Kenma szemszöge
Vakító fehérség,gépek csipogása,apró kezem szorítására ébredek.
-Fe..Felébredt!-emelte fel a fejét Kuroo.
Két nővér szaladt hozzám,egy pedig el,gondolom az orvoshoz.
-Jó hajnaaalt.-nyújtózkodtam egy picurkát,majd elengedtem Kuroo mancsait.-Miért vagy itt?
-Megbántam.Elvesztettem az eszem.Láttam,ahogy összetöri apád a lelked,viszont magamról elfeledkeztem.Amint észrevettelek,lekeverten egyet a pápaszemesnek,utánad indultam.-könnyesedett be a szeme.-Szemtanúja voltam a balesetnek.Én hívtam mentőket.Én voltam az egyetlen hozzádtartozó.
Amíg most komába voltál,1 hónapig,amíg csak tehettem,itt ültem melletted.Mert szeretlek!-csókolt meg,mire meglepődve,kacsóimmal megfogtam az arcát.
-Akkor is,idő kell amíg feldolgozom.-szakítottam meg.
Halványat bólintott,mire adott egy puszit a hajamba.Elment.-Majd hívj,ha kellek.-fordult vissza.Gondolatok futottak át a fejemen.Szeretem őt.Nem tudom csak így elengedni.Könnyek.Szipogás.Érzelmek.
Délelőtt jött az orvos,megvizsgált.Mielőtt elment volna,kérdezgettem.
-Elnézést,Doktor úr!A fekete hajú barátom..Kuroo Tetsuro..Ténlyeg itt ült?-néztem szemébe.
-Igen,mindennap érdeklődött.És sajnálom ami történt.-vakarta meg a tarkóját,majd kiment.Nem kelhetek fel,majd' megöl az unalom.Ráadásul egyedül vagyok.Nagyon.Utálom a magányt.
Nem sokáig kell eltűrnöm,mert Bokuto és Akaashi arcát pillantom meg.
-KENMA!-ölelt meg az ász.Akaashi megfogta a vállát és hátrébbhúzta.-Jól vagy?Minden okés?-vágott aggódó képet.
-Igazából picit fáj mindenem.Unatkozom.Gondolkozom Kuroon...
-Hallottuk.-forgatta meg szemét Akaashi.-Nem szeretném rád erőltetni,de mindenképp bocsáss meg neki.Szeret téged,csak egy idióta.-simította meg a kezem.
Megnyugtató volt tudni,hogy valakit még érdeklek.-Egyébként mindent elmondott na persze sírva-nevette el,majd elkomolyodott.
-Elmondanád az elejétől kezdve?-kérdeztem.
-Persze..Kuroo szemszöge
Rettenetes ember vagyok.Miért vagyok marhára felelőtlen és meggondolatlan?Megérdemelném,hogy ne bocsásson meg.
Szeretem őt,mégis képes voltam erre.Vajon Yamaguchi..Tud erről?
Mit gondol rólam?És Kenma mit gondol Tsukkiról?
Hazamegyek inkább.-Itthon vagyok!-ahogy beléptem,anya faggatni kezdett.
-Elmondod mostmár,mi bántja ennyire a lelked?-emelte fel a fejem,miközben a cipőm vettem le.
-Me-megcsaltam.Kenmát.
-Együtt vagytok?!
-IGEN,MÁR MIÓTA!
Hirtelen egy erős dolog csattant a nyakamon.
-Fiam,gyere beszélgessünk el..Csüccs le.-ütögette meg a mellette lévő helyet.-Te egy rettenetesen nagy hülye vagy.Kenmát?!Nála aranyosabb és megbízhatóbb embert nem láttam.Az,hogy megcsaltad..-nevetett.-A legbutább dolog,amit valaha csináltál.-veregetett vállba.
-Ezt eddig is tudtam.-viharzottam fel a szobámba.
Ilyenkor szeretek 40 percen át a zuhany alatt áztatni a bőröm forró vízzel.Beléptem a fülkébe,megengedtem a vizet.Mindenhol vizes lettem.Szemeimből sós könnyek hulltak.Lefeküdtem aludni,ám előtte ittam egy kis alkoholt.Segített elterelni a gondolataim.
Halimali!Ma későn picit,de itt a rész:D
YOU ARE READING
I got stuck to you
Fanfiction-Maradj velem,kérlek!-motyogtam. A kapitányunk hirtelen mellém lépett,majd ölelésébe vont. -Zuhanyzunk együtt?-kérdezte Beléptem a zuhany alá,és mint vicces fiúcska hirtelen hideg vizet engedtem a szerelmemre,aki berántott magához,így meztelenül szo...