Reggel hat lábbal és ugyan ennyi karral keltem fel. Az első dolog, amit nem tudtam a helyére tenni az az, hogy hol is vagyok. Mikor a kép tisztult, rájöttem mindenre. A fiúkkal aludtam, mert összetörtem, a tudat miatt, hogy már tényleg nem tudom, ki vagyok.
Mivel az óra még a hatot se ütötte meg, óvatosa átléptem Georgie-t. Aki miután elhagytam az ágyat a testvérével gabalyodott össze. Egy mosollyal jutalmaztam ezt a nevetséges jelenetet. Elhatároztam, hogy ezekben a hajnali órákban, nekem jól esne egy kis boldogság hormon. Átosontam a szobámba, ahol elővetten a kis dobozt, amiben a kincseimet rejtettem szobatársaim elől. Ebbe rejtettem el rajzaimat és a már karácsonyra kapott ajándékaim. Előkaptam egy doboz csoki békát és egy csomag cukorkát. Lehet nem a legegészségesebb hajnali fél hatkor ez a reggeli, de nem tudott nagyon érdekelni.
Kibontottam a cukorkát majd kényelmesen elhelyezkedtem az ágyamban. Kezembe vettem az egyik doboz csoki békát. Óvatosan vettem le a fedelét, megdöbbentem mikor benne egy fél csoki békát találtam egy kis cetlivel, ami a földre hullót. Lehajoltam érte és egy szó állt rajta.
Sajnálom
Nem tudtam ki üzente ezt, talán az a valaki, aki beleevett az ajándékomba vagy az ajándékkal volt a bocsánat kérés a célja? De akkor minek evett bele? Érthetetlen.
Az egyik kezembe a doboz teteje a másikba pedig a cetli volt. A tetőbe kerestem a képet, de úgy látszott az szabadságot vett ki. Épp nyúltam volna a mondhatni döglött békához és a képhez járó leíráshoz, hogy tudjam kinek is kéne ott állnia. Azonban egy rekedtes, fáradt hang ebben megakadályozott.
- Lisbeth odafent vagy? - talán Fredie volt az, aki nekem szólt, de most nem tudtam volna megmondani.
- Igen! - szóltam vissza és megindultam lefelé. Csak a szerencsétlen csoki állatot sikerült felkapnom, majd nőiesen betömtem a maradványait a számba. Ami ezzel meg is telt.
- Szia, kicsi lány, tudod, hogy megijesztettél? - kaptam tőle egy jó kis haj borzolást, válaszul csak csúnyán néztem rá.
- Ez előtt a tetted előtt még egyből rávágtam volna, hogy sajnálom, de így - mutattam az alapból borzos hajamra - nem mondom.
- De rossz vagy! - nevette ki gyermeki sértődöttségem. - De mit esttél? - nézett rám csillogó szemekkel.
- Honnan tudod, hogy valamit is ettem?
- Egy - mutatta az ujjával az említett számot - érzem az édesség illatát, kettő - ismételte meg az előző tettét csak már kettőt mutatott - tiszta csoki a szád. - kezemmel ajkaim letöröltem.
- Nagyon jó megfigyelő vagy - nevettem fel majd elfoglaltam az egyik kanapét.
- Hát ez kell ahhoz, hogy tökéletes hmmm, nem tudom hogyan is mondják a muglik. Valami speciális rendőr legyek? Hogy mondják? - foglalt mellettem helyet, és magunkra húzott egy plédet.
- Talán kém vagy nyomozó? - próbálkoztam.
- Igen! Nyomozó! Nagyon okos vagy Lisbeth - kijelentésére önkéntlenül is teljesen elpirultam.
- Miért akarsz te nyomozó lenni? - kérdeztem az első dolgot, ami eszembe jutott.
- Ez jutott először az eszembe - felnevettem.
- Ez így nem igaz.
- Jó jó, akkor ez az egyetlen olyan szakma, amihez kell a jó megfigyelő készség és még te is tudod mi az.
- Köszönöm - morogtam. - Tudod attól, hogy nem vagyok ennek az őrült világnak, csak fél éve a részese, de nagyon sok mindennel tisztába vagyok vele kapcsolatba. Tegyél próbára.
