Kint a kapunál vártak minket a fiúk, és Jina (?). - Te meg? - néztem rá csodálkozva. A barátnőm nem arról híres, hogy csak úgy ellógja az órákat. - Ti mindenre rávesztek. - fonta össze mellkasa előtt durcásan a karjait, és még csücsörített is hozzá. - Miért, nem vagy éhes? - röhögött Jimin, miközben odahúzta magához barátnőjét, és gyors csókot váltottak. Cukik.♥ - Rendben, nyugi gyerekek, hova megyünk? - tette fel a nagy kérdést Jin. Azért az ilyenen el kell gondolkodni. - Meki? - csillant föl Hope szeme. - Ne! - vágtuk rá egyszerre V-vel. Mély hangjától kirázott a hideg, mint mindig. Félve néztem rá, bár ezt nem mutattam ki. Gyönyörű, sötét szemei az enyémet pásztázták. Elvesztem bennük. Pirulva hajtottam le végül a fejem, hogy kerüljem a csontomig való pillantásokat. - Öö...oké- ráncolta a homlokát Hobi. - Figyuzzatok, az lesz a legkönnyebb, ha elindulunk valamerre, és bemegyünk valahova. - adta a tökéletes tervet Rapmon. - Hyung, okos vagy- bólintott Kook, és elindult valamerre. - Tudom- húzta ki magát az idősebb büszkén, aztán ő is elment. Mi meg követtük őket. Egy normálisak tűnő kajáldánál álltunk meg, nem voltak olyan sokan szerencsére, mert ez csak egy helyi étterem volt, és nekünk pont megfelelt.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Hátulra ültünk, egy hosszú asztalhoz, és vártuk a pincért, aki már jött is hozzánk, gondolom nem volt jobb dolga. Miután leadtuk a rendelést, mindenki beszélgetni kezdett mindenkivel, elég hangosan, szalonképtelen szavakkal és témákkal, de leszartuk, mert így éreztük jól magunkat. A kajánkat hamar ki hozták, és akkor tört ki az igazi káosz. - Hyuung! Megkóstolhatom? - nézett Jinre bociszemmel Kook, mire az idősebb megforgatta a szemét, és elé tolta a tányérját. - Köszcsike- vigyorgott a nyuszi, és elszedett egy jelentős adagot hyungja tányérjából. Jin persze ezt nem hagyhatta, ő is kiszedett valamennyi kaját Kookéból. Jimin és Jina egy tányérból ettek valami nemtom mit, direkt ilyen közös menüt kértek. Hobi és V valamit nagyon néztek az utóbbi telóján, és közben fel-fel röhögtek. Suga szótlanul tömte a fejét, csak néha mordult rám, ha valamit kiszedtem a tányérjából, de ez engem nem különösebben zavart. Rapmon velem beszélgetett. A szüleink voltak a téma, egyikünk se beszélt róla szívesen, így megértettük a másikat. Az ő apja egy alkesz, drogos állat, az anyja úgy szintén, tesója nincs, és nagyon rossz gyerekkora volt. Sokszor megverték, ezért, mikor kicsi volt a játszótérre ment, mikor nagyobb lett pedig egy panel elhagyatott lakásába. A srácokkal sokat ott tanyáztak, de aztán megvették a házat, azóta nem jártak ott. 7 évesen hallott először rappet, akkor azt se tudta mi az, de miután megismerte, a kedvenc műfaja lett. 9 éves volt mikor próbált ő maga is rappelni, és egy idő után már ment is neki. Aztán elkezdett dalszövegeket írni. A fájdalomról írt, amit a szülei okoztak neki. Aztán arról, hogyan lett boldogabb az élete, hisz mostmár, a fiúk által szerető családra tett szert. Én is elmeséltem neki, az én sad életem, de az övéhez képest, happy sztorinak számított. Szánalmasnak éreztem magam. De egyben örülhetek is, hogy nekem nem ilyen életem van/volt. A beszélgetésből Andy gyönyörű hangja szakított ki, vagyis hívtak. Ránéztem a kijelzőre. Apa. Csodás. - Bocsi, de ezt fel kell vennem- néztem a mellettem ülőre, aki csak lazán megrántotta a vállát. - Nyugodtan. Felálltam az asztaltól, és a dohányzós részhez mentem. Ez az emeleten volt, az erkélyen. Kivettem egy szál cigit a táskámból, a V-s öngyújtómmal együtt, és felvettem a telefont. Amúgy igen. Elszerváltam még régebben Tae-től egy képet róla, és megcsináltattam öngyujtóképnek. Beteges tudom, de ez van. - Igen? - szóltam bele a készülékbe, miközben neki dőltem a korlátnak. - Gyere haza Nicole, beszélnem kell veled. - hangja feszült volt. - Jó, nyugi fater. Egy fél óra, és ott vagyok. Azzal letettem. Amúgy 5 perc lenne haza érnem, de a cigimet el akartam szívni, és colát is jó lenne venni, mert finom. Csodás érvek, mi? - Miért szakítottatok Sugával? - hallottam a hátam mögül azt az ismerős, mély hangot, amitől megborzongtam és libabőrös lettem. Nem hiszem el, hozzámszólt! - Már nem éreztünk egymás iránt semmit, és bevallotta, hogy más tetszik neki. De nem haragszunk egymásra. - Egyáltalán, hogy jöttetek össze? - Bejöttem neki, és ő is nekem. Egyszerű. - rántottam vállat. Kamuzásból jeles vagyok. - Ezt bárki elhinné, de én nem. Amúgy egy k@rva nagy ribancnak tartanálak, ha nem tudnám az igazságot. Úgylátszik mégsem. - Miért, mi az igazság? - kapaszkodtam bele az utolsó lehetőségembe, és felvont szemöldökkel fordultam felé. - Suga meleg. Megszorítottam a korlátot. Mi a szar?! Ezt még honnan tudja?! - Honnan veszed? - Rájöttem. Nem volt nehéz. Láttam, hogy stíröli Kookot, hogy, hogy néz egy lányra, és akármilyen sztriptíz bárban jártunk, neki sose állt fel. Szóval, hogy jöttetek össze mégis? - lépett hozzám közelebb. - Megvolt rá az okom- vigyáztam, ne remegjen a hangom, ahogy beért az aulámba, és megcsapott jellegzetes, örjítően szexi illata. - És mi volt az okod? - Hajolt még közelebb. Kezeit megtámasztotta a korláton, az én két oldalamon, ezzel minden menekülési tervet keresztül húzva. Csodás. - Semmi közöd hozzá. - Tudtommal nem neked, hanem nekem lenne okom megsértődni. Na most ugrik a majom a vízbe! (XD) - Miért is? - Mert rengeteg ideig volt köztünk több, szimpla barátságnál, és ugyan azon a napon jöttél össze Sugával, amelyiken kielégítettél. Ez nem köcsög dolog egy kicsit szerinted? Lesütöttem a szemem. Tényleg rohadt köcsög dolog volt. - Megvolt rá az okom. - De mi volt az okod? - Miért akarod ezt tudni? - Kérdéssel kérdésre nem válaszolunk. - Akkor annyit is mondhatnék, semmim közöd hozzá. - Már miért ne lenne közöm? - Miért lenne? - Válaszolj már értelmesen, b@sszameg! - kezdett ideges lenni, állkapcsa megfeszült, és ő is rágyujtott. - Miért érdekel téged, ha? Egy hónapban egyszer se engedted, hogy beszéljünk, most meg követelőzöl? - Nem követelőztem! Csak kérdeztem! - Egy kérdésre nem mindig kapsz választ. - Lehet, de most kapok. - Miből gondolod, hogy elmondom? - Miért ne mondanád el? - Mert semmi közöd hozzá! - Igenis van hozzá közöm! - Már miért lenne? - Azért, mert Szeretlek b@sszameg! Tessék! Ezt akartad hallani? Totál ledermedtem. A pulzusom az egekben volt, fejem zúgott, a szívem meg úgy dobogott, mintha most futottam le volna a maratont. Jó néhány perc telhetett el, mire felolvadtam, és egy halvány mosollyal néztem az engem vizslató, sötét szemekbe. - Igen. - adtam választ az előbbi kérdésére. Most V volt a soros, hogy lefagyjon, de neki elég volt pár másodperc a felengedéshez. - Miért? Miért akartad ezt hallani? - jött még közelebb, és kezeit derekamra helyezte, amitől bizsergés futott végig az egész testemen. Sötét, bambi szemei az arcomat fürkészték, minden egyes négyzet centiét, mintha most látna utoljára. - Mert...mert én is szeretlek. - mondtam halkan. Levegőt venni alig volt időm, olyan gyorsan landoltak ajkai az enyémeken. Leszarva minden érzelgősséget, éhesen csókolt, mohón, mintha az élete függne tőle.
Gyuh gyerekek, hiába tűnik annak, ez még nem a vége. Nem usszátok meg galambocskáim! * vigyorogva dörzsöli a tenderét* Remélem mindenkinek tetszett, ha igen, vote, komi jöhet, örülnék neki.♥ Köszönöm a sok megtekintést, a szívem elfolyt, így be kellet tenni a hűtőbe, hogy újra olyan fagyos, swag Legyen, mint előtte. Szeretlek titeket, legyetek rosszak! (Amíg nem hozom a kövi részt) ;) ♥♥♥♥
