I got stuck to you

->19->matekházi

Kenma szemszöge

Igazából utáltaltam egyke lenni.Igaz,Kuroo és Bokuto volt a két fogadott 'bátyám',akik később többek lettek.
Kiszálltunk a csarnok előtt és besétáltunk.
Rengeteg vékony lánnyal találkoztam lelkem mélyén azonban reménykedtem ő lesz a legügyesebb és legszebb kislány.
Így is lett.
Egy átlag magas leányzóról van szó,akinek tökéletes alkata van.Szép lassan végezte a feladatokat,majd mikor egyéni képességfejlesztésre küldték,leesett a szám.Picit lepihent,ivott,evett valami édeset, ha jól láttam és visszament a jégre.
Aztaazeget.Szaltózott a jegen!SZALTÓZOTT!!Tátott szájjal bámultam,ahogy érkezik és folytatja.
Nem tűnik olyan fáradtnak,mégis megerőlteti magát.Piros az arca és rendkívűl gyönyörű volt.
A bámészkodásom a telefonom csörgése zavarta meg.
Kuroo neve villogott a kijelzőn.Félve vettem fel.
-Moshi-moshi.Itt Kenma.-motyogtam.
-Hol vagy?-kérdezte egyből.
-A jégpályán,a húgom edzésén.
Ahogyan anya ezt meghallotta elmosolyodott.
-Izé..Talihatnánk..vagy valami?
-Átjössz?-érdeklődtem.
-Beszélnünk kell.-sóhajtott nagyot.
-Rendben.6-ra legyél ott nálunk.Szia!-tettem le.
Kicsit furán éreztem magam,mint amikor anya a teljes nevemen szólít,vagy a tanár megkérdezi ezt hogy gondoltam és épp köpni-nyelni nem tudok.

Vége.Egy jófajta izgalom járta át testem.Bizseregtem,belassultam és féltem,hogy Kao nem fog elfogadni,vagy ilyesmi.Mondjuk,egy 10 évesnek mi baja lehet a melegekkel?!A gyerek csak akkor tudja mi a rossz és mi a jó ha a szülő belénevelte.
Egy aulaszerűségben várok rá,anya elment érte és beszélgetni az edzővel.

Egy merész és nagyszájú lány közelített.Hófehér haja volt és sápadt arcbőre.Mosolya ezer wattos volt.Olyan volt,mint egy angyal,szárnyak nélkül.Anyával kézenfogva kapkodta a lábait felém.Ő volt az egyetlen ismerősöm,akihez lejjebb kellett hajolnom,hogy halhassam.
-Szia,bátyus!-integetett és ölelte át a nyakam.
-Szia,Kao-chan.-mosolyogtam őszintén.
Megfogta a kezem és nagyokat lépegetett mellettem.Csendesen vigyorgott.
-Bátyus..Ügyes voltam?-kérdezte.
-Te voltál a legügyesebb!-simítottam hátra a haját.

Belibbenve a házba,Kuroot vártam a ház előtt.
Késett,de nem is ő lenne.
Éjfekete haja ugyanúgy áll,mint mindig.Természetesen.Szedegeti lábait,zsebre tett kézzel néz rám és mosolyog.
A látványtól nekem is felfelé görbül a szám széle.
Lágy csókkal üdvözöl és megragadja a derekam,magához húz.
Szemeiből könnyek kezdtek folyni és szipogott.
-Szeretlek.Nem akarlak elveszíteni.-suttogta a fülembe.
-Én is szeretlek.-fogtam meg az arcát.-Bejössz?
-Be.-kulcsolta össze ujjainkat.

Kinyitottam az ajtónkat.Anya épp főzött,amikor meglátta,hogy fogjuk egymás kezét,kuncogott.
-Hogy én milyen régóta tudom ezt!-kezdett hangosan nevetni.
-Mit tudsz,anya?-kérdezte Kao.
-Hogy a bátyád szereti Kuroot.
-Anyaa!-pirultam el.
-Bocsesz!-mosolygott.

-Te vagy az a szeretett Kuroo?-mutatott a húgom a barátomra.
-Igen!Te lennél Kozume....?
-Kao!-csapott bele Kuroo hatalmas tenyerébe.

Bokuto szemszöge

Most olyan szomorú vagyok.Elmentek mindketten,haza.Hogy is mondják ezt?'Kirepülnek?'
De egyben boldogít is.
-Bokuto-san.-érinti meg a vállam Akaashi.-Ne izgulj.Rendben lesznek.-puszilta meg az arcom.
-Ha te mondod..-sóhajtottam.

Kenma szemszöge

Kao és Kuroo együtt írják a házit.Valami törtek,nem egy nagy feladat,már az én korosztályomnak.
Számolgatnak meg minden.A cukiságfaktor az eget veri.
Nem is értem magam.Megharagudtam rá,leléptem ő meg nem is rág be rám,hanem bocsánatot kér.
Elmosolyodok.
Szeretem őt.

Nem értem ezt miért nem tegnap tettem ki,de itt van és kész
{Amúgy nem tudom hogy írok ilyen viszonylag happy könyvet ha hihetetlen szar hangulatom van}