Hayley & Bonnie

Bevezető

Csak mentem. Fejemben az összes gondolattal. És ezek a gondolatok mind arról szóltak, hogy mi vagyok, ki vagyok én... Természetesen nem a tényekre, mint a nevemre, vagy a koromra gondolok, inkább személyiségi kérdésekre. Hiszen a nevemet tudom, Hayley Ventie, a koromat is, 18, sőt még azt is tudom, hogy Anglia egy eldugott kis városkájában lakom, nem messze Londontól. Barna hajam, barna szemem még nem is zavarna, ha nem lennék molettebb alkat. De hát a sors hozta így. (Na meg a csoki mennyiség, amit kiskoromban fogyasztottam.)

És csak ott álltam annál a fánál. Annál a szomorúfűzfánál a tó mellett.. A tóban visszacsillant semmit mondó énem tükörképe, de alighogy megtekinthettem, egy vad kacsa beleúszott.. Ezért kénytelen voltam messzebbre nézni. És, ahogy a szemközti oldalt nézegettem, észrevettem egy lányt. Aki énekelt. Úgy mintha angyalok énekeltek volna. És méghozzá az egyik kedvenc dalomat énekelte, a Here comes the sun-t a Beatles-től. Amikor pár évvel fiatalabb voltam, ugyanezt a dalt feldolgozta az egyik kedvenc sorozatom is, és ő ezt a változatot énekelte. Visszaénekeltem én is, mire észrevett. Bár csak egy pillanatra tekintett rám, hiszen jött a közelben egy fiatalember, aki megölelte, majd mindketten eltűntek.. Nyilván a barátja volt. Milyen furcsa.. ezt a lányt sokszor látom itt.

Tudni illik én mindig ehhez a pici tóhoz járok, mert kiskoromban anya idehozott, ha rossz kedvem volt, és mostanában sok minden összegyűlt bennem... Például az-az átkozottul unalmas kémia óra, amin a kvantum „dolgokról" tanultunk.. vagy mikről. Inkább lepasszolom a kérdést. Eléggé unalmas volt, és amikor a tanárunk mondta a 6. mondatot, azon gondolkodtam, hogy mit mondott... Hiszen az egész mondatból annyit értettem, hogy elektron. Mert hála istennek ennyire még én sem vagyok hülye... Pedig higgyétek el, a kémia, nem épp az erősségem.

És ezek között az ostoba mondatok között, csak álltam ott... Mintha nem is élnék.. Mintha csak egy kő lennék, amit csak ide-oda mozgatnak. De ennek nem kéne így lennie. Mit tehetnék?... És, amikor ezeken gondolkodtam, egyszer csak valaki meghúzta a piros pulcsim ujját. Ki lett volna más..?

- Sziaaa! - ugrott a nyakamba Connie, a legjobb barátnőm. Majd elkezdett valamiről magyarázni, de éppen akkor sétált el mögötte az a lány, és a barátja. E látvány közben, nem igazán tudtam Conniera koncentrálni. A titokzatos lány szőke volt, kék szemű, és ugyanolyan pulcsija volt, mint nekem, csak sötétkék színben. Furcsa mód ugyanazt a méretet hordta, mint én, pedig közel sem volt olyan alkatú... Bár, ahogy jobban megnéztem biztos azért, mert a fekete legging-éhez, ebben a méretben jobban állt neki. Oh my God! A cipőjét kihagytam.. Pedig annyira jól nézett ki. Egy kék-fekete Converse tornacipő. A leányzó úgy nézett ki, mint egy kékes-feketébe öltözött kis angyalka. A barátját nem tudom ilyen részletesen jellemezni, de azért megpróbáltam. Rövid szőke haja volt, zöld szemei.. Azt, hogy a szemei igézőek voltak-e nem tudom, mert nem volt időm megnézni. Fekete bőrdzseki, alap farmer, és egy „Vty" márkás zöld cipő. Elég vagány volt és mégis helyes. Rá. ha akarnék, sem kereshetnék tökéletes szinonimát. Legyen elég annyi, hogy Ronannek hívták... Ismert egy gyerek volt, úgy híresztelték, hogy a East Gimi legokosabb sráca.(Tudjátok a kisvárosokban volt általában két gimi, az East és a West, és versenyeken eléggé összezavarodtunk, amikor az East Gimi nyert. Ugyanis a versenyen volt 6 East Gimi... Vicces egy jelenet volt. Szóval ott tartottam, hogy elmentek mellettünk.

- Hay! Hayley! Figyelsz?!.. – nevetve üvöltött nekem Connie, mire a lány visszafordult, és mereven bámultunk egymás szemébe egy kis ideig.

- Figyelek, figyelek, csak ne üvölts már Please! – majd megsüketültem az üvöltésétől.

- Rendben, akkor mit mondtam az előbb?..

- Hmmm... Hát.. öhhm...

Kaptam egy kisebb „fejtaslit"... De végül is Connie elmondta, hogy az imént mellettünk elment pár, tulajdonképpen nem egy pár. És ezt abból a következtetésből vonta le, miszerint terjed egy olyan hír a suliban, hogy ez a lány, akit, Bonnienak hívtak (ez is új információ volt) leszbikus. Én, bár szeretem Connie-t de nem igazán gondolom, hogy egy olyan pletykának kéne hinni, amit Alexandra, azaz Alex Bullet kezdett el terjeszteni az alapján, hogy megbámulta a mellét elvileg az egyik testnevelés órán. Plusz ezt a lányt, néha én is furcsának tartom... Mondjuk tény és való, hogy 1 hónapja jár a sulinkba, és így nem kéne véleményt alkotnom, de hát akkor is... Nem mintha én nem lennék furcsa...

- Hay, te min gondolkodsz?... – vizsgálgatott valószinüleg egy jó ideje Connie. Nem csodálom mondjuk ,ugyanis karba tett kézzel mereven bámultam egy fát, mintha csak a szememmel vésni akarnék bele valamit.

- Semmit, csak ezen a lányon gondolkodtam. – mondtam nemes egyszerűséggel.

- Ohhh.. szóval Bonnie gondolataid tárgya... hmm, hmm...

- Most mit hümmögsz?..

- Semmit, semmit.. Na én megyek szerintem, mert már kezd sötétedni.

- Jól van, megyek veled, mert nincs kedvem sötétben itt maradni. – mondtam, és átöleltem Conniet.

Meséltem már nektek erről a kisebb városkáról?.. Ahol mindig süt a nap, mégis Óceáni éghajlat van?.. Ahol mindenki ismeri egymást, mégis 25.000-en laknak benne?.. És, hogy ebből a 25.000-ből hány fura szerzet van?... És a legfontosabb kérdés. Ti kíváncsiak vagytok egyáltalán erre a történetre?.. vagy csak az időmet fecsérelem ezzel a történettel?.. Az utolsó kérdésre az a biztos válasz, hogy nem. Mikor még fiatalabb voltam, sok könyvet olvastam.. De még egy ilyen meghatót még soha, mint a sajátom. Hiszen ez nem egy egyszerű fiú-lány történet.. Ez egy kicsit bonyolultabb annál. Ugyanis a két főszereplő nem egy fiú meg egy lány. És akit ez a mondat elrémisztett a további olvasástól, ne is olvassa tovább... vagy tudjátok mit? Mégis! Megéri hidd el nekem. De minden ezzel a nappal kezdődött.. Minden!