Harry balesete óta sajnos az a két hét olyan gyorsan eltelt számomra, hogy igazából sok mindent fel se fogtam belőle. Nem is tudtam eldönteni mit sajnálok jobban, hogy a tanévnek hivatalosan is lassan vége vagy, hogy a griffendél számításaim szerint az utolsó helyet fogja elérni a házak kupáján. Egyik rosszabb következményekkel járt, mint a másik. Az első azt vonta maga után, hogy itt kell hagynom a barátaimat és mehetek vissza szenvedni az árvaház falai közé. A második pedig olyan szörnyen érintett hisz rengeteg pontot vesztett miattam a házunk és a mardekárosok gúnyolódását se szeretném hallani éveken keresztül. Valószínűleg Draco lenne az élen, és persze Parkinson nem maradhat ki soha a mókából, ugyanis neki valamiért az okoz örömet, hogy mások nyomorát láthatja.
Éppen folyosókat jártam Erys-szel az oldalamon, mivel szerettünk volna egy utolsó kört tenni ebben a tanévben az iskolában.
- Olyan gyorsan eltelt ez az év! És hiányozni fog ez az épület! - sóhajtott egy nagyot Erys. - Persze fele annyira se, mint te! - ekkor pedig egy szoros ölelésre vont a karjai közé.
- Nekem is nagyon hiányozni fogsz! Mondanám, hogy mindennap írok, de Steve-re az ikrek vigyáznak. Mert az árvaház valószínűleg nem örülne egy új lakónak. Így sajnos csak akkor írok, mikor Steve meglátogat! Vagy mikor te küldesz nekem azonnal válaszolok - szorosabban öleltem magamhoz.
- Akkor megbeszéltük mindennap írunk egymásnak - felkuncogtam a kijelentésén. - És ha azok a borzalmas lányok hozzád mernek nyúlni esküszöm, hogy parancsba adom Lilo-nak, hogy rajtuk végezze el a nagy dolgát! - nevetett fel ő is. Nem tudtam erre semmit válaszolni mivel Neville megzavart minket.
- Szasztok! Elisabeth Madam Pomfrey azt mondta menj fel hozzá, kész a bármid, amit kértél tőle! - lihegve több, mint egy percbe telt neki elmondania.
- Akkor én felmegyek majd vacsoránál találkozunk - intettem a társaimnak és a gyengélkedőre tartottam.
Ahogy mondta a Neville Madam Pomfrey ott várt engem.
- Szép jó estét! Szia Harry - léptem be az ajtón.
- Szerbusz kedves elkészítettem egy főzetet mivel mondtad az a bizonyos este óta rémálmaid vannak - na hát igen szépítettem egy kicsit a helyzeten, az állítottam Harry balesete óta nem vagyok képes rendesen aludni, nem mertem elmondani, hogy egész életembe voltak ilyen álmaim. - Lefekvés előtt beveszed és az álmatlan éjszakák, huss el is tűnnek.
- Köszönöm szépen, további szép estét - és már ott is hagytam az asszonyt. - És jobbulást Harry találkozunk a vacsoránál!
- Mehetek ugye? - ezt hallottam utoljára a már csukott ajtó mögül.
Eltettem a fiolát a zsebembe, csak remélni tudtam, hogy nem lesz semmi baja, sem most sem a hazavezető úton. De amilyen szerencsétlen vagyok baj lesz. Kellett nekem akkor ilyenekre gondolnom, mivel két lépés után valami nagynak ütköztem. A kezemet a szerencsémre még ép fiolára tettem.
- Jaj, sajnálom Elisabeth - szólt egy kedves mély hang.
- Hagrid! Örülök, hogy látlak! Mi újság mostanában? - mosolyogtam fel az óriásra.
- Elisabeth én annyira sajnálom te is miattam sérültél meg! - láttam a szemeiben, hogy könnyek gyűlnek.
- Hagrid ne csináld ezt, nem lett semmi bajom - öleltem meg - és menj Harry biztos örülni fog a társaságnak!
- Rendben Elisbaeth, de tényleg sajnálom! - ölelt ő is magához. Majd ki-ki ment a saját útjára.
- Szia kicsi Lis merre jártál? - az étkező ajtajába éppen egyszerre érkeztem az ikrekkel.
KAMU SEDANG MEMBACA
Dark side *szünetel*
Fiksi Penggemar„- Harry Potter! - szólították a következő fiút kinek fejére rákerül a Teszlek Süveg. A mellettem ülők felkapták a fejüket és az első évest figyelték, kíváncsian tekintettem hátra, hogy megnézzem kit figyelnek ennyire, és megláttam őt." Harry Pott...
