Dark side *szünetel*

Kilencedik rész: A repülés kezdete

Ott álltunk az udvaron Madam Hooch-ot vártuk, hogy elsajátítsuk a repülés alapjait. Az óra kezdete előtt mesélte el nekem Neville mit is kapott a nagymamájától és, hogy Draco el akarta azt venni. Bár igazából nem láttam abba a világító gömbbe semmi érdekeset, mégis úgy gondolom szemétség volt ellopni szegény fiútól. Azóta dühös tekintetem a fiún tartom, aki csak mosolyogva áll előttem. Lehet, nem vesz túl komolyan azzal az alig 130 centiméteremmel. csak akkor szakítottam el tőle a tekintetem, mikor a szemem sarkából egy rövid szürke hajú sárga szemű tanárnő. Egyből ránk is mordult.

- Mire vártok? Mindenki válasszon egy seprűt, és álljon mellé! Gyerünk, mozgás! - lenéztem a seprűmre, ami rosszabb, mint ahogy az ikrek mondták. Igaz még ülni nem ültem rajtuk, és nem érezhetem, hogy rángat meg ilyenek, de egy ilyen külsejű seprű nem csodálom, hogy nem működik jól. - Nyújtsátok ki a kezeteket a seprű fölé, ás mondjátok, hogy fel!

- Fel! - kiáltottuk egyszerre a másik húsz társammal. Nem hittem volna, de nekem egyből a kezembe ugrott a seprű, nem sokunknak sikerült elsőre. Nekem csak Draco tűnt fel, hisz ott állt velem szemben, és nevetett társaival valakin. Szegény Neville-nek remegett a hangja és meg se mozdult az.

Madam Hooch ezután elmagyarázta, hogyan is kell biztonságosan megülni a seprűt, és a sorok között járkálva mindenkinek, megmutatta a helyes kéztartást. Kiderült Draco eddigi élete során, míg repült rosszul tartotta kezében a seprűnyelet.

- Figyelem: sípszóra mindenki erőteljesen rugaszkodjon el a földtől! - kezdett a parancsok kiosztásába Madam Hooch. - Fogjátok erősen a seprűt, emelkedjetek fel egy-két méter magasba, azután enyhén előre dőlve ereszkedjetek le. Sípszóra, három, kettő...

Még a sípszó fel se zendült, de a szemem sarkából láttam Neville, már rég a levegőben volt és egyre magasabbra repült.

- Gyere le, fiam! - kiáltott utána a tanárnőnk. De a fiú már hat méternél tartott, nagyon sajnálat szegény rendesen láttam tekintetébe még lentről is félelmet. Annyira meg volt ijedve, hogy arca egyre sápadtabbá vált, és mikor tekintetét levezett a földre, gondolom megszédült és lecsúszott a seprűről. Kezemet szemem elé kaptam nem akartam ennek az egésznek a tanúja, lenni, de mégis hallottam, ahogy puffan és reccsen valami. Szörnyű volt. Egyik kezem fülemre is szorítottam, így csak halkan hallottam, hogy a tanár valami, arról agyaráz a keze eltört és, ha valaki repülni mer az az iskolába se maradhat tovább. Addig maradtam abba, a sokkos helyzetbe, míg egy gúnyos hangnem meg nem ütötte a fülemet.

- Láttátok azt a bamba képét? - megfordultam ugyanis eddig háttal álltam nekik. Nevettek szegény Neville-n.

- Lisbeth kicsit elsápadtál! - jött oda megölelni Erys, ezért nem figyeltem a vitára, ami körülöttünk alakult ki.

- Pedig nem is néztem oda. - motyogtam.

- Nem lesz semmi baja, majd meglátogatjuk jó? - nyugtatgatott tovább.

- Szegénynek nem nagyon jön össze semmi.. - nem folytattam mivel körülöttünk mindenki elcsendesült, inkább én is rájuk figyeltem. Megláttam Draco kezében Neville kis gömbét. Minek kell az neki?!

- Add ide! - kiáltottam utána Harry-vel egyszerre, de ő már rá is pattant a seprűre és a magasba emelkedett. Annak ellenére, hogy eddig nem jól fogta a seprűt igen jól bánt vele. Egy tölgyfa mellett lebegve kiáltott le.

- Gyere, és vedd el! - nem nekem címezte, hanem Harry-nek. Ő meg is markolta seprűjét.

- Ne! - sikoltott fel Hermione. - Madam Hooch megtiltotta! Meg fognak büntetni miattad!