Dark side *szünetel*

Tizennegyedik rész: Vissza

 A dél utáni beszélgetés ráébresztett arra, hogy nem kell félnem, attól mit fog hozni a holnapi meccs, csak élvezzem és csináljam azt, amit szeretek.

Ezek a gondolatok jártak egész este az eszemben. A baldachint elhúzva az ágyból gyönyörű kilátás nyílt számomra a tiszta éjszakai égre. Nem tudom, hogy magától mozogtak a végtagjaim vagy én irányítottam, de úgy éreztem nekem kell egy kis friss levegő. Seprűvel a kezembe léptem az ablakhoz, minek a szárnyait kitártam és lassan elrugaszkodtam a talajtól, majd elhagytam a szobát. Kint megcsapott a hűvös szellő, de nem érdekelt. Ha beteg leszek, majd Madam Pomfrey egy löttyével.

Lejjebb ereszkedtem a földhöz, hogy meztelen lábujjaim tapinthassák a nedves füvet. Elkapott a honvágy, hogy visszatérjek az árvaházba, bár mennyire is rossz volt ott a sorsom, nem kötött oly sok szabály, nem kellett mindent percre pontosan csinálnom. Ki voltak osztva a feladatom és volt egy hetem megcsinálni azokat. Hiányzik a szabadságom.

A gondolataim miatt nem tudtam megnyugodni. Talán napok óta ez a bajom? Nem is a meccs.

Tudtam, annak érdekében, hogy bírjam a holnapot meg kell szabadulnom mindentől, ami a fejemben járt. El kellett engednem mindent, ki kellett tisztítanom a fejem. Felrepültem hát az egyik legmagasabb toronyra és lefeküdtem a cserepekre, majd tekintetem a csillagos égre vezettem. A hattyút már nem lehetett látni helyébe a Pegazus lépett. Képzeletem játszott velem vagy egy élő Pegazus kezdett el futkározni az égbolton.

Lehunytam a szemem, sóhajtottam is mellette. Csak a fáradtság művelheti ezt velem, vagy valami volt a délutáni teámban.

"- Kevesem, nem kell aggódnia, hisz, ha bármi is történne az egész tanári kar a segéltségére tud sietni. És egyébként is nem élvezi? - kérdezett rá Dumledore professzor. Élvezem? Belekortyoltam a teába, talán komló vagy golgota volt benne, ami levette a nyomást a vállamról. Megnyugodtam teljesen.

- Igen élvezem. Szeretem, mikor a szél a tincseimmel játszik, vagy mikor a kvaff, amit dobok átmegy a karikán és ezzel tíz pontot szerzek. És ezzel közelebb juttatom a csapatom a győzelemhez. Hisz annyi minden múlhat ezen a tíz ponton is... - nem tudtam abbahagyni, csak mondtam és mondtam, míg nem a végéhez érkeztem. - Köszönöm! - fejeztem be ennyivel és valamivel jobb kedvel és több erővel elhagytam a férfi irodáját."

Nem tudok vele mit kezdeni, abba úgy se hagyom a játékot, mert szeretem csinálni és az ikrek se hagynák, hogy kilépjek. Elképzelni se merem, mit meg nem tennének a bent maradásom miatt. Tudtam majd meg kell nekik mindent köszönöm, hisz kitartottak mellettem, Weasley módon. Meg kellett miattuk nyernem a meccset. Így mégis csak jobban hangzik, minthogy magam miatt kell mindent beleadnom.

A gondolataim egyre jobban kitisztultak, azonban az ég kezdett beborulni. Ideje volt visszavonulást fújnom. A seprűvel leereszkedtem a szobánk ablakáig, majd átfagyva feküdtem be a puha ágyba. Már itt volt az ideje, hogy rendesen ki tudjam aludni magam.

Szerencsémre ez meg is történt, mivel reggel úgy ébredtem, mintha teljesen kicseréltek volna. A szemeim nem fajták, a gyomrom tanúskodott arról, hogy képes a reggelit befogadni és az ajkaimon ott ült az a levakarhatatlan mosolyom. Visszatértem, és ilyen is maradtam a meccs kezdetéig...

Meglepetés! Tudom még talán ez az ismételten rövid rész se kárpótolhat benneteket, de engem jobb kedvre derített az írás ezen a borzalmas napon. És ezt megszerettem volna veletek is osztani. Remélem jól sikerült és nem egy teljes katyvasz már az egész sztorim.

Puszi:Eni