Hayley & Bonnie

3. Fejezet : Ki lakozik benned?

Aznap este még ott voltunk egy darabig, és beszélgettünk. Nem egy adott témáról, inkább csak úgy mindenről. Miért költöztek ide, mennyire nehéz neki beilleszkedni, stb.. És, ahogy beszélgettem vele, és megismertem, rájöttem, hogy tök aranyos, és nagyon jó fej... Bár.. Nem szabad ítélkeznem ilyen hamar.. Mindenki, akit így ismertem meg később tönkretett. És.. Nem akarom, hogy vele is így legyen. Bár ezek között a gondolatok közt sem tudtam elnyomni magamban azt, hogy amikor Bonnie megszorította a kezem, kicsit kirázott a hideg... Majd egy furcsa érzés töltött el. Én hiszek a sorban... Ki tudja, ha Isten kezében vagyunk, bármi megtörténhet.

- Akkor.. Majd holnap is találkozunk itt? – kérdeztem kicsit félénken.

- Hát... Én nagyon szívesen. – emellé az erős szorítás mellé, kaptam egy lágy mosolyt is, de mintha ez a mosoly nem lett volna valós. Mintha, csak egy üvegmaszk lenne rajta, ami megrepedt... De miért van rajta?... Mi titkolni valója van, amit feltétlenül el kell rejtenie mások elől?

Elindultam. Bár, már az út felén túl voltam, mikor rájöttem, hogy mindjárt széjjel fogok fagyni, úgy fázom, mert nem húztam fel a cipzárt a kabátomon. És miért nem?.. Ja igen. Enyhén szórakozott voltam, a kis beszélgetés után. Bár szerintem le sem kell írnom, hogy mi történt este...

Ronan Sparks

nem mondtam neked vmit szombaton?!

21:08

Hayley Ven

most mire gondolsz, ó jó uram, ki mindent megszab mit tehetek és mit nem, holott nem is ismer?

21:10

Ronan Sparks

ne legyél már pofátlan.. Hagyd békén őt! nem értetted meg elsőre?! vagy magyarázzam kínaiul?

21:11

Hayley Ven

elsőre is megértettem, de ameddig ő nem küld el, addig nem tehetsz semmit.. és különben is, mi a bajod velem?!

21:13

Ronan Sparks

.....

21:14 Beszélgetés vége

Úgyhogy a drága nagyságos úr, megint egy vicces estét okozott nekem, amikor kinevethettem magam. De mi baja lehet velem? Miért kéne békén hagynom Bonniet? Nem mintha nem hagynám békén. Semmit nem csináltam vele. Ekkor viszont felugrott egy másik ablak.

Bonnie Hurt

sajnálom.. de többet nem beszélhetünk.

21:20

Hayley Ven

mi?! miért nem?

21:21

Bonnie Hurt

nem mondhatom meg az okát.. de hidd el jobban jártál

21:23

Hayley Ven

mi titkolni valód van?

21:25

Bonnie Hurt

semmi....

21:30 Beszélgetés vége

Izgatottan és félve mentem átöltözni... tele kérdésekkel. Miért? Megfenyegette Ronan? Viszont az a helyzet állt elő, hogy annyira fáradt voltam már, hogy hihetetlen módon beledőltem az ágyikómba és elaludtam.

Másnap reggel ismét hullaként keltem fel. De ezt valahogy kompenzálta, hogy nem volt 1. órám. Örültem is a fejemnek, hogy nem kellett 7-kor felkelnem... Csak 1 órával később.. Ez így utolsó év előtt, nagyon jó. Néha gondolnom kéne a jövőmre, iskolaválasztás céljából.. 1.-ben még mindenki azt mondta, hogy ráérsz, meg, hogy még rengeteg időd van. De már a célegyenesbe kanyarodunk, és lassan én vagyok az egyetlen az osztályból, aki nem tudja, mit akar magával kezdeni. Csak annyit tudok magamról, hogy zenével foglalkoznék a legszívesebben, de azt nem fizetik meg. Bár ott van még az is, hogy azt mondják, jó emberismerő vagyok, és nagyon szeretek csapatban dolgozni, és emberekkel foglalkozni. Szívesen lennék szakács is, meg valami idegenvezető szerűség is, vagy esetleg reklámszakember. Bár ezzel később kellene foglalkoznom, most inkább arra kéne koncentrálnom, hogy matekból ne C legyek évvégén, hanem B.. Remélem sikerül. Bár ehhez a remény édes kevés. Tanulni is kell. Bezony!(ahogy volt fizika tanárom mondaná). De most inkább koncentráljunk arra, hogy csak 2. órára kell bemenni... A mennyország.