Dark side *szünetel*

Tizenötödik rész: I. Meccs

 A meccs előtt Wood mindenkinek leadta a rendelését, vagyis meg kellett nyernünk ezt a meccset neki, nekünk, a Griffendélnek.

Annyiszor mesélte már nekünk, hogy mióta a nagy Charlie Weasley elhagyta az iskola falait a csapat nem igazán volt képes nyerni, ahogy ennek eredményében a házak kupája se lehetett a Griffendélé. A célunk az volt, hogy segítsünk ezt megváltoztatni.

Mielőtt kiléptünk volna az ajtón oda jött mellém az én kedvenc ikerpárosom.

- Kéz és lábtörést srácok - mondtam nekik.

- Mindig ilyen kedves volt? - teszi fel a kérdést Fred.

- Nem szerintem volt már kedvesebb is - nevetett George.

- Ezt használják a muglivilágba, hogy sok sikert kívánjanak - próbáltam magyarázkodni.

- Nem lett volna egyszerűbb a sok siker? - nevetett fel Fred is.

- Ez jobban hangzik - nyújtottam ki rájuk a nyelvem mielőtt a pályára léptem, ők pedig csak nevetve követték a példámat. Majd szépen mind két csapat tagjai körül állták Madam Hooch-ot.

- Tiszta, és szép játékot várok el a csapatoktól - úgy tűnt elsősorban az ellenséges Mardekár csapatának intézte szavait. A szemem sarkából feltűnt barátnőm alakja, aki ha jól hallottam az én nevemet kiáltozta, ha nem a nevem, akkor azt, hogy "Hayley elvitte a vizet!", de ennek nem láttam sok értelmét, nem is ismerek semmi féle Haley-t.

-Felszálláshoz készülj! - kiáltotta Madam Hooc ezzel visszarántva engem a valóságba, seprűm a lábaim közé fogtam. Egyszerre emelkedett a tizenöt seprű a magasba.

- És a griffendéles Angelina Johnson azonnal megszerzi a kvaffot! Remek hajtó ez a lány, és mi tagadás látványnak se utolsó...

- DE JORDAN!

- Elnézést tanárnő..- én pirultam bele ebbe a mondatba, nemhogy Angelina zavaromban majdnem nem kaptam el a felém dobott kvaffot. Lee-t szívem szerint fejbe dobtam volna vele, de nem tehettem meg, ehelyett egy idő után visszapasszoltam Angelina-nak. Innentől a labda oda-vissza szállingózott a két csapat között, mígnem újra nálam volt és el sem hiszem.

- GÓLT SZEREZ A GRIFFENDÉL! - én szereztem a meccs első gólját, el sem hiszem.

A Grifffendél- szurkolók hangja zengte be a teret, míg a Mardekárosok felől morgások hallatszottak.

Azonban a meccs folytatódott nem állt meg az élet a pályán a szurkolók zavaró hangja miatt. Nem volt sok érdekesség, mígnem Jordan fel nem kiáltott, hogy látta a cikeszt. A tömeg eddigieknél is jobban felmorajlott, arról nem is beszélve mikor Marcus Flint szándékosan elállta Harry útját, aki az alóla kilökött seprűről majdnem földre zuhant. Felháborodott a Griffendél-szurkolótábora míg a Mardekárosoknál nevetés hallatszott. Gonosz dolog vagy nem, de ez a jelenet álmomban se nagyon botránkoztatott meg, hisz nem esett le nem ez a lényeg?

Viszont, ami szabálytalan az szabálytalan és büntetéssel jár. Nem tudom milyen elgondolásból én fogom végrehajtani azt. Szerencsére betaláltam. Nem sokkal ezután Flint egy orrtörés gyanús gurkó támadás után gólt szerez. A gól után ismét megszereztük a labdát, de a közönség figyelme a seprűn rángatózó Harry-re tévedt és szerencsénkre néhány ellenfelünknek is így újabb pontot szerezhettünk.

Ekkor azonban Harry seprűje megjavult és támadásba ledűlt, gondolom meglátta a cikeszt és egy bravúros mélyrepüléssel meg is szerezte azt. A mosolyt az arcomról nehezen lehetett volna levakarni, az első kviddics meccsemet.

- Kicsi Lis nyertünk! - bukfencezett a levegőben mellettem Fredie, ami még szélesebb mosolyt varázsolt arcomra.

- És nem haltam meg! - bukfenceztem én is.

- Mivel megvédtünk minden egyes gurkótól! - jött mellén Georgie is.

- Köszönöm! - küldtem feléjük egy-egy puszit, majd a föld felé vettem az irányt.

A Griffendél torony felé menet egyszer csak megtorpantam a nevem hallatán.

- Ugyan kérlek csak szerencséje volt a kis Abery-nek. Ilyen csöpp termettel nem is értem, hogy vehették be hajtónak.

- Még fogónak se vettem volna be a csapatba, hisz kész szerencsétlenség.

- Ó, és láttátok, hogy nézett ki mostanában?

- Mint egy halott. - nevettek rajtam tovább. Fájt ugyan, amit mondtak, de nem hagyhattam szó nélkül. Befordultam arra a folyosóra, amelyikről a gúnyolódó csapat felém tartott. Szembe találtam magam Tracey Davis-szel, Millicent Bulstrode-dal, Pansy Parkinson-nal és Daphne Greengrass-szal. Gondolhattam volna, hogy ezek az abnormális magas hangok hozzájuk tartoznak.

- Itt is van a láthatatlanság hercegnője! - hajolt meg előttem bohókásan Pansy.

- A féltékenység elhozott néhány bibircsókot az arcotokon - szóltam meg, sokat nem is hazudtam undorító képükön még ezek csak szépítettek volna, majd átvágtam a rémült arcú lányok között, akkor már könnyes szemekkel. 

Sziasztok! Itt egy újabb rövidecske rész. Remélem elnyerte a tetszéseteket. Nem tudom mikor hozom a következő részt, de igyekszem. 

Puszi:Eni