Hayley & Bonnie

19. Fejezet: A levél

- Ezúttal azt szeretném, hogy mindenki, olyan ütős cikket írjon, amilyet csak tud! Köszönöm. Mindenki vissza a dolgára. – fejezte be Mr. Smith a mondandóját. Esküszöm, mostanában nem volt ennyire unalmas megbeszélésünk. Csak ezek a marhaságok, amikből semmi érdekeset nem lehet kihozni.. Mondok egy példát.. Kb. Olyan, mintha jövőhétre egy cserebogár kifejlődését kellene leírnom.. De most komolyan, ki a jó Isten kíváncsi arra, hogy a polgármester feleségének milyen növényei vannak?! Ki a franc találta ki ezt a marhaságot?...
Rileyval enyhe agyhalál kíséretében léptünk ki a teremből, és visszatértünk a gépeinkhez, amikor is megpillantottam egy levelet az asztalomon... Név nuku, csak egy aláírás: Hayleynek...
- Riley! Gyere ide.. – integettem idegesen neki.
- Mi van? – kérdezte aggódva. – Majd megpillantotta a levelet... - Ez mi?
- Hát ez az, hogy én sem tudom. – folyamatosan azon gondolkodtam, hogy mégis hogy került ez oda az asztalra, és kitől jöhetett, és miért nincs rajta egy név se, semmi...
- Lááányok.. – hallotuk Erica hangját a közelből. – Robert kiosztotta, hogy ki, kivel fog dolgozni... Tehát, most Hayley Hannahval, Riley Dylannel.. – Erica sietősnek tűnt, így nem tartottuk fel ostoba kérdezősködéssel..
- Hayley! – kiáltotta Hannah, miközben felénk tartott. – Melyik nap akarsz menni a polgármesterhez?.. És milyen képekre gondoltál?... – kezdett bele hirtelen, de hál'istennek le tudtam állítani.
- Később nem ér rá ezt megbeszélni? – nevettem kínosan.
- De, persze... - már fordult volna el, amikor meglátta a kezemben a levelet. – Az mi?
- Épp arra próbálunk rájönni. – mosolygott Riley.
- És az még nem jutott eszetekbe, hogy mondjuk kinyissátok és elolvassátok? – mondta ironikusan.
- De. – válaszolt azonnal Riley. És egymásra néztek, megint egymás szemébe bámultak fél percig, aztán visszatérhettünk a témához.
- Oké, kinyitom, de csak egyedül akarom elolvasni..
- Most komolyan? Itt várattál a semmiért? – nevetett Riley.. – Nos, addig én visszatérek New York érdekesen kinéző épületeihez. – veregetett vállon, majd visszabaktatott az asztalához.. Szóval úgy 3 méterrel mellém leült.

Felnyitottam a borítékot, a levél kézzel volt írva.. Nagyon rég láttam ilyet. Utoljára akkor láttam kézzel írt levelet, amikor kicsi voltam, és a nagymamámék írtak Skóciából.. Nagyon szép volt, igazi töltő tollal volt írva.. Ez viszont nem..

Kedves Hayley!

Úgy döntöttem írni fogok neked... Nem tudom, jó döntés-e vagy sem, segíts eldönteni... Nem árulhatom el ki vagyok, mert akkor meg kéne, hogy öljelek.. ;) Legyen elég annyi, hogy nem most láttál tőlem levelet utoljára..
Tudni akarod ki vagyok, ugye?.. Nyugodj meg, ha eljön az ideje tudni fogod, de addig maximum, morzsákat fogok elárulni magamról. Azokból csemegézhetsz majd.
Remélem, hogy jól élsz itt New Yorkban... Zajos egy város, mi?.. Talán a zenéddel képes vagy elnyomni ezeknek az utcáknak a zaját, mert képes vagy saját zajt csinálni..
Hallottam, hogy könyvet írsz. Már nagyon várom, hogy kiadják. J Kíváncsi vagyok rá, hogy miről írhatsz...

Szeretettel,
Senkitől

Atyám, ez meg ki lehet?! – kezdtem teljes gondolkodásba, és csak meredtem a lapra. Elolvastam újra és újra.. Ki lehet az, aki ennyi mindent tud rólam? Csak nagyon kevesen tudják, hogy itt élek New Yorkban.. és azt is, hogy könyvet írok. Akik pedig mindezt tudják, azokkal tartom a kapcsolatot. Tény, például Lottieval nem szoktam túlsokat beszélni, de ő, ha írna is, akkor nem ilyen stílusban, és ilyen titokzatosan írna. Teljes összezavararodottságomban, úgy döntöttem, hogy felhívom Coryt.
- Hali. – szóltam bele a telefonba idegesen.
- Mi a baj? – jellemző, hogy Cory tudja, amikor én teljesen ki vagyok akadva.
- Ma este bár! – lecsaptam a telefont..
Szerintem Rileynak és Hannahnak feltűnt, hogy van valami, így odajöttek érdeklődni, hogy mi történt, aztán megmutattam nekik a levelet. Miután elolvasták rám meredtek..
- Valami tipp? – kérdezték egyszerre, aztán egymásra nevettek.
- Egyetlen egy lehetséges tippem van, ami egyébként kizárt dolog, de másra nem tudok gondolni.. – törtem a fejem, ami ismét.. Ismét Bonnie körül forgott.. Nem szabadna rá gondolnom, vele álmodnom... ez így nem normális, hogy nem vagyok képes tovább lépni.. Eddig csak egy nagyon rövid kapcsolatom volt egy Nicky nevű lánnyal itt Amerikában.. Nagyon kedves lány volt, de elköltözött Ausztráliába...
- Ő? – tette Riley a kezét a vállamra.
- Talán... - temetkeztem bele a papírokba.
- Ki az az „Ő"? – kíváncsiskodott Hannah.
- Az első, és ha így haladok, utolsó szerelmem... - próbáltam összeszedni magam.. de értitek úgy, mintha már biztos lennék benne.. (Spoiler: - Azóta is utállak emiatt!..) – Bonnie Hurtnek hívják.
- És, miből gondolod, hogy ő az? – érdeklődött Hannah. – Mármint, érted.. Semmi sem biztos..
- Fogalmam sincs, de úgy érzem, hogy valószínüleg, csak ő lehet az...
- Figyelj! Így is, úgyis fog még írni neked. Talán majd rájössz, hogy ki az.. Talán nem is ő.. Talán valaki ismeretlen..
- Nem tudom.. Most írnom kell... Bocsássatok meg nekem... - megfordultam a gurulós székemmel, és folytattam a könyvem írását..