Dark side *szünetel*

Tizenhetedik rész: Az első igazi karácsonyom I.

Ismételten önmagam árnyékává váltam, míg rám nem jött a karácsonyi hangulat, és hagyott hidegen, hogy én nem tudom a családommal tölteni az ünnepeket. Legalább itt lesznek velem a Weasley ikrek, akik biztosítottak arról egy perc nyugtom se lesz miattuk, mintha általában lenne... Mindig belekeverek a bajba, olyanba is amihez tényleg semmi közöm.

" A folyosón sétáltam a Griffendél torony felé. Hallottam, hogy a kanyar felől valakik felém rohannak, bekukucskálva két vörös tornádót láttam, akiknek a nyomában ott volt Lee. És láttam rajta, hogy nem jó kedvében futkározik a kastélyban. A két tornádót üldözte éppen, akik a vállukra csapva vitték a sikítozó Kyle Crawford-ot. Először nem esett le, hogy ez az a lány, akibe Lee első találkozásuk óta fülig bele van zúgva, a hallottak alapján egy magabiztos okos lány, aki nem hiába került a Hollóhátba. Ezen kívül erősíti a saját háza kviddics csapatát, mint fogó.

- Srácok mégis mit csináltok? - kérdeztem mikor már hallótávolságon belül voltak. Nem válaszoltak csak egy sokat sejtető gonoszkás mosoly ült ki az arcukra. Elkezdtem ennek hatására hátrálni, de ők nagy sebességgel tartottak felém. Megfogták a hátukra vetett lányt és nemes egyszerűséggel a kezembe nyomták. Az addig kezembe tartott könyvek egytől, egyig a földre zuhantak. Nem tudom mi volt nehezebb, felfogni, hogy ezt miért tették vagy a lány, aki kétszer akkora, mint én.

- Jól vagy? - kérdeztem az immáron két lábon álló Crawford-ot.

- Igen. Köszönöm! Nem tudom meddig vittek volna, ha te nem szólsz talán tényleg bele dobnak a tóba.

- Mit tettél ellenük, hogy ezt érdemelted? - kérdeztem mosolyogva, miközben egy fésűt adtam át neki, hogy rendbe szedje a szalmakazalhoz hasonlító szőke fürtjeit. Igen mindig van nálam fésű, a rakoncátlan vörös, göndör hajamnak önálló élete van, soha se akar kevésbé össze-vissza állni.

- Hát.. Bájitaltan órán, egy feles összetevőt csempésztem, aminek hatására az büdös gázokat bocsájtott ki. - felkacagtam. - Megérdemelték, átváltozástanon épp McGalagony professzornak szerettem volna megmutatni, hogy sikeresen megcsináltam a feladatot, de mire a tanárnő az asztalomhoz ért az a két idióta visszaváltoztatta a kiindulási tárggyá. Teljesen leégettek. - vörösödött el egész arca. Nem tudom, hogy a dühtől vagy pedig a zavartól. - Egyébként Kyle Natalia Crawford vagyok - nyújtotta felém kezét, amit természetesen elfogadtam.

- Elisabeth Lilian Abery - ráztam meg kezét.

- Szóval te vagy az a lány, aki képes ezt a két jó madarat valamilyen szinte kordában tartani.

- Szerintem összetévesztesz valakivel - vörösödtem el véleményem szerint egészen lábujjamig.

- Attól, hogy te nem tudsz róla ez még így van - nyomatékosította mondandóját egy erőtejes bólintással. - Nem..

- Kyle nem jössz? - jelent meg hirtelen a semmiből három másik vele egyidős Hollóhátas lány, ezzel félbeszakítva mondandóját.

- Most nem menjetek nélkülem - mosolyodott el lágyan mikor rájuk tekintett.

- Hát rendben - csalódottan hagytak minket kettesben.

- Hol is tartottunk? - fordult vissza hozzám.

- Valamit mondani szerettél volna - válaszoltam, miközben a földön lévő könyveimet szedegettem.

- Jaj, elfelejtettem mit akartam - jött teljesen zavarba. - Ezt te csináltad? - emelt fel a szétszórt könyvkupacból egy lapot.... "

- Lisbeth! - egyből észrevettem az előttem lévő tömegből éppen előre szőke hajú lányt. Közelebb érve egy kis zacskóval a kezében egyből a nyakamba vetette magát.

- Kyle még nem mentél haza? - lepődtem meg.

- Téged kerestelek egész nap, hogy ezt átadjam - lóbálta meg szemem előtt a zacskót, majd nemes egyszerűséggel a kezembe nyomta azt.

- Ez az enyém? - kerekedtek ki a pupilláim.

- Boldog karácsonyt! Személyesen akartam átadni, a nem baj?

- Nem dehogy is baj - mosolyogtam rá kedvesen. Elővettem hát talárom zsebéből a neki szánt kis ajándékom. - Boldog karácsonyt! - borultam én is nyakába, nem törődve a körülünk zsörtölődő tömeggel, hisz kissé feltartottuk a folyosó forgalmát.

- Kyle! Miért hagytál ott? - jött oda lihegve Erys a kis párosunkhoz.

- Csak megjegyezném te futottál vissza elsőnek, hogy elfelejtetted oda adni az ajándékot Lis-nek!

- De mégis gyorsabban ideértél - nyújtotta Kyle-ra a nyelvét, mire mindkettőn válasza csak egy halk kacagás volt.

- Na, de tessék Lisbeth itt az ajándékod! Ez pedig a tiéd Kyle! - nyújtott át egy-egy csomagot, amit mi természetesen viszonoztunk.

- Jövőre ezt jobban meg kell szerveznünk - jelentettem ki a búcsúzásunkat követően.

- Úgy lesz - kacsintott vissza rám válla felett Erys, majd gyorsabbra vették a tempót és eltűntek az embertömegben.

Örülök, hogy ők vannak nekem, nem hiszem, hogy túl tudnék élni egy napot is nélkülük. Akkor se, ha esetleg a Weasley ikrekkel nem táplálnék ilyen jó kapcsolatot és akkor se, ha a jelenlegi kapcsolat állna fent köztünk. Vagy a magányt nem lennék képes elviselni vagy csak szimplán azt a két fiút. Elmosolyodtam gondolataimon, hisz nekem Fredie és Georgie is nagyon sokat jelent, nélkülük se sokáig bírnám. Ezzel a mosollyal az ajkamon aludtam el és vészeltem át egy egész hétvégét karácsony reggeléig.

Csak annyit tudok most mondani, hogy rettentően, borzasztóan, nagyon-nagyon sajnálom! 

Puszi:Eni