Dark side *szünetel*

Ötödik rész: Új ismerősök

Csak nekem lehet ekkora szerencsém, már egyből egy konfliktussal kezdeni az utat. Gratulálok Elisabeth! Ez megcsináltad! Megpofoztad azt a fiút, és majdnem megveretted magad a "követőivel". De szerencsémre leállította őket, egy egyszerű kézmozdulattal. A levegőt, mit addig benntartottam szépen lassan kiengedtem, úgy látszik, nem vagyok akkora veszélybe.

- Hogy hívnak? - kérdezte arcát fogva. Nem volt benne gúny.

- Elisabeth Abery - motyogtam, amit lehet nem is hallott, mivel a vonat kürtjének hangja jelezte az utunk kezdetét.

- Draco Malfoy - nyújtotta eddig arcánál tartott tenyerét, mely eddig ujjaim piros nyomát takarta. Gyöngén fogtunk kezet. - Ők pedig itt Vincent Crak és Gregory Monstro, a hölgy pedig Pansy Parkinson!- valami nagyon nem tetszett a mellette állókba, de tekintetükből ítélve én se loptam be magam a szívükbe. - Csatlakozhatunk hozzád? Nincs, már üres fülke a vonaton. - eresztett meg felém egy félmosolyt.

- Persze.. -motyogtam és visszaültem a helyemre.

Mellettem Draco foglalt helye, szikrákat szúrós szemmel pedig az oldalunkon lévő utolsó helyet Pansy foglalta el. Nem tudom, miért utál máris. A két fiú kik velünk szemben ültek csak szimplán nem vettek rólam tudomást. Hát jó, legalább nem utaztam egyedül, bár az érzés majdnem ugyan olyan volt. Mivel még be se tudtam csatlakozni a furábbnál furább témákba, mint a kviddics, valamiféle játék, ami itt annyira elterjedt, mint a nálunk, vagyis az embereknél a rögbi vagy a krikett.

- A vén Dumbledore hozta azt a szabályt is, hogy az elsősöknek nem lehet saját seprűje.

- És a csapatba se kerülhetnek.

- Mekkora szívás már? Pedig én gyerekkorom óta tudok repülni. - büszkélkedett Draco?

- Olyan nagyszerű vagy! Én még nem tudok repülni, majd egyszer megtanítasz? - nézett csillogó szemekkel Perkinson a fiúra. Draco-n először valami undorféle futott át, de a helyét átvette egy gőgös arckifejezés.

- Tudod már az Apám hoppanálni is tanítani szeretne.

- Bárcsak nekem is ilyen jó fej Apám lenne. Biztos nem bajlódnék a sétálással. - szólt fel a-a dagadtabbik talpnyaló.

Rá kellett jönnöm egyszerű hierarchia van itt, Draco Malfoy a minden, két testőrrel az oldalán, na meg egy "szeretővel". Nem tudnám viszont eldönteni melyikük a sötétebb, míg "vezetőjükbe" szorult nem is kevés értelem, addig a három másik az abc-t se lenne képes elmondani. Bár Pansy talán csak a szerelemtől vált ilyen ostobává.

Gondolataimból egy idegen hang szólalt meg az ajtóból.

- Kedveskéim kértek valamit? - hajolt beljebb egy nő. Mind a négyen lerohanták a kis kocsit és mintha ismeretlen nyelven beszéltek volna az édességekről.

- Te kérsz valamit? - jött vissza megpakolva Draco mellém. Én válaszként nem legesen ráztam a fejem. Mivel 1. nem tudtam mik is ezek pontosan, 2. emiatt nem akartam magam még jobban leégetni.

- Pedig meg kéne kóstolnod Bagoly Berti féle Mindenizű Drazsét! - nevetett fel gúnyosan Parkinson.

- Abery ne hallgass rá, én a tökös derelyét és a varázspálca nyalókát nem hagynám ki a helyedbe! - szólt közbe teli már teli pofával Crak.

- Ó, nekem a kondéros keksz a kedvencem! A tökös derelye mellett! - csatlakozott a társalgáshoz Monstro.

- Én a csokibékáért vagyok oda! - mosolygott Draco.

- Akkor mégis kérnék egy csokibékát és egy tökös derelyét. - mentem oda a mosolygós nőhöz. Kifizettem, amit kértem, majd visszafordultam a társasághoz, amelyiknek minden tagja már a vásárolt ételének felét megette. Parkinson meg úgy követte minden egyes mozdulatom, mintha azt mérné fel, hogy hány ütéssel tudnak a földre küldeni.