem kócos fekete hajával és kissé ferde szemüvegével. Nem akartam neki menni.

- Sajnálom Elisabeth! - nyújtotta felém a kezét, igen apró testemnek köszönhetem, és a fizika törvényeinek, hogy a földön landoltam. Makacsságom miatt pedig nem fogadtam el a felém nyújtott karját. Magam tápászkodtam fel a földről egy "nem baj" -t mormogva.

- Gyere Harry! - szólt a lemaradt barátjának Ron.

- Mindjárt! - kiáltott vissza, ez aztán társalgás, nem is értem miért maradtam még ott.

- Köszönöm, hogy kiálltál értem... - nem szerettem volna, ha befejezi. Nem akartam, hogy azt higgye kedvelem valamilyen szinten is, mert nem így van. Kialakult bennem egyféle ellenszenv, bár nem is igazán ő tehet a rémálmaimról, akkor nem érdekelt.

- Piton professzor igazságtalan volt, bárki másért megtettem volna! - mosolyogtam fel rá erőltetetten.

- Akkor is rendes volt tőled! - mormogta miközben elhaladt mellettem. Vállrándítással letudtam az egészet és mentem tovább a célom felé.

A klub helységben csend fogadott. Majd Erys ölelése, amitől újra a hátsómon landoltam, abban az órában már másodszor. A nap folyamán nem igazán akartam megismételni.

- Azt hittem már Piton mondott rád egy átkot! Azért nem jöttél vissza az órára. - mikor kibontakoztam az öleléséből vettem észre könnyes arcát. Miattam sírt? Inkább nem kérdeztem rá, had maradjon meg bennem ez az álomkép.

- Én is ettől féltem! - nevettem fel, mire ő is belekezdett.

- Tudod elmeséltem az egészet az ikreknek és ők beszélték tele a fejem hülyeségekkel...

- Hogy halálos átkot küld rád! - csatlakozott a beszélgetésbe Fred. Fel se tűnt, hogy végig nézték a jelenetünket.

- Hogy ne is keressen, mert már oda dobott téged valami vadnak az erdőből! - kezdett bele Georgie is.

- Hogy bezárt a szertárába!

- Hogy megitatott veled néhány mérgező bájitalt!

- Hogy kitépte a hangszálaid!

- Hogy ellopta a hangod!

- Úr Isten az egyik rosszabb, mint a másik - kerekedtek el szemeim ezek hallatán. Hogy mondhatták ezeket Erys-nek?

- Hát abba is hagytuk, miután Erys elkezdett sírni - szabadkozott az akkor már dühös tekintetem láttán Fred.

- Próbáltuk megmagyarázni, hogy csak vicceltünk mivel egy tanár, nem tehetne ilyen dolgokat.

- De ő egyfolytában azzal jött, hogy láttuk-e már, hogy mégis milyen ijesztő?!

- Meg, hogy hogyan is nézett ki miután kiosztottad?! - nem tehettem róla ezen már nevetnem kellett.

- De csak mikor beléptél a portré lyukon nyugodtam meg igazán - fújta ki a levegőt a barátnőm, én meg megöleltem. Szegény nem csodálom, hogy kiakadt!

- Lányok bocsi, hogy megzavarjuk ezt az idilli pillanatot. - szólalt meg Georgie az arcán nem létező könnyek törölgetése közben.

- De nekünk most órára kell mennünk. - vágott szomorú arcot Fredie.

- Piton-hoz! - forgatták meg a tekintettük.

- Remélem nincs tisztába, azzal, hogy mi barátkozunk veled.

- Hisz már így se nagyon kedvel mienket! - nevettek fel, mi meg mosolyogva engedtük a két fiút az útjukra.

- Szerinted lesz valami következménye? - kérdeztem barátnőmet a szobánk felé haladva.