Halloween el se tudtam hinni, hogy máris ott volt. A napok csak úgy rohantak, folytonos edzések, a sok tanulás é a rengetek bolondozással töltött idő miatt. Mindig is a kedvenceim közé tartozott ez az ünnep. Ilyenkor felvehettem egy olyan álarcot, ami eltakarta a valódi énem és mivel nem tudhatták a többiek ki is vagyok, elfogadtak. De itt nincs meg az a szokás, hogy különféle jelmezeket öltenek, itt egy ünnepséget rendeznek minden évben a nagyteremben. Odatartottunk éppen Erys-szel az oldalunkon a két bohóccal. A fiúk szórakoztattak minket, csak nekem ma nem volt meg a hangulatom valami rossz érzés járt át, mintha valamit elfelejtettem volna.
A teremben elfoglaltuk a szokásos helyünket és az ünnepi ételek egy csapásra termettek az asztalokon, akárcsak az évnyitón bár a hangulata a teremnek teljesen más volt. Denevérek csapkodtak az asztalok fölött és a szürke felhők között. Mivel nem volt étvágyam nem szedtem ki semmit tányéromra. Láttam a barátaimon, hogy szóvá szeretnék ezt tenni, de Mógus professzor érkezése elvonta rólam a figyelmet.
- Troll... Egy troll van a pincében. Ezzel nem várhattam. - amilyen gyorsa érkezett olyan sebességgel zuhant a kőpadlóra. Aúcs ez fájhatott. Míg majdnem mindenkit uralma alá vett a pánik, a két szomszédom teljesen komoly fejjel figyelte a tanárok asztalát.
- Belétek meg mégis mi ütött? - őket ismerve arra számítottam, hogy a legnagyobb hanggal kezdenek el kiáltozni. Furcsálltam őket.
- Csak azt figyeltük, hogy Piton professzor az asztalnál ül.
- Akkor egy másik troll-lal találkozott. - elnevették magukat és már én se tudta visszatartani. A nevetésem Dumbledore hangja szakította félbe, ahogy a teremben zajongó sikolyokat.
Megfagytam, eszembe jutott a reggeli álmom. A sikolyok, a lépesek hangja, a víz csobogása. Hermione! Már meg is volt tervem ugyanis minden teljesen ugyan úgy történt a prefektusokat követve indultunk el a hálótermek felé.
- Most vagy soha – motyogtam magam elé, bár fájó szívvel hagytam ott teljesen elsápadt barátnőm, aki a vele hasonló állapotban lévő Neville-lel karöltve csüngtek Percy minden egyes szaván. De legalább nem vette észre senki mikor, kissé lemaradtam, és az egyik saroknál befordultam. Belekezdve egy őrült rohanásba a női mosdó felé, ahol elvileg Hermionek zárkózott be. Útközben megcsapta az orrom egy orrfacsaró bűz remélem nincs olyan közel, mint ahogy én azt érzem. Sikeresen elérkeztem a célomhoz, a troll-lal való találkozás nélkül, ami megnyugtatott. Mindaddig, míg mögülem meg nem hallottam egy csoszogó hangot, ami egyre csak hangosodott.
- Hermione? – kezdtem el halkan, nehogy erre tereljem hangommal a monstrumot.
- Menj el! – kiáltotta.
- Cssss! – tettem az ujjam az ajkaim elé, bár ezt ő nem láthatta. – Egy troll van az iskolában és erre felé tart! – suttogtam az első fülke előtt állva. Gúnyos hangon nevetett fel.
- Persze! Én meg egy egyszarvút tartok háziállatként otthon! – morogta.
- Hermione kérlek csendesebben! – ekkor meghallottam, azt, amitől jelen pillanatban a legjobban tartottam ott szuszogott már az ajtóban. Erre már a szipogó lány is felkapta a fejét, és rémülten nyitotta ki a fülkéje ajtaját.
- Gyere, itt talán nem vesz észre! – invitált beljebb. – Te azért jöttél, hogy figyelmeztess?
- Igen! – próbáltam megölelni, de egy nagy furkósbot ledöntötte a rejtekhelyüket. Sikítva próbáltunk egy másik helyet keresni. Ellenkező irányba tartottunk, ezzel kissé összezavarva a bugyuta lényt. Szerencsére jött a felmentő sereg és az ajtóból jött a kiáltás.
- Hahó, borsóagyú! – ezzel Ron maga felé terelte a szörnyeteget. Sajnos a nagy hangzavar teljesen feldühítette és a hozzá legközelebb álló fiú felé támadt. Én figyeltem egyedül ezért nehezebbnél nehezebb tárgyakat dobáltam a fiú védelmében. Meg se érezte tettemet, a vastag bőre miatt. Dühöngtem egy sort, azonban addig Harry cselekedett. Tátott szájjal néztem, ahogy felugrik a troll hátára és a pálcáját feldugta annak orrába. Undi.
Nem is volt igazából időm, hogy a hányingeremmel foglalkozzak, hisz az üvöltő szörny furkóspotját buzogányként használta. El-elugráltam az ütések elől. Hermione mellé érkeztem mikor meghallottam a minap tanult varázsigét.
- Vingardium leviosa! – a troll fegyvere a levegőbe került majd visszazuhant gazdája fejére, minek hatáséra az a föld fele vette az irányt, megérkezve akkorát csattant, hogy beleremegett még a föld is.
- Szerintetek.. meghalt? – szólalt meg a sokkja óta először Hermione.
- Csak elvesztette az eszméletét! – állapitottuk meg egyszerre Harry-vel, mire ő elmosolyodott, ha úgy vesszük én is, csak én gúnyosan. Egy gyomorforgató jelenetet hajtott végre, kivette a troll orrába dugott pálcát onnan. Undorító szürkés trutyi lepte be azt.
- Fújj.. trolltakony. – és a ragacsot a szörny nadrágjába törölte azt.
Szerencsére a jelenetről elvonta a figyelmem a kicsapódott ajtóra terelődött. A mosdóba belépett Mógus Piton-nal. Az előbbi a szívét fogva foglalt helyet az egyik vécén, míg a másik elkezdte a trollot vizslatni. Megérkezett McGalagony professzor is, aki elsápadva figyelte a két fiút, mintha mi ott se lennénk. Igaz nem szerettem, volna, ha rám lett volna dühös, mivel még ennyire haragosnak nem láttam, nem is akartam. Mérgesen kezdett bele a beszédbe, amire őszintén nem figyeltem, egészen addig még Hermione a védelmükre nem kelt.
- Tanárnő.. kérem! – döbbenve hallgattam végig a védőbeszédét. Amibe én is csatlakoztam a lány legnagyobb döbbenetére.
- Én tudtam róla és segíteni akartam neki! – nyögtem ki, mivel nem akartam, hogy egyedül vigyem el a balhét.
- Mélységesen csalódtam magukban! Grenger kisasszony, Abery kisasszony fejenként öt pontot vonok le a Griffendél-től. Menjenek a Griffendél toronyba és társaikkal együtt fogyasszák el a vacsorájukat.
Elhagyva a helyiséget Hermione hálálkodott nekem, majd csöndben vonultunk a Griffendél háza felé.
El se tudtam képzelni, hogy megint mennyit aggódhatott értem az én legjobb barátnőm. Szegény teljesen ki volt készülve és a Weasley ikrek újonnan csak rontottak a helyzetén. Szegény lány nem tehet róla, hogy ilyen barátnőt fogott ki. Én meg nem tehetek róla, hogy folyton csak bajba kerülök.
Halihó! Sajnálom, hogy ilyen hosszú időre tűntem el, de sok volt a programom. Igen tudom, kicsit rövidke lett, megérdemeltetek volna, egy jó hosszú részt, de majd legközelebb. ;)Tudom kitöltő rész szerepet tölt be, ezt is sajnálom! De remélem azért egy kicsit tetszett! És ezért élvezhető volt! A következő rész ismételten meghatározhatatlan időben fog nyilvánosságra kerülni, de megpróbálok vele sietni.
Puszi:Eni
ESTÁS LEYENDO
Dark side *szünetel*
Fanfic„- Harry Potter! - szólították a következő fiút kinek fejére rákerül a Teszlek Süveg. A mellettem ülők felkapták a fejüket és az első évest figyelték, kíváncsian tekintettem hátra, hogy megnézzem kit figyelnek ennyire, és megláttam őt." Harry Pott...
