Kook és Hobi kiagyták a sulit ma, mert el akartak kisérni, aminek nagyon örültem. Nem szívesen mennék egyedül. Szval most itt vagyunk. A rendelőben, vagy, hogy hívják azt. Váróterem, na az. Rohadtul parázok. Szétszorítottam J-hope kezét, így most Jungkook a soros, aki készséggel ajánlotta fel a kacsóját. Még meg fogja bánni. Ahj...ilyenkor V kéne itt legyen. Ha gyerekem lesz, nem tudom, hogy fogok a szemébe nézni. Lehet nem is örülne neki. Elhordana mindennek, majd kényszerítene, hogy vetessem el, vagy valami. Majd nem akar velem szóba állni. Hamar túllépne, össze jönne egy lánnyal, aki sokkal jobb mint én, és...oké, le kell álljak. Nem is biztos, hogy terhes vagyok, b@sszameg. (Nem kéne káromkodnom, egy babának nem tesz jót) Ahhj, teljesen úgy teszek, mintha biztos lennék benne. Csak olyan...furcsa. Olyan női megérzés vagy mit tudom én. Valahogy tudom. És ez rohadtul megrémiszt. Amúgy elég sokan vannak. Már kb egy órája várunk. Elzsibadt a fenekem ebben a székben. :( Már csak a bent lévő ember kell kijöjjön, és mi jövünk. Vagyis, be egyedül kell menjek, amitől még jobban félek. És végre mondták a nevem. A két fiú megölelt, én meg nagyot nyelve igyekeztem be. És...férfi. B@szdmeg. Na mind1, egyszer kibírom. Talán. Lefekszek az orvosi ágyra vagy mire, ő meg valami zselét ken a csupasz hasamra (amúgy nem tudom, hogy megy ez a folyamat, azt írom amit így összeszedtem mindenhonnan szerk.). Hát ha így meg tudja nézni, akkor biztos. A gépén sasolt valamit, aztán motyorgott, jegyzetelt, és végül felém fordult. - Ön terhes Miss Black. - szemrebbenés nélkül vágta a pofámba. Valami körítés esetleg? Kedves szavak? Oké, hogy nem pszichológus, de akkor is. Kicsit bunkó. Aztán esett le, mit is mondott tulajdonképpen. Kitágult szemekkel, lefagyva meredtem rá. A vérem úgy száguldozott az ereimben, le kellett magam csillapítsam. A babának nem tesz jót. Omg, anya leszek, nem hiszem el! Ez olyan...csodálatos érzés. Pazar. Király. De egyben elöntött a szomorúság is, ahogy eszembe jutott V. Ahj, V... - Ahogy látom, megrengette a hír. Nem szeretné a gyereket? - az orvos szavai hidegvízként hatottak rám, nagyjából kitisztult az agyam. - De. Természetesen megtartom, köszönöm. Hány hetes vagyok? Pontosan tudom. - Alig egy hetes. Bólintottam. Lebeszéltünk még pár dolgot, aztán elköszöntem, és mentem. Annyi érzelem dúlt bennem. Nevetni akartam, sírni, üvölteni, sikítani, toporzékolni. V gyerekét várom. És az enyémet is. Ahogy kiléptem az ajtón, Kook és Hobi azonnal hozzám siettek, és láttam rajtuk, nagyon kíváncsiak, de voltak olyan figyelmesek, hogy ne mások előtt tárgyaljuk meg a magán életem. Valószínű, látták az arcomon, hogy nincs minden okéban, így csak szótlanul karoltak belém, és húztak ki a kocsihoz. Ahogy beültem hátra, és az ajtó becsukódott, felzokogtam. Eddig bírtam, úgy látszik. A két fiú mellém ült, és mindketten nyugtatni kezdtek. - Shh, nincs semmi baj. Nyugodj meg Nicy. - simogatta a hátam Hobi. - Mit fogok neki mondani? - hüppögtem- látni se akar majd. - Dehogynem - adott a kezembe Jungkook egy zsepit- Biztosan hiányzol neki, és rohadt nagy bűntudata van. Hirtelen megszólalt Andy gyönyörű hangja. Meg se nézve ki az, vettem fel a telómat. - Igen? Csönd. - Haho? Csönd. - Ki az? - Te...te most komolyan felvetted? - hallottam meg egy mély, rekedt hangot, aminek hatására a gerincem vonalán végig futott a hideg. - Taehyung? - szóltam bele halkan, a sírós hangon. - Igen, én vagyok. Miért sírsz? Történt valami? Rácsaptam a telefont, és zokogva hajtottam a fejem Jungkook mellkasára. A