Nem tudom, hogy vajon mióta tekintem ezt az ódon épületet ismerősnek. Úgy érzem, bárhová könnyedén el tudok már találni, már kicsit se hasonlított egy labirintushoz. Ismertem a kőburkolatú folyosókat, az égbe nyúló mennyezetet, a lépcsők mozgását, és a padlót melyen napi szinten kopognak a cipők talpai az egyik teremből a másikba való jutás idején, vagy mikor éppen az az napi pletykákat átbeszélve tartunk az ebédlőbe, akár reggel, akár délben, akár este.
Viszont ez a napokban nem így volt. Minden kanyart eltévesztette, ennek következtében nem volt olyan óra, amire pontosan érkeztem volna. A gyomrom mogyoró méretűvé szűkülhetett ezekben az időkben, a szemem alá pedig egyre több karika rajzolódott.
- Elisabeth már megint rossz fele mész! - fogta meg a karomat Erys és vezetett, vezetett valamerre.
- Hova megyünk? - kérdeztem rekedten, nem sokszor szólaltam meg akkoriban. Nem tudtam elképzelni, azért torpant meg mivel annyira hülye még se lehetek, hogy nem tudom merre is tartunk vagy esetleg az döbbentette le, hogy megszólaltam? Vett egy mély levegőt és a folyosó forgalmát feltartva a karjaiba zárt.
- Mi a baj? - nézett le rám.
-Én nem akarok holnap játszani! - nyeltem le feltörni vágyó könnyeim.
- De hát ez megtiszteltetés számodra - ekkor meglátta a szenvedő arc kifejezésemet.
- Félek! Túl sok múlik rajtam - az, hogy hajtó poszt annyi felelősséggel jár. Én erre nem vagyok kész.
- Én tudom, hogy képes vagy rá.
- Ezt hangosan ki mondtam? - nevettem fel kínomban. Ő csak kuncogott egyet és elkezdett újra maga után rángatni. Nem tehettem semmit, hisz erőfölényben volt.
Felismertem egyből az ebédlő óriási fa ajtóit. Bár mennyire is traktáltam én Erys-nek, hogy én nem vagyok éhes, csak húzott a célja felé majd szépen leültetett két vörös fejkorona közé.
- Kicsi Lis nem nézel ki túl jól - adott egy puszit a fejem búbjára Fred.
- Ez aztán a kedvesség - mormogtam. Majd felálltam az asztaltól. - Mennem kell.
- Lisbeth ne csináld már ezt!
- Enned kell! - próbáltak marasztalni, de én elindultam a menedékem felé, hol nyugalomra számítottam. Így elindultam a már jól ismert úton a kissé hideg időben. Taláromat szorosabbra húztam, hogy minél jobban védjem magam a hűvöstől. Ahogy viszont beléptem az üvegházba, ahol a meleg teljesen átjárt.
- Jó napot! - rikkantottam kissé rekedtesen.
- Szerbusz ked - a mondatát egy halk sikollyal szakította félve. Miközben felém haladt többször is végig vezette tekintetét rajtam. - Kedvesem te beteg vagy?
- Nem csak mostanában nem nagyon tudok aludni. - válaszoltam egyszerűen.
- Akkor most, sipirc, fel a szobádba és aludj egy jót!
- De..
- Nincs, semmi de. Van itt pár bajkeverő, akik majd segítenek nekem. Nem kell ezzel foglalkoznod. - meg láttam egy tejföl szőke fejkoronát és mellette szokásosan ott állt Parkison-t. Éppen valami nagyon nevetséges lehetett a téma köztük mivel az egész üvegház tőlük zengett. Ekkor meg láttam, hogy mindketten felém mutogatnak.
- Rendben - ennyit bírtam kinyögni miközben szememet Draco hűvös tekintetébe fúrtam. Majd megpróbáltam a drámai kivonulást, de besült a tervem. A göndör fürtjeim mindegyike megjárta a számat, kifele mentet azon voltam mind el is hagyja azt.
Feldúlta haladtam a hálókörzetünk felé, de, mit a mai nap folytán oly sokszor most is eltévedtem. A helyzeten csak rontott, mikor meg láttam, hogy számomra egy teljesen ismeretlen folyosó járok. A könnyeim utat törtek maguknak. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen?
Ekkor lépteket hallottam és felpattantam a fatövéből. Könnyeimet letöröltem és nedves taláromat kezdtem lehajtott fejjel piszkálni, bárki is az nem akarom, hogy meglásson.
- Jól hallottam, hogy valaki erre sírt? - ekkor egy alak magasodott felém. Jaj, ne!
Tudom áshatom a sírom. Nagyon sajnálom, hogy rövid lett és ennyit késtem meg összevisszaság lett, de az iskola mindenbe bezavart. És az is, hogy, amit írtam vagy háromszor is elveszett hála a fantasztikus családomnak és laptopomnak. Viszont most szeretnék heti két-három alkalommal ilyen hosszúságú részekkel szolgálni. De sajnos ott a feltételes mód jele, ami miatt nem biztos, hogy sikerül.
És vegyétek úgy, hogy ez annak a jele, hogy még elék és (lehet csak) fényévente, de még részek is lesznek.
Puszi:Eni
VOUS LISEZ
Dark side *szünetel*
Fanfiction„- Harry Potter! - szólították a következő fiút kinek fejére rákerül a Teszlek Süveg. A mellettem ülők felkapták a fejüket és az első évest figyelték, kíváncsian tekintettem hátra, hogy megnézzem kit figyelnek ennyire, és megláttam őt." Harry Pott...
