I got stuck to you

->18->kozume kao

Kenma szemszöge

Nagy tenyerei elkapták derekamat,éles állát a vállamra helyezte.
Érzelemkavalkádok.Megcsalt.Megtörtem.Ő bocsánatot kért.Megbocsátottam.Elveszett a bizalmam felé,amit nehéz visszaépíteni.
Láttam ahogy a szőke égimeszelő ajkaik egymáson pihennek,lágy táncot járnak.Ahogy rámpillant és elkerekednek szemei,majd a sajátom könnybelábadnak.
Amikor a elütött az autó és ő hívta a mentőket és végig ott volt..Ahogyan megbocsátottunk egymásnak,az a majdnem fülledt zuhanyzás.
Minden apró pillanata érzékeny és szenvedélyes kapcsolatunknak.Ez mind kb három másodperc alatt.
A nagy elmélázásomat a csengő éles hangja zavarta meg.Felriadtam,kihámoztam magam öleléséből,berohantam az öltözőbe,felkaptam a cuccom és elindultam órára.
Földrajz.

Életemben nem jegyzeteltem ennyit.A sensei leíratta velünk a fél tankönyvet,az egész munkafüzeti feladatot megoldatta és..röpdolit akart iratni a mai dogából.
Persze,csak fél lélekben voltam ott,a másik fele szerintem halott.
Viszont,ma ellógom az edzést és hazaköltözöm.

Beérve a Bokuto-rezidenciába,mindent amit látok,és az én tulajdonom levágok a kanapéra.Vajon helyes amit csinálok?Elgondolkodom egy picurkát.Itthagyni mindenkit szó nélkül?Azért,egy cetlit itt kéne hagynom.
Nem,most nem lehetek gyenge,hogy magyarázkodjak!Itthagyom őket egy picit,hogy elgondolkozhassak.
Haza..
Haza..
Nevezhetem egyáltalán azt a helyet az otthonomnak?

Benyitva a Kozume lakásba,anyámat látom meg,beburkolózva egy takaróba egy meleg teával a kezébe.Hosszú fekete haja rendezetlen kontyba volt,melegítőben és nem viselt sminket.Anyát én mindig így láttam gyönyörűnek.
-Kenma!-rohant oda hozzám.-Minden okés?!Nincs bajod?-ölelt meg.Már lenőttem őt,kb két éve.Nem,nem tíz centivel.Hárommal.
-Apa?-kérdeztem először.
Felnevetett és bekönnyesedett a szeme.
-Neked már nincs apád!-simogatta meg a fejem,én pedig szorosan magamhoz húztam és mosolyogtam.Lelépett végre az a gerinctelen.

-Gyere ülj le,beszélgessünk!-invitált anya.
-Rendben.Átöltöznék,meg úgy nagyjából hazaérnék,rendben?
Válaszul csak bólintott és nekilátott teát készíteni.
Felrohantam a szobámba,amire rá se ismertem.Mi az isten történt?!
Először is,két ágy volt.A szoba fele vérvörösen izzott,amit régóta szerettem volna..Viszont a másik fele fehér volt.
Öhm..Macskás falmatricák,egy fekete ágynemű,iskolatáska és egy általános iskolai lány egyenruha és egy macska,akit azonnal elraboltam és karjaim között tartottam.
Gyorsan átöltöztem otthoniba és összefogtam a hajamat.Elsétáltam a fürdőbe és megmostam az arcom.
Lementen anyához,aki már a két csésze teával várt.
Elhelyezkedtem mellette és csak úgy ömlöttek belőle a szavak.
Mesélte,hogy előléptettek vezérigazgatóvá,így neki csak dirigálni,telefonálni és néhány papír kell elintézni,ritkán kell üzleti útra menni.
-Kenma..Valami el kell mondanom.De gondolom észrevetted a szobádban...
Örökbefogadtam egy kislányt.-mosolygott.
Régen láttam ilyen őszinte fogvillantást.Ezer wattal égett.
-Hogy hívják?-kérdeztem egy halvány érzelemmel az arcomon.
-Kao.Kozume Kao.-mondta.-Nem jössz el velem az edzésére?
-De természetes.-bólintottam

Beültünk anya kocsijába és a régi általánosomhoz hajtottunk.Úristen,szegény,ez nem a legjobb iskola.
-Anya..miért ide irattad be?Tudod,milyenek itt..
Nem fejeztem be,mert jött az igazgató,szóval inkább elfutottam a tesiterem felé.Gyanítottam,ott van az a bizonyos edzése.

-Kenma!-hallottam nevem.-Te,ide csak benéztünk,beszéltem az igazgatóval.Te sose figyelsz rám?-nevetett.
-Oh.Sajnálom.Akkor mit sportol?
-Műkorcsolyázik.
Elmosolyodtam.Gyönyörű sport.
-Kao a neve nem?-kérdeztem.
Kozume Kao...Én leszek a legjobb barátod és édestestvérként foglak szeretni.