Hayley & Bonnie

5. Fejezet: Amikor összedől a kártyavár

Pár nap múlva megkeresett Bonnie, hogy nem tudok átmenni hozzájuk pénteken, mert a rokonaik meglátogatják őket. Így a hétvégém szabad, és mit csinálok egy szabad hétvégén? Pontosan! Coryval és Lottieval lógok a tavacskánál.

- Na és mizujs? Mi van Bonnieval? - tapintott rá Cory egyből a lényegre.

- Semmi, mi lenne? - próbálkoztam laza maradni, deee hát nem mondhatnám, hogy sikerült, kicsit elpirultam ,meg elhalkultam.. (Nem tehetek róla, oké?!!!! Ő mégiscsak.. Bonnie!)

- Hááát mondjuk egy randi? - mosolygott Lottie.

- Öhhhm, vizsgálgattad már anatómiailag? - kérdeztem ironikusan.

- Miért van valami egészségügyi problémája? - nézett rám félve.

- Arra akar kilyukadni, hogy egy lány.. - segítette rá Cory a nagyon is egyértelmű dologra.

- És akkor mi van ha lány? Neked tetszett már lány. - jelentette ki Lottie, mire én eltátottam a számat olyan WTF?! módra.

- Beavatnál? - köhintettem.

- Ugyan Hay, te is tudod jól kiről van szó... - nézett fáradtan Cory.

- De ő nem... ő nem... - haraptam el a mondatot... Ugye emlékeztek még arra, amikor meséltem, hogy fülig szerelmes voltam egy lányba... na igen, azt pont nem tudtam, hogy ezek ketten is tudnak róla.. De álljunk meg, ha ők tudnak, akkor még ki tudhat?!!!

- Olyan egyértelmű volt, hogy szerelmes vagy Oliviába, mint az, hogy Lottie sokszor olyan, mint egy tündérke. - Cory most tényleg azt mondta, hogy Lottie egy tündér?... Ez érdekes. Folytassuk.

- Nem mondjátok komolyan, hogy ti tudtatok róla? - a szám még mindig tátva volt, mire ők felnevettek.

- Hát tudtunk. - vonta meg a vállát Cory. - De ő most nem fontos. Mit akarsz kezdeni Bonnieval?

- Ezt, most, hogy érted?

- Úgy, hogy úgy néz ki, hogy neki te is tetszel... Próbálkozhatnál nála egy kicsit.

- Nézzétek, engem nem érdekelnek a lányok... - próbáltam kibújni, bár most könnyebben ment, mint hittem...

- Rendben.

Ezek után elkezdtünk elmélkedni tévés sorozatokról. Közben már a 7. kört számoltuk a tónál, hál'istennek idén a November, annyira nem vészesen hideg, így ki lehetett bírni. Ráléptem egy faágra, és neki estem... neki estem...

- Hayley?! - nézett rám az a tekintet, amit 2 éve nem láttam.

- Olivia?! - tekintettem rá ijedten.

Majd megölelt. Vattacukor illata volt, mint régen... A fekete haja fürtjei az arcomba lógtak, habár kicsit magasabb volt nálam. Egy hosszúszárú csizmát viselt, egy barna szövetkabáttal, és cicanadrággal megspékelve.

- Olivia, te mit keresel itt, illetve, miért nem szóltál, hogy itt vagy? - próbáltam valami mosolyt csalni az arcomra.

- Lejöttem hétvégére, meg majd jövőhéten is jövök. Tudod, itt laknak a nagyimék.

- Hé, Olivia! Mizujs? - kérdezte nevetve Cory.

- Úristen, Cory, Lottie? - lepődött meg teljesen. - Ti, hogy megváltoztatok. Cory nagyon jól nézel ki, leadtál pár kilót, ugye? Lottie, gyönyörűbb vagy, mint általában... Mindig is irigyeltelek a hajadért, ugye tudod? - mosolygott folyamatosan. Én meg csak figyeltem... Olyan szép volt, annyit változott a 2 év alatt.. Teljesen megnőisedett.. Tudtam, hogy felnőttként majd szép lesz, de, hogy ennyire...