+2

327 30 8
                                    

Kenma szemszöge

Idegesen szorítottam Kuroo kezét.A kisfiú,akiért jöttünk,már 3 éves volt.Tudtuk,az apja meghalt,az anyja pedig nem tudta volna eltartani,ezért maradt ez.Az árvaház.
Mivel a nőhöz,akihez mentünk,nem látszott semmi meglepődés az arcán,hogy melegeket lát,nyugodtan ugyanúgy maradtunk.Kéz a kézben.
Még mindig szerelmes vagyok Kuroo-ba.A fiút együtt választottuk.Egy szőke hajú,szemüveges kiskrapek volt.Hatalmas és kék szemekkel rendelkezett.
Amikor kitipegett hozzánk,megláttuk az egyenruháját.Egy sötétkék ing és egy fekete rövidnadrág zoknival.Egy plüssmacit szorongatott apró kezei közt.
-T-ti lesztek az apukáim?-dadogott idegesen.
-Igen.-hajolt le Kuroo,kezemet elengedve-Kuroo Tetsuro vagyok,ő pedig Kozume Kenma,a férjem.Téged hogy hívnak?-nyújtotta felé a hatalmas mancsát.
-Viktor v-vagyok.Örülök,hogy titeket kaptalak.-pacsizott le az újdonsült apukájával.
Elémlépett,Kuroo kacsóját pedig megfogta és odahúzta.Mivel a szerelmem guggolt,elesett,de legalább rám.
Viktor megölelt engem és Kuroo-t

-Apuuu!Nem tudod hol van a zoknim?-ordított a férjemnek.
Mivel valahogy meg kell különböztetni minket,Kuroo-t Apunak,engem pedig Apucinak hív (nem daddykink-.-).Nagyot nőtt,már akkora mint én.Imádom őt.
Okos kis center lett.
Hogy pontosítsak...
A legjobb Japánban.

________________________________
Szóval Kuroo Viktor története nemsokára elkezdődik.😏

I got stuck to youWhere stories live. Discover now