A tudat, hogy ma addig aludhatok, ameddig csak szeretnék sajnos nem jutott el az agyamig, ugyanis már hajnali fél hétkor a szobában, járkáltam fel s alá. Nem tudtam egyszerűen magammal mit kezdeni. Megfogtam egy még a mugli világból származó kedvenc könyvemet a Pán Pétert. Azért szerettem ezt a könyvet, mivel az árvaházba nem is egyszer képzeltem el, hogy a csillagos égboltom megjelenik és elvisz magával Sohaországba. De természetesen ez csak egy vágyálom volt, soha életembe nem gondoltam volna, hogy az én Péterem egy nagy szakállas ember, aki vonattal juttatott el egy csodálatos világba.
- Kicsi Lis nem tudok felmenni hozzád, de szeretnénk, hogy le gyere - szakított ki a saját kis világomból Fredie hangja.
- Megyek - kiáltottam vissza és már ugrándoztam is lefele.
- De jó kedve van valakinek - ölelt át egyből az egyikük.
- Hát tudod, karácsony van és, hát ennyi az indokom - mosolyodtam el.
- Megvártunk az ajándékbontásban, de már nem nagyon tudunk várni - ezzel a végszóval elkezdtek versenyt futni a fához, ami alig négy lépésre áll tőlünk. Néha nem értem mit miért csinálnak, talán ez lenne a fiú logika? Elmosolyodtam saját hülyeségem és felkaptam egy az én nevemmel ellátott csomagot.
- Tessék ez a tiéd - kaptam még egyet, és még hármat. Nem akartam igazából elhinni, ez mind csak az enyém.
- Te sírsz? - suttogta a fülembe Georgie.
- Természetesen nem - próbáltam erősnek tűnni, de elkapta azt a pillanatot mikor arcomról letöröltem azt a kósza könnycseppet.
- Jaj, na, gyere ide - tárta szélesre karjait egy ölelésre invitálva. Próbáltam ellenkezni, de az ismeretségünk ideje alatt rá kellett jönnöm, az egyik ikernek se tudok nemet mondani.
- Jobb már? - bólintással jeleztem, hogy igen.
- Na, akkor itt az ajándék bontás ideje - csapta össze tenyerét.
A legnagyobb csomaggal kezdtem, ami egy gyönyörű smaragd zöld pulcsit rejtett, rajta kis ezüst csillagokkal. Egyszerűen imádtam egyből fel is kaptam.
- Miért van az, hogy mindig én kapom a legbénább pulcsit? Egyébként is utálom ezt a színt - morgolódott Ron egy az enyémhez hasonló pulcsiban.
- Mi is mérgelődhetnénk.
- Ugyan miért? - kapta a fejét a szintén kötött pulcsiban lévő ikrekre.
- Mivel a saját anyánk, ilyen olcsó trükkel akar minket megkülönböztetni - mutatott George a pulcsiján lévő betűre.
- Mégis miért rajtad van az F betűs pulóver George - csatlakoztam én is a beszélgetésbe.
- Jaj, kicsi Lis elrontottad a szórakozásunkat.
- Hisz így már biztos mindenki összekevert volna minket - csóválta szomorúan a fejét Fredie.
- Sajnálom - kuncogtam fel.
- Egyébként tetszik a pulcsid? - terelték a témát.
- igen, nagyon, ezt is anyukátok csinálta?
- Igen - bólintottak erőteljesen.
- Mikor meghallotta, hogy valószínűleg te nem nagyon kapsz ajándékot bele is kezdett egy újabb pulcsi kötésében.
- És ahogy látom mindent beleadott.
- Mondjátok meg neki, hogy köszönöm.
- Meglesz! - kacsintott rém Fredie.
A pulóver után megfogtam a következő csomagot és nekiálltam a kibontásának. Egy kisebb regényt írt Erys az ajándékomhoz arról, hogy mennyire szeret is engem, amin be kell vallanom nagyon meghatódtam. Mondhatnám, hogy az a pár sor többet ért számomra bárminél. De a megható szöveghez a számomra tökéletes ajándék társult. Egy új vázlatfüzet, ecsetekkel és egy festék palettával társult.
- Úr isten Lisbeth nem hiába kaptad te azt a festő készletet - hangjában nem tudtam eldönteni, hogy csodálat, döbbenet vagy elismerés hallatszódott-e ki.
- Ez nagyon szép - mutatta fel ajándékát Fred, minek hatására teljesen elpirultam. Ugyanis mivel nem sok lehetőségem volt, hogy bármit is vegyek a barátaimnak inkább készítettem nekik valami különlegeset. Igazából csak néhány rajz volt, amin mi voltunk.
- Örülök, hogy tetszik.
- Ne, szerénykedj ezek tényleg nagyon jól sikerültek - kaptam egy-egy ölelést tőlük, talán biztatásként. Majd ismét ajándékaimat kezdtem bontani.
A következő dobozt Kyle-tól kaptam, amiben egy kis csokoládé mellette A kviddics évszázadait találtam, aminek szintén nagyon örültem, hisz egyfolytában csak arról beszéltem a szünet előtt, hogy ha lesz, egy kis szabad időm végre elolvasom azt a könyvet. Emlékezett hát rá.
A következő ajándék nem tudom kitől származott, se egy kis cetli, se pedig bárkire is utaló jelet nem találtam. Csak egy doboz csokibéka volt. Félre tettem és az utolsó ajándékom-vettem az ölembe. Nem volt olyan, mikor felemeltem csilingelő hangot adott, ki akár egy pénztárca, amit teli apróstul megráznak.
A zöld csomagoló papírt először, óvatosan próbáltam leszedni, majd azt megunva nemes egyszerűséggel letéptem. A papír egy kis faládikát rejtett, bele különös minták voltak faragva. Elpattintva egy kis pöcköt, felugrott egy kis balerina, ami körbe-körbetáncolt egy halk dallamra. Gyorsan visszacsaptam a tetejét és fáradtságot színlelve fel siettem az emeletre, természetesen nem igazán akarták engedni, de inkább hagytak miután megbeszéltük, hogy azért együtt megyünk le ebédelni.
Fent ismét kezembe fogtam a kis ládikát, ami ismételten zenélésbe kezdett rögtön a kinyitása után, nem volt benne semmi. Igaz kilehetett venni belőle a balerinát, de mást nem tartalmazott, ez a második titokzatos ajándékom, a különbség az ennek a „feladója" jobban izgat.
Sziasztok! Remélem, ez az újabb rész elnyeri a tetszéseteket, és tudok még egy részt hozni még a héten.
Puszi:Eni
KAMU SEDANG MEMBACA
Dark side *szünetel*
Fiksi Penggemar„- Harry Potter! - szólították a következő fiút kinek fejére rákerül a Teszlek Süveg. A mellettem ülők felkapták a fejüket és az első évest figyelték, kíváncsian tekintettem hátra, hogy megnézzem kit figyelnek ennyire, és megláttam őt." Harry Pott...