- Tudod mi az a Gluszflugla? - ha nem is akartam volna bevallani, hogy fogalmam sincs, miről beszél, a tekintem megtette helyettem. A szemöldököm a magasba kúszott a szemeim pedig kikerekedtek. Nyeltem egy nagyot, hisz sikerült megfognia. - Na, most megfogtalak igaz?
- Bevallom igen, megfogtál.
- Hát még szép, hogy nem tudod mi az, hisz most találtam ki ezt a szót - mindketten nevettünk ezen egy jót.
- Nagyon kreatív vagy, tudod, mit adjunk neki egy jelentést.
- Rendben - szerinted mit kéne jelentenie Freli nyelven? - kis idő kellett, ahhoz, hogy felfogjam a Freli jelentését, egyszerűn összevonta a neveinket. Bár miért is az övé van elől?
- Khm, Eled nyelven - javítottam ki.
- Most merd azt mondani nekem, hogy az Eled jobban hangzik, mint az Freli.
- Az Eled jobb - nyújtottam ki rá a nyelvem.
- Rendben, akkor Eled lesz a közös nyelvünknek a neve - bármennyire is hangzott jobban még szerintem is az Freli.
- Nem, nem Freli, lesz, mert te találtad ki az új nyelv első szavát - improvizáltam, ami után egy puszit nyomott a fejemre.
- Valld, be csak jobban hangzik.
- Nem.
- Tudom, hogy tudod. Na, de mit jelentése a Gluszfluglanak?
- Szép vagy!
- Sok szerencsét!
- Rondaság!
- Kutya kaki!
- Fakanál!
- Madár!
- Virág!
- Lapostányér!
- Seprű!
- Jó étvágyat!
- Fogd be! - rosszabbnál rosszabb, hülyébbnél hülyébb ötletek hagyták él ajkaink.
- Na, mi legyen? - szakítottam meg az abszurd ötlet áradatot.
- Nem tudom. Talán a szia, vagy a sok szerencsét vagy az élet szép vagy a jó étvágyat vagy a fogd be a legesélyesebb. De a fakanál, a seprű és a WC se rossz.
- Hmm, akkor ugyan ott tartunk, ahonnan elindultunk.
- Szóval sehol se vagyunk.
-Mi az első szó, ami eszedbe jut, ha veled szembe jönnék az egyik folyosón és azt mondanám, hogy Gluszflugla?
- Egészségedre, ezt szoktam mondani, ha valamit nem értek - kuncogtam.
- Na, akkor ezzel meg is vagyunk.
-Azt fogja jelenteni, hogy egészségedre? - értetlenkedett.
- Igen - bólintottam.
- Na, akkor ezennel elindítottuk a saját nyelvüket.
- Ígérd meg, hogy senkinek nem mondod el a kitalált szavaink jelentését - tartottam fel az egyik kisujjamat.
- Még Geroge-nak se?
- Még neki se - sóhajtott egyet, majd a kis ujjam köré fonta a sajátját.
- Rendben, ígérem - rám mosolygott.
Nem volt egy átlagos reggel, de nem bánom. Az a pár óra, amit ott a kanapén ülve Fred-del töltöttem ráébresztett, ne kell azon aggódnom ki is vagyok, míg van valaki mellettem. Majd egyszer kiderül, vagy ha nem akkor sincs okom miatta bánkódni. Erre is csak Fred vezetett rá, mikor újra előtört belőlem a tegnapi nap. Jó, ha van melletted valaki, de még milyen jó...
Sziasztok! Szerintem látszik, hogy kissé szórakozott voltam a megírásánál. Na, de remélem tetszett. Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok, de nincs túl sok szabadidőm, és sokkal hamarabb szerettem volna hozni. Próbálok sietni a következővel, de nem ígérek semmit!
Puszi:Eni
ESTÁS LEYENDO
Dark side *szünetel*
Fanfic„- Harry Potter! - szólították a következő fiút kinek fejére rákerül a Teszlek Süveg. A mellettem ülők felkapták a fejüket és az első évest figyelték, kíváncsian tekintettem hátra, hogy megnézzem kit figyelnek ennyire, és megláttam őt." Harry Pott...