Nulla életkedvel keltem, amire rátett még egy lapáttal az ablak, amin nem volt elhúzva a függöny, így a nap telibe vakuzott. Hát kösz szépen. Telómért nyúltam, hogy lecsekkoljam az időt. 14:32 Csodálatos. Aztán láttam, hogy Jina is küldött üzenetet, amiben az állt, hogy Jiminnel tölti a napot, csak holnap jön. Csodálatos. Kócos hajamba túrva támolyogtam le a füdrőig. Lent meg mindig b@szottul fájt, a hangulatom meg olyan semleges volt, ha felhívnak, hogy minnyá felrobban a világ azt is leszartam volna. A fejemet belülről ütötték kalapáccsal, a fülem bedugult (igen, bedugult), és a hideg rázott. Gondolom lázas vagyok, bár ez természetes a tegnapi sétámnak. Ki az a degenerált, aki mezítláb, egy szál pólóban megy haza télen? De most könyörgöm. A fürdőbe érve bezártam az ajtót, a zuhany alá álltam, és hagytam, hogy az égető cseppek beterítsék a testem. Kb fél óra után kiszálltam, és bátorkodtam bele nézni a tükörbe, amit nagyon megbántam. A hajam még nem is lett volna baj, de az arcom rohadt sápadt volt, két oldalt természetellenes pirossággal, ami még jobban meggyőzött, hogy süt belőlem a láz. A szemem táskás, feldagadt a sok sírástól, a bőröm meg olyan szikkadt mint egy víztelen szivacs. Na ezt is jól megmondtam. Fogat mostam, magam köré tekertem egy törölközőt, és vissza caplattam a szobámba. Felöltöztem, és a hajammal nem törődve bújtam vissza az ágyba.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Rohadtul álmos voltam, mert este alig 3 órát ha aludhattam. Rémálmaim voltak, ami mondjuk érthető az ilyen helyzetben. Elég hamar el is aludtam. 3kor keltem fel, Andy gyönyörű hangjára, amit most képes lettem volna elásni. Na jó, mégse. Morogva néztem meg, kit kell megöljek, de mikor felfogtam ki hív, megállt bennem az ütő. V.
/V szemszöge/
Idegen ágyban keltem fel, b@szott nagy fejfájással, de mikor beugrott hol vagyok, minden tiszta lett, de abban a pillanatban fagyott meg a vérem. Nic. Az emlékek száguldoztak bennem a tegnap estéről. Táncoltunk, ittunk, nagyon sokat, aztán egy srác adott nekem valami olcsó cuccot, amit elfogadtam, aztán...B@ZDMEG.Hogy lehetek ekkora baromállat?! Idegesen csörgettem meg, de mégis mit gondoltam? Hogy majd felveszi, és szépen nyugisan megbeszélünk mindent? F@szt. Minden hívásomnál kinyomta, így a sokadiknál már nem szarakodtam vele. Aztán beugrott, hogy ő most nálunk lakik, csak tudok vele beszélni. Gyorsan össze kapkodtam a ruháimat, de a pólóm nem találtam. Biztos Nic vitte el, mert a cuccait láttam a földön. B@szdmeg, hogy ment haza? A fiúk haza vitték? Mikor? Elmondta nekik? A szekrényből, ami a szobában volt, elszedtem valami pólót, és elhagytam a házat. A kabátom nem találtam, de most ez érdekelt a legkevésbé. A kocsimba ültem, és padlógázzal hajtottam haza. Mart a bűntudat. A házunkhoz érve, kipattantam a kocsiból, és berohantam a nappaliba. Senki sehol. Mondjuk érthető, alig van 2 óra. Nem tudom hányan aludtak itt. Halkan mentem fel a lépcsőn, és ahogy Nic szobája elé értem, benyitottam. Volna, de zárva volt az ajtó, mire bekopogtam. - Ki az? - hallottam gyenge, rekedtes hangját, amitől össze szorult a szívem. - Tae vagyok- mondtam halkan, remélve, hogy meghalja. - Húzz el a pics@ba! Meghallotta. - Engedj be. - dőltem neki az ajtónak, hisz tisztában voltam vele, hasztalanul próbálkozom. - Menj innen V. Hagyj békén. - próbált határozottnak tűnni, de hallottam, hogy mindjárt elsírja magát. - Sajnálom- motyogtam, és elmentem fürdeni.
/Nicole szemszögéből/
Zokogva temettem az arcom a párnába. Még van képe ide jönni. Utolsó f@szfej. Mit gondol, meg beszélek vele ezek után? Hát elhitte. Nemsokára ajtó csapódást hallottam, amiből kikövetkeztettem, hogy elment. Nagyszerű. Lementem a konyhába enni valamit, de kivel futottam össze? Már csak ő hiányzott. Miss Lee. - Szia drágám, de rég láttalak! Hogy érzed magad? Oh, történt valami? Olyan furcsa vagy. Kösz, legalább a szemembe mond, hogy szarul nézek ki. - Nincs semmi, csak egy kis nátha- húztam el a szám- Köszönöm, hogy itt lehetek. - Ugyan drágám, hisz barcsinők (!?) vagyunk. Ez csak természetes. Kérsz egy kis teát? - Köszönöm- vettem el tőle a bögrét, és belekortyoltam. Nemsoká elndult dolgozni, így én nyugodt szívvel rámoltam ki a hűtőt. Amúgy csak édességet csórtam, egy szavuk ne legyen. Felmentem a szobámba, és leültem az ágyra enni, de egy falat se ment le a torkomon. Agyamban folyton a tegnap este pörgött. Csalódtam benne. Nagyon. A mobilom csörgött, és miután konstatáltam, hogy Hobi az, felvettem. - Helo- köszöntem bele egyhangúan. - Szia. Nem tudod mi a baja Vnek? Nem veszi fel a telefont. - Nem tudom- nem szívesen hazudtam, de na. Ez nem telefon téma. - Mi történt Nic? - Elég sok dolog. - Gyere át. Oké? - Rendben- sóhajtottam, és kinyomtam. Felöltöztem valami normális ruhába, és már kint is voltam. A járás kissé nehezemre esett, így fogtam egy taxit, amíg oda értem Hope-hoz. Ő a szüleivel lakott egy átlag családi házban, ahol eddig kétszer voltam. Az ajtó elé érve bekopogtam, mire egy kis kulcszörgés után a fiú beengedett. - Szia- öleltem át, miután leöltöztem. Nagyon jól esett az ölelése. - Hali- egy kis ideig fürkészte az arcom- elég szarul nézel ki. - Kösz- morogtam, és levetődtem a kanapéra. Hope adott nekem egy bögre teát, és mellém ült. - Na mesélj. Mi történt. Lehajtott fejjel tanulmányoztam a kezemben lévő gőzőlgő tárgyat. - Ez elég hosszú. - Van időm. - Nos- sóhajtottam, és éreztem, hogy könnyek gyűlnek a szemembe, amik lassan legördülnek az arcomon- tegnap V...ő... Az egész testemet rázta a zokogás, mire Hope gyengéden magához húzott, és kis köröket kezdett írni a hátmra. Ez valamennyire megnyugtatott. Olyannyira megalázó, és fájdalmas volt az egész, hogy csak egy kis idő után tudtam kinyögni. - Megerőszakolt. Hope kerek szemekkel nézett rám, az egész teste megfeszült. - Mi a f@sz?! - Részeg lett, és betépett. A fiú szótlanul magához ölelt, én pedig sírva fúrtam fejem a mellkasába. Egy kis idő után eltolt magától, hogy a szemembe tudjon nézni. Meg akarta simogatni az arcom, de mikor hozzá ért a bőrömhöz, elkapta a kezét. - Hiszen te tűzforró vagy- simította vissza tenyerét a homlokomra.- Hogy jöttél tegnap haza? - Gyalog, V pólójában. - Csak? Normális vagy te lány? B@szki... Felkapott az ölébe, és az emeletre vitt, a szobájába, ahol letett az ágyra, és jól betakargatott. - Most szépen itt maradsz, nem mész haza, így nem engedlek el. Hozok neked gyógyszert. Azzal eltűnt a lépcsőknél.
Sziasztok babák! Remélem mindenkinek tetszett az új rész. Ha igen, vote, komi jöhet♥ Nagyon szépen köszönöm a sok nézettséget♥ Sietek a kövi résszel, addig is legyetek rosszak! ;)
