Hayley & Bonnie

1. Fejezet - Kacsák a tónál

Másnap energiával tele indult a napom. Ugye milyen jó vicc?.. Kinek a napja indul energiával?.. Hmm.. Felöltöztem, fogat mostam a napi rutin, ugye meg van. Képzeljetek el egy hosszú szárú kék-fehér csíkos pizsibe.. jól nézek ki mi?.. Sejtettem, hogy nem. Na mindegy, és akkor körbemutatom nektek a szobámat. Ahogy belépsz az ajtón, egy másik univerzum vár. Tele poszterekkel a falam, amiket még anno 7.-ben aggattam föl.. Jézusom ettől a Twilightostól meg kéne már szabadulnom... Akkor balra található egyszerű, mégis nagyszerű ágyam, a Mickey mouse-os huzattal. Középen van egy szőnyeg, ilyen kék és szőrös. Nagyon cool. Aztán.. na most várjatok. képzeljétek el, hogy a szobámnak ilyen háromszög alakja van, és ha tegyük fel egy derékszögű háromszögről beszélünk, akkor a „C" oldalhoz tartozik egy kis félkör alak. Na ebben a félkör alakban helyezkedik el az asztalom, bocsánat a kék asztalom. (Ne kérdezzétek miért nem rózsaszín! Ugyanis én sose szerettem ezeket a cuki pink cuccokat. Na mindegy lépjünk tovább.) *Kopogás*... Ki kopog, amikor épp a szobajelenetet mondom?!

- Tessék! – szóltam ki unottan, és hullán.

- Csak azt szeretném kérdezni Kislányom, hogy mi legyen az ebéd. – Anyu volt. Nagyon szeretem anyát. Ahhoz képest, hogy 41 éves, ritka jól tartja magát (Ezt csak most figyeltem meg.). Rövid fekete haja van, zöld szemei, és az orrában pontosan ugyanolyan domb van, mint nekem. Magas, körülbelül 1 cm-rel lehet nálam magasabb. De elvileg 175 cm. (halkan: Kizárt dolog!) Nos, igen ő az anyukám, és igen, nagyon szeretem. ( Ha már itt tartunk, elmondanám röviden és tömören családunk többi tagját is.. Ja röviden és tömören, mivel elvált szülők gyermeke vagyok egy féltestvérrel, 2 mostohával, meg 2 mostohatestvérrel.. nem lesz hosszú. Játszunk hozzárendelőst. Mondok egy nevet és kapcsolom a szerepet. Eva – Anyu, Charles – Apu(Mostoha), Sylvia- Mostohanővér, Sam- Mostohabáty, Frank – Apa, Anette – Mostohaanya, Kiara – hugicám(féltestvér amúgy, de ő a hugicám). Szóval akkor visszatérve.

- Nem tudom anyu, főzz valami finomat. – mondtam nemes egyszerűséggel, mosolyogva.

- Rendben, valami finomat. És mi legyen az a finom Manó?

- Hááát... mondjuk Lasagne? – húztam mosolyra a számat.

- Rendben. – S mosolyogva távozott.

Akkor folytassuk! Szóval ott tartottunk ugye, hogy a félkörben van az asztalom, fölötte van az ablakom (mondanom sem kell ugye, hogy szép, kék függönyöm van.#againblue). Ahogy benézünk a szobába, a jobb alsó sarokban egy ruhás szekrény, a bal felső sarokban meg egy könyvespolc, tele kötelező olvasmányokkal és egyéb katasztrófákkal. Már egyébként elég rozoga kis könyvespolc az.. Még, amikor anyuval ideköltöztünk (a válás után), akkor lett vásárolva, és az 4 éves koromban volt. Mellesleg az asztalom tele volt kisebb cuccokkal, cerkák, tollak, festés nyomok, eltépett papírok, néhány tancucc, ami nem olyan fontos..(pl. a matek könyvem khm... azt el kéne tenni. tény szombat van, de akkor is), és egy kép. 3 barátnőmmel, még általános iskolás korom utolsó osztályából.

Nos, úgy terveztem, hogy ma megint ki megyek a tóhoz, de előbb át kell mennem Spencerhez. Ő az egyik legjobb barátnőm, már általános sulis korom óta ismerem, és mindent tudunk egymásról. Na akkor bakancs, sál, sapka és ujjatlan kesztyű( mert az a menő) fel, zene be, világ ki effekt.

Sétáltam az utcán, és megérkeztem hozzájuk.(Bocsánat, de semmi kedvem nincs most körülírni még az utcát is, majd később, rendben? Köszi.) Csengettem, és máris hallottam, a lépteket, és láttam, hogy nyílik az ajtó. Természetesen, mint általában Spence van hétvégén otthon egyedül, szóval ma is csak ketten voltunk. Felmentünk a szobájába, és dumcsiztunk egy keveset... Jah... bocs, hogy nem mondtam, de 10-kor keltem... Ez olyan dél környékén volt.