Bad ( V f.f) BEFEJEZETT

17.

Azzal eltűnt lépcsőknél.

J-hope tényleg nem engedett haza, hanem Jinával át hozatta a cuccaim. 5 napja vagyok itt, és viszonylag már felgyógyultam.
Hobi szülei rettentő kedvesek, mindegyiket megismertem.
Jung mama egy étteremben dolgozik, szakács, és rohadt jól főz.
Jung papa nyugdíjas tanár.
Hope nagyon szereti őket, ez teljesen látszik, így elmondta nekik, mi történt velem. Őszintén, nem bántam, már az első találkozásnál megbíztam bennük.
Jung mama egyfolytában ételekkel traktál, hogy minél erősebb legyek. Nagyon megszeretett.
Jung papa minden erejével azon volt, hogy segítsen tanulni. Nem akartam megbántani, így elfogadtam, aztán jöttem rá, jól tettem, mert mindent úgy magyarázott el, hogy megértsem.
V minden nap keresett, üzenetekkel bombázott, itt is volt, miután minden fiút körbejárt, de Hopi falazott nekem, így nem vett észre.
Hobi természetesen ment suliba, így Jung papával töltöttem a nap nagy részét.
Hope elmondása szerint, Kook eltűnt, senki se tudja hová lett, és ez felettébb aggasztott, úgy ahogy a fiúkat, és Jinát is.
Eljöttek meglátogatni, V nélkül persze, így képbe vannak.
Tae eléggé lecsesződött emiatt.
De amúgy már nem haragszom rá. Hisz nem tudta mit csinál. Vagyis tudta, de na, elborult az agya.
Egyszerűen nem tudok a szemébe nézni.
Nem tudom miért. Talán, mert olyan megalázó, vagy mert félek mit fog mondani. Félek a reakciójától. És a magamétól is.
A nappaliban ültem, pizsamában, és sokadjára csörgettem Kookot. Egy nap legalább 10szer próbálkozom, ha nem többször. Mi a baja? Hol lehet? A többiek is ugyan ilyen feszültek, egyikőnkel se tartja a kapcsolatot.
- Semmi?- ült le mellém Hope.
Este 11 óra van, és lehet holnap már mehetek suliba.
Jung papáék elmentek moziba (rohadt cukik♥), így csak ketten vagyunk Hope-al.
Mindketten össze rezzentünk, mikor valaki ráfeküdt a csengőre.
Hobi morogva állt fel, és az előszobában cammogott.
Kinyitotta az ajtót, és...
- Mi a f@sz?!
Kíváncsian álltam fel és siettem mellé.
Szemeim nagyra nyíltak, mikor megláttam az illetőt.
- Kookie!- ugrottam a nyakába.
A fiú szorosan átölelt, ami mégjobban bizonyította, hogy baj van, de azt is, hogy hiányoztam neki. :)
- Kook! Hol voltál? Tudod, hogy paráztunk öreg? - ölelte át Hope is férfiasan.
A kanapéra ültünk, és vártuk, hogy Jungkook elmondjon mindent.
- Sajnálom, hogy csak úgy eltűntem. Egyedül akartam lenni egy kicsit- hajtotta le a fejét a fiú.
- Azért szólhattál volna! - teremtette le Hoseok, de látszott rajta, mennyire örül a barátjának.
- Na mesélj- simítottam meg a karját- mi történt?
Kook egy ideig nem válaszolt, mi pedig kíváncsian lestük Hope-al.
- Lefeküdtünk. - közölte végre.
- Kivel? - dőlt előre Hopi.
- Sugával- nyökögte.
Mi erre egymásra néztünk Hobival, és összevigyorogtunk.
- Mikor?
- A bulin. - válaszolt halkan.
- Figyelj- tette a vállára a kezét Hope- Ez nem baj. Nem kell miatta szomorkodnod.
- De...meleg vagyok! Titeket ez nem zavar?
- Nem -ráztuk a fejünket.
- Kook, ez nem bűn. Mi nem fogunk miatta elitélni. - Akkor már rég lekoppintottunk volna- röhögött J-hope.
Jungkook csak kérdőn nézett rá, ahogy én is.
- Szerinted nem vettük észre? Túl jól ismerünk Kook. Mindenki tudja a csapatból. Már régóta.
- Nem mindenki- csúszott ki a számon.
- Ezt, hogy érted? - fordult felém kérdőn Hopi.
- Most már Suga is tudja. - vont vállat Kookie.
- Beszéltél vele?
- Dehogy. Leléptem ahogy tudtam.
- És próbált elérni?
- Igen. Rengetegszer hívott.
- Felvetted?
- Nem.
- Beszélned kell vele.
- Tudom, de...aish rohadt ciki lesz- túrt bele a hajába- amúgy Nic, te hogyhogy Itt?
Hopi elregélte neki sad sztorimat, amíg én elmentem a konyhába, össze tákolni valami kaját Kooknak.
Igen, így hívom V-vel a mi kis balesetünket. Hmm, balesetnek.
Valahogy túl kell lépnem rajta. Nem lehetek örökké magam alatt.
Igaz, még mindig borzasztó, hisz elvették tőlem azt, amit már sose kapok vissza, és amit úgy őriztem évekig. És az vette el akit szerettem, és azt hittem ő is szeret. Persze ezzel nem lett volna baj, ha nem erőszakkal vette volna el.
A csalódás, fájdalom, és düh keveréke játszódik le bennem miatta nap mint nap. Elég szar.
Jungkook jött be a konyhába és átölelt. Halvány mosollyal öleltem vissza, és fúrtam a fejem mellkasába. Tényleg nagyon aggódtam érte.
Ahogy a kaja kész lett (amit amúgy csak megmelegítettem, de cshh), Kook leült enni, én kakaót csináltam, Hobi pedig elkezdte elbeszélni a fiúnak mi történt azokban a napokban, amikor nem volt.
Jungkook csöndben evett, néha bólgatva vagy hümmögve, aztán hirtelen rámemelte tekintetét, és témától függetlenül szólalt meg.
- Nicole, V védekezett a bulin?
Kérdése után tapinthatni lehetett volna a csöndet, Hope tátott szájjal pislogott rám, míg én vissza emlékeztem arra az estére.
- B@sszameg! Nem! - ültem le én is, és tenyerembe hajtottam a fejem.
Hogy lehetek ilyen idióta?! Gondolhattam volna rá! Most mi lesz ha gyerekem lesz? V felmeri majd vállalni? Egyáltalán el merem neki mondani? Aish, megőrülök!
- Nicy. Nincs semmi baj. Holnap szépen elviszlek orvoshoz, és megnézi. - simogatta hátamat Hope.
- De b@sszameg ha gyerekem lesz, hogy mondom el Taenek?!
- El akarod vetetni? - szólalt meg csöndesen Jungkook, mire én hevesen megráztam a fejem.
- Biztos nem. Akkor meghal. Még amúgy is. Az én gyerekem is lesz. Hogy vetetném el?
- Jó felfogás- bólintott Hobi- Kérek egy időpontot. Szerintem a többieknek se mondjuk el, amíg nem biztos a dolog.
- Oké- bólintunk egyhangúan, majd Jungkook ment fürödni, mi meg szunyálni, hisz éjfél van.
De az ágyban, egyszerűen nem tudtam aludni, folyamatosan kattogott az agyam.
V mit szólna hozzá?
A többiek?
Mi lenne így a sulival?
Egyáltalán mi lesz, ha tényleg terhes vagyok?
Pittyent egyet a telóm, mire kézbe vettem, és megnéztem mi az.
Tae szokásos üzente, minden este elküldi nekem.
Jó éjt, Nic baba.
Halványan elmosolyodtam, majd lehunytam,  a szemem.
Mi lesz ha?

Nah, itt a rész, remélem mindenkinek tetszett! ♥♥♥
Ha igen, vote, komi jöhet nyugodtan.
Legyetek rosszak babák♥

Ui. Köszönöm a sok nézettséget! Nagyon örülök neki. Szeretlek titeket!♥
Mostanában akadtam rá a Paper heartsra. Nagyon kircsi! ♥

♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥♥