Bad ( V f.f) BEFEJEZETT

15.+18

Aztán hirtelen, nemtom a DJ szerencsétlenkedett, vagy mi, de a szám átcsapott egy gyors, elég szenvedélyes zenévé, és azzal egy ütemben mozogtam én is.

V éhes, forró csókjai a nyakamon ébresztettek fel kába hangulatomból. Kezei már fenekemen voltak, éreztem, hogy kezd nála elpattanni a húr.
Finoman toltam el magamtól, jelezve nemtetszésemet, de ő nem állt le, ami görcsöt kötött a gyomromba.
- V, állj le kérlek- még mindig minden egy kicsit homályos volt, de egyre jobban tisztult a kép.
A fiú csak morgott egyett, kezeit felvezette ruhám alá, szinte a melleimet súrolta.
- V!
Erélyesebb megszólalásom se érdekelte, ami kezdte felcseszni az agyamat.
Remegett a gyomrom.
Próbáltam ki tépni magam szorításából, de ez a tervem fuccsba ment. Szinte mérgesen kapta el mindkét csuklóm, és kezdett el rángatni valahova, amitől bepánikoltam.
- Tae, eressz el! Nem hallod?! Eressz!
Ő csak elmormogva egy kusst rángatott tovább.
Két szobába nyitott be úgy, hogy mindkettő foglalt volt, így ment tovább. A 3. üresen állt, így miután belökött, bezárta az ajtót, és lelökött az ágyra.
Egyik kezével megmarkolta az én két csuklóm, a másikkal a pólóm tépte le, nem éppen finomkodva. Aztán a magáét vette le, a nadrágjával együtt, így már csak egy alsóban volt előttem.  Könnyeim végig folytak arcomon, hisz tudtam, nem menekülhetek. Mégis hogyan? A kiáltásom senki se hallaná meg.
Már a melltartóm kapcsával szarozott, mikor megelégelte, hogy a lábammal egyfolytában őt rugdosom, így erőteljesen terpeszbe rakta őket, és közéjük furakodott.
A melltartóm a földön landolt, mire még hangosabb sírásba kezdtem.
- Tae, légyszíves ne csináld. Ez nem te vagy. Kérlek- zokogtam, mire rámemelte elködösült szemeit.
- Nem bírok már tovább várni- hajolt le újra a melleimhez- Őrülten kívánlak. Minden nap. Minden percben.
Minden mondtat után megszívta a mellem, ami kicsit se esett jól.
- Elegem van már!- csattant fel- egyszer úgyis az enyém leszel, nem mindegy mikor?!
- V, kérlek- hüppögtem, mikor elkezdte harapdálni a mellem, és a hasam.
Nem volt Kellemes. Kib@szottul fájt, így felsikítottam.
- Kuss- mordult rám V.
Szabad kezével lehúzta a szoknyámat, hiába ellenkeztem kézzel lábbal, nem tudtam mit csinálni.
Miután a fekete anyag is a földre került, a bugyim tépte le rólam, így már teljesen kiszolgáltatott lettem. Levette az alsóját, így megláttam álló férfiasságát, amitől még jobban beszartam.
Zokogtam, üvöltöztem, püföltem ott, ahol bírtam, de nem reagált semmit.
Végig csókolta a testem minden apró részét, néhol fájdalmasan megszívva és megharapva a bőrt. Már nem láttam a könnyeimtől.
Aztán hirtelen, minden bevezető nélkül vágta magát belém.
A sírás a torkomba rekedt, a szemeim kitágultak, ahogy próbálták feldolgozni azt a fájdalmat, amin átment a testem.
Őrült tempóban kezdett el mozogni, miközben jólesőket nyögött, ami belőlem elő hozta a veszett zokogást. Minden porcikámat átjárta a fájdalom, olyannyira, hogy mozdulni se bírtam, csak sírtam. Megállíthatatlanul.

/ Jina szemszöge/

Nem is gondoltam volna, hogy egy buli ilyen jó tud lenni. Nagyon örültem, hogy Nicole és a fiúk rávettek, jöjjek el. Kicsit se bántam meg.
Jiminnel nevetve táncoltunk, vagyis én botladoztam, ő meg próbált tanítani. Nem is tudtam, hogy tud táncolni! Pedig nagyon jól mozog.
Láttuk Hopeot, és Jint is, mindegyik táncolt, és a tömegben egyszer elkaptam Namjoon szőke fejét is.
A többiek felszívódtak.
- Mondtam már, hogy gyönyörű vagy? - húzott közelebb magához Jimin.
- Igen, mondtad- kuncogtam- ötször. Ez a hatodik.
- Akkor hetedjére is elmondom. Gyönyörű vagy.
- Köszönöm- pirultam el, de ezt foghatjuk a forró levegőre is- te se nézel ki rosszul.
- Szóval nem nézek ki rosszul, hmm? - adott egy apró csókot.
- Nagyon helyes vagy- adtam a várt választ, mire ő mosolyogva bólintott, és egy hosszabb csókba hívott.

/ Nicole szemszöge/

Már vagy három órája, folyamatosan dug ez az állat. A fájdalom nem csillapult, sőt. Egyre elviselhetetlenebb lett. Már sírni se tudok, a könycsatornáim teljesen kiszáradtak.
Tempója lassabb lesz, érzem, ahogy belém löveli ondóját. Még néhány lökés és végleg kihúzódik belőlem, ami kicsi megkönnyebbüléssel tölt el. De még mindig rohadtul fáj minden testrészem, undorodom magamtól, tőle, és az egész háztól.
V, mintha mi sem lenne természetesebb, átölel, hozzám bújik, és már alszik is. Békésen, mintha fánkot sütött volna az előbb, és nem engem erőszakolt volna meg.
Megerőszakolt.
Már nem csak a testem fájt, a szívem is, akármilyen nyálasnak is hangzik. Ahogy az agyam dolgozza fel a halottakat, úgy jövök rá, mi volt ez az egész. V, a szerelmem, akiről azt hittem, hogy viszont szeret megerőszakolt.
Könnyeim, amikről azt hittem már nincsenek, újra elindulnak, és én zokogva próbálok kimászni V alól.
Arca békés, nyugodt, kielégült. Tegnap még elolvadtam volna a látványától, most viszont képes lennék lehányni. Nem is rossz ötlet.
Minden mozdulatomra éles fájdalom hasított a testembe. A szobában sötét volt, a zene felhallatszott, én pedig könnyeimet törölgetve kerestem valami ruhát. Egy nagy pólót találtam a földön, ami V-é volt, az illatáról megismertem. Furcsa, megnyugtatott, mikor felvettem, amit nem tudtam hova tenni, hiszen ő intézett el az előbb. KB a combom közepéig ért, ha nem tovább, aminek igazán örültem, mert olyan kib@szottul fájt alul, hogy nem tudtam bugyit venni. Már ha találtam volna. A magassarkúmat a kezembe fogva léptem ki az ajtón, és mentem le  lépcsőn.
Lent még mindig fergeteges buli volt, észre se vettek, amin nem csodálkoztam, kit érdekel miért megy haza hajnali négykor egy elmosódott sminkű, zokogó lány. Ilyenkor már mindenki annyira betép, hogy meg a nevét se tudja.
A házból kilépve megcsapott a fagyos hideg, amitől megborzongtam.
Mezítláb indultam el a fagyos utcán, a magassarkúmat meg e próbáltam felvenni, egy lépést se birnék benne menni.
Kib@szott hideg volt, V vékony pólója szinte megfagyott rajtam, miközben dermedten igyekeztem minél előbb haza jutni. A baj csak az volt, kocsival jöttünk, így nem tudom gyalog mennyi idő lesz. Na mind1.
Az utcán egy lélek se tartózkodott, aminek örültem, mert még rám hívták volna a rendőröket közszem sérülés miatt. Mert tudom, hogy rohadt szarul festettem. A hajam kócos, sminkem elkenődve, sírok, egy szál férfi póló van rajtam, kezemben egy pár magassarkúval, úgy bicegek mezítláb a járdán.
A talpam szó szerint megfagyott, ahogy mindenem, a lábaimat alig tudtam mozgatni.
Csoda, hogy a könnyek nem fagytak az arcomra.
Mikor végre haza értem, úgy éreztem, megyek felvágni az ereimet, mindenki azzal járna jobban, de inkább egy forró fürdő mellett döntöttem.
A nappaliban, a kanapén Hope aludt kiterülve, így lábujjhegyen mentem fel az emeletre, hogy végre lefürödjek. Addig ki se szálltam a kádból míg le nem hűlt a víz, de így se éreztem magam tisztának. Unforodtam magamtól. A fogam megmostam, a hajammal meg nem törődve mentem vissza a szobámba. Egy toppot, és egy bő ülepű gatyát vettem föl, ami után rögtön az ágyba bújtam, és fejembe húzva a takarót próbáltam nem sírni.
Hogy tehette ezt velem?! Elvette a szüzességem, amire úgy vigyáztam, megbecsültem. Elvette, és már nem tudja vissza adni.

El se hiszem, hogy meg van ez a rész is. Remélem mindenkinek tetszik, mert én, személy szerint nagyon élveztem írni.
Ha tetszett voteot, komit Szívesen fogadok.
Nagyon köszönöm a sok megekintést.♥
Próbálom minél hamarabb hozni a részt, addig is boldog mindent nektek, ami van.
(Honnan tudjam én mi xd)
Legyek rosszak♥♥♥
(Ujj, olyan rohadt cukik♥♥)