Hayley & Bonnie

17. Fejezet: Egy új kezdet, vagy mégsem?

- Már öt éve volt? – gondolkodtam el, a kávém fölé görnyedve.
- Hagyd abba, mielőtt elkezdenéd... - szólt rám Cory azonnal.
- Jól van na, tudod, hogy azóta megváltoztam. Nem vagyok az a reménytelen szerelmes, mitn voltam...
- Majdnem két évig tartott kiszeretned belőle... Ne akarj visszaesni. Koncentrálj inkább arra, hogy ma van a nagy napod. – mosolygott rám.
Így volt. Aznap volt a könyvem dedikálása.. Gondolom kíváncsiak vagytok mi történt... Nem fogok most azonnal elmesélni mindent. Inkább most csak azt mesélem el, hogy hol vagyunk, miért jöttünk és, hogy mégis milyen könyvről van szó.

Amerikában vagyunk. Pontosabban New Yorkban. Két éve költöztünk ide Coryval, aki jelenleg szakácsként dolgozik egy fantasztikus étteremben, én pedig újságíró, illetve „írószerűség" lettem. Mindkettőnknek szüksége volt a változásra, ezért vagyunk itt. Egy albérletben lakunk, amit így ketten nem volt nehéz fenntartani, pláne, hogy nem New York elit negyedében laktunk. Az álmom, hogy eljussak a Broadwayre, valóra vált. Ja, és mielőtt bárki azt gondolná, nem, nem vagyunk együtt Coryval. Szakítottak Lottieval a gimi befejezésével. Nem volt köztük semmi feszültség, közös megegyezés miatt történt, mert Lottie elment tanulni Franciaországba. Belőle cukrász lett, ha minden igaz.
A könyvem pedig... Nos az életről szól. Semmi fikció nincs benne. Nincsenek benne vámpírok, kitalált teremtmények, csak két lány története...

- Hayley. – legyezett a szemem előtt Cory.
- Mi történt? – figyeltem fel hirtelen.
- