Hayley & Bonnie

4. Fejezet: Bonniet a csapatba!

Két nap múlva reggel boldogan mentem suliba.. (Jah, persze... ki megy boldogan suliba?).. Na, de most tényleg boldog voltam. Csak úgy szólt az anno nagyon sikeres Rock Tábor c. filmből a Brand new day a fülemben, és nézegettem körbe körbe, láttam másokon, hogy egyedül én vagyok ilyen boldog. Az embereknek meg kéne tanulniuk, hogy értékelniük kell az életet, mert nem mindenkinek adatik meg... Néha csak úgy egyedül elsétálgatok a városban, és azon gondolkodom, hogy mi az értelme az életnek. És mindig arra jutok, hogy az, hogy éljük. Az életet nem azért kaptuk, hogy egyedül, barátok nélkül, magányosan halljunk meg. Azért kaptuk, hogy céljaink, álmaink (amelyek olykor elérhetetlennek tűnnek) legyenek. Az életből csak egy van és ki kell használnia mindenkinek, mert amikor erre néhányan rájönnek, akkor már késő van.

Látom, ahogy a városban sétál a sok elkeseredett ember azt kérdezgetve, mi lett volna, hogyha ezt meg azt másképp csinál.. Soha nem baj, hogyha az ember álmodik, csak tenni is kell érte, mert ez nem fog az ölünkbe hullani hirtelen, hogy itt van oszt, kezdj vele, amit akarsz, aztán csókolom. Nem, ezt magadnak kell létrehozni. Ilyen pozitív gondolatokkal léptem be a terembe, és mindenki csak úgy figyelt, hogy én milyen jókedvű vagyok.

- Csak nem az a Bonnie nevű lány volt rád ilyen hatással? - kérdezte Jamie nevetve.

- Nem. Már 2 napja nem is beszéltem vele... - mosolyogtam rá vissza.

- Hali skacok! - köszönt nagyot Lottie, mikor beért a termünkbe. - Mizu?

- Áhh semmi. Hay, kivételesen nagyon happy. - mondta Cory meglepődve.

- Uhh csak nem Bonnie? - kérdezte gyorsan ő is.

- Oké. Miért hiszi azt mindenki, hogy miatta vagyok boldog? - kérdeztem elpirulva..

- Vajon miért? - vettette pillantását rám gúnyosan Adam.

- Mindjárt nem lesz boldog. - mondta keservesen Cory.

- Miért?!

- Mindjárt földrajz óra lesz... - Nos el kell árulnom, hogy Corynak nem erőssége a földrajz. De annyira nem, hogy bukdácsol és utálja Mr. Flicks. Így alig üli végig a föcit, bár az még nem is egy nehéz tantárgy.

- Igen. És ez nekem, miért lenne rossz? - vigyorogtam rá vissza.

- Mert ez föci! - vágott közbe gúnyosan mosolyogva Lottie.

- Ha-ha viccesek vagytok. - legyintett, majd levetette magát a székére Cory.

Ez a nap, valami iszonyat gyorsan ment el. Csak egyszerű óráim voltak kivéve a matekot, de ma még az is ment, mert algebrát vettünk, és az megy az egész anyagból a legjobban. Holnapra is alig volt házi, úgyhogy úgy döntöttem, hogy kimegyek a tóhoz. Felhívtam Bonniet is, mert nem volt kedvem az egyedülléthez.

- Szia! - öleltem meg és éreztem a parfümje illatát... Angyali.

- Szia! Mizujs? - nézett rám mosolyogva.

- Hááááát az történt, hogy semmi. Ma a suli olyan unalmas volt, mint még soha.. Az a tipikus agyhalál. - kezdtem panaszkodni. - Áúúú...

- Mi a baj? - kapta fel a fejét hirtelen.

- Áhh semmi, csak becsípte a nyakam a füles...

- Jézusom, lett egy sebed... - tette hirtelen a kezét a szájára... majd az egyik ujjával megérintette a sebet. - Ez fáj?

- Csak egy picit. - mosolyogtam.

- Akkor vedd le.. Nem leszel menőbb tőle. - ajjajj.. anyu befenyít... Pláne megijednék, ha nem egy angyal képében jelenne meg előttem.