Bad ( V f.f) BEFEJEZETT

4.

Kis rohadék.

Volt már úgy, hogy annyira unatkoztál, hogy legszívesebben kimentél volna a szomszéd mamával társalogni?
Nem egy kellemesen dolog, hidd el. Pláne, hogy a mi szomszédunkban nem mama, hanem papa lakik. Egy vén perverz. Hát nem csodás az élet?
A strandról egyenesen haza jöttem, vagyis a srácok haza dobtak, mert apa azt mondta, itthon kell legyek. Hogy minek? Fingom sincs. Általában nem is találkozok vele, most meg, mikor jól érezném magam a barátaimmal, nem enged el. Azt mondta, lesz este valami vacsora, egy munkatársával, és nekem is mennem kell. Valami puccos étterembe megyünk. Csodás! De tényleg annyira örülök. A lényeg, hogy nem tudom, miért rángatott el, ha csak 9-kor indulunk. Most meg van 6. És már 2 órája itthon ülök, valami idióta sorozaton nyamnyogva. Hirtelen felcsendült Andy Biersack csodás hangja, mire azonnal a telóm után kaptam. Jina volt az.
- Mondjad. - vettem fel.
- Ezt nem hiszem el! - sikított a telefonba.
- Mi történt?
- Képzeld! Jimin randira hívott!
Szinte láttam magam előtt, ahogy barátnőm kipirulva ül az ágyán, és a szekrénye tartalma a földön van, szétszórva.
- Ez de zsír már! Hova mentek?
- Valami kajáldába. Azt mondta nem puccos. Mit vegyek fel?
- Azt rózsaszín bőr szoknyádat, és egy szürke felsőt.
- Haspóló mehet?
- Naná. És a pink bőrdzsekid.
- Cipő?
- A conversed.
- Harisnyát vehetek?
- Igen, szürkét. Van?
- Most vettük.
- Akkor jó. A sminket ne vidd túlzásba. És ha bántani mer, heréld ki.
- Meg lesz. - nevetett.
- Legyél rossz kislány. És érezd magad jól.
- Vettem. Köszi. Na megyek készülődni. Szia!
- Csá.
Nagyon örülök nekik. Már az elejétől shippeltem őket, így a nevük Rég kész van. Jinin. Tudom, szar, de jobb nem telt tőlem.
Remélem nem ez lesz az utolsó randijuk. És, hogy majd össze jönnek. Cukik lennének (csillámpóni).
7 óra. Gondoltam el kezdek készülődni, mert már a lépcsőn csúszkáltam le kínomban.
Megfürödtem, hajat mostam, és széttúrtam a szekrényem valami normális ruha után. Végül ezt vettem fel:

És alá vettem még egy átlátszós harisnyát(sry, nem tudom hogy kell mondani szerk.), hogy azért ne legyen olyan szabad a kilátás. Megcsináltam a sminkem.

Nem szeretek amúgy sminkelni, rossz lesz tőle a bőröd, stb..
Apa minnyá itt lesz, így felvettem a cuki bakancsom (♥), a bőrdzsekim, zsebre vágtam a telóm, és vártam.
Nemsokára dudaszót hallottam, így kisiettem a ház elé.
- Szia kislányom.
- Csá.
- Nem túl rövid ez a ruha?
- Nem.
Sose volt jó a kapcsolatunk. Ő nem szánt rám időt, én meg egy kis idő után megszoktam ezt. 
Az úton nem beszéltünk, mert tök felesleges lett volna. Minek? Hisz egyikünket se érdekli mi van vele.
Egy tényleg puccos étterem előtt parkolunk le. Nem voltak sokan, már ahogy a parkolóból látszott. Mind méregdrága kocsik, mint a miénk. Bementünk. Apa azt mondta, a másik család, vagy mi, már itt van, csak meg kell őket keresni. Én, mivel nem ismerem őket, rá hagyatkoztam, aki gyorsan ki is szúrta a két embert. Odaléptünk.
- Miss Lee. Üdvözlöm. - Mosolygott apám, miközben meghajolt.
- Én is önt, már nagyon vártuk magukat. Szia, drágám, te biztos Nicole vagy, én Lee Youra. Nagyon örülök.
Egy apával egy idős nő vigyorgott rám, sötét kék koktélruhában volt, és ugyan ilyen tűsarkúban. Eléggé ki volt sminkelve. Mikor végig mérte ruházatom, enyhén elszörnyedt képett vágott, de tovább mosolygott.
Kissé unszimpatikus.
- Nicole Black. - hajoltam meg félszegen.
Semmi kedvem a képmutatáshoz.
- És ő itt a fiam, nagyjából egy idősek lehettek, apukáddal már találkozott. - majd halkan hozzátette- nem fog felállni, nem nagyon udvarias. Ekkor terelődött rá a szemem az asztalnál ülő alakra. Mikor felismertem, kissé kikerekedett a szemem, de próbáltam palástolni.
Rohadt jól nézett ki, és ahogy én se, ő sem öltözött a legmegfelelőbben.