két fiú enyhe sokkot kapott szerintem, meg se szólaltak, Hope tovább simogatta a hátam, Kook kezében pedig ott volt a zsepi, amit aztán elvettem tőle. - Menjünk- törölgettem könnyeim, Hobi pedig szó nélkül pattant előre, és taposott a gázra. Az út csöndben telt, egyikünk se szólalt meg, és ez így volt a legjobb. Ahogy beértünk a házba, én az ideiglenes szobámba mentem. Jung papa szerencsére aludt, nem akartam a dolgaimmal terhelni. J-Hope és Jungkook elmentek nem tudom hova, de nagyon is jól gondolták, most egyedül akartam lenni egy kicsit. Annyi mindent köszönhetek nekik, mindig tudják mire van szükségem. Először is Jinával akartam beszélni, aztán ráér agyalni, hogy mondom el V-nek. Ahogy megcsörgettem barátnőmet, szinte egyből felvette. - Nic! Végre! Minden rendben? Hogy vagy? Annyira aggódtam! -hallottam Jina Boldog, de egyben aggódó hangját, amitől apró mosolyra húzódott a szám. - Én is örülök neked Jinó. Nos...nincs minden rendben. Tudnánk talizni valahol? - Persze. A kávézó jó lesz? Tudod, ahol múltkor voltunk. - Igen. Ott egy fél óra múlva? - Rendben. Akkor megyek készülődni. Szia! - Csá. A fiúktól elköszöntem, és indultam is, mert mire gyalog oda érek letelik az idő. Igaz, Hope el akart vinni, de nem árt egy kis mozgás. A babáknak jót tesz a séta, nem?
A kávézó előtt már láttam a barátnőm, aki mikor észrevett, futva közeledett felém, és végül belém csapódott. Nevetve öleltem vissza. Nagyon hiányzott. Tényleg. Beültünk a kávézóba, és miután rendeltünk, Jina rögtön megtámadott. - Mi történt? Hogy vagy? Jól Vagy? - Jina, nyugi. Jó vagyok. Csak történt egy dolog...-sóhajtottam egyet-...egy elég fontos dolog, és tudnod kell róla. - Mesélj. - Ugye volt a buli és....aish, nem tudom, hogy mondjam. -túrtam bele feszülten a hajamba. - Figyelj. Annál már nem lehet rosszabb, hogy Tae megerőszakolt. Mond el. Csak nyugodtan. Nem fogok elfutni. -mosolygott rám szelíden. Rohadtul hasonlítanak Tae-vel. - Oké...szóval...-a szemeim megteltek könnyel- Jina, én terhes vagyok. Jina teljesen ledermedt. Nem pislogott, csak bámult rám, és próbálta megemészteni a hallottakat. - Te...V...-tátogott, de ennél többet nem tudott kinyögni. Akkor érkezett meg az italunk, így gyorsan kortyolt belőle egyet, és végre beszélni kezdett.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Vagyis kérdezni. -Mikor tudtad meg? - Ma. - Kik tudják? - Hobi és Kook. - Meg van Kook? -Igen. -Oké, most nem ez a lényeg. Miért nem hívtál? Ott akartam lenni. Tudod, hogy aggódtam érted? Miért nem vetted fel a telefont? - Szerettem volna kicsit egyedül lenni, ne haragudj. Nagyon rosszul voltam...mostmár jól vagyok. Azt hiszem. - Jól leszel, ne aggódj. Nagyon rossz volt ez a pár nap. Taenek mikor akarod elmondani? Vagy nem akarod? - De, mindenképp. Azt nem tudom mikor...aish, olyan feszült vagyok! Tőle lesz gyerekem, érted? - Nic. Nyugodj meg. Minden rendben lesz. Nagyon maga alatt van. Mondták a srácok? Tagadólag ráztam meg a fejem. - Egész nap nem mozdul ki. A sulin kívül persze. Sose késik. Tanul. Jól tanul. Este szokott sírni. Meg üvöltözni. Csapkodni valamiket a falhoz. Alig eszik. Ha nem vinnék neki kaját már éhen halt volna. Órási bűntudata van, Nicole. Ezt jó számításba venni. Reszketegen bólintottam. - Nic. Szereted még? Bennem rekedt a levegő. Hogy szeretem e még? Persze.
Drága gyermekeim. Itt van a új rész. Ha tetszett, voteolj, vagy komizz. Vagy mind kettőt egyszerre. Ha nem tetszett (mosolygós halál) most meghalsz aranyom.
Szerizlek titeket! ♥ Ui. A fenti is, és a lenti videó is tiszta röhej, ajánlom! ;)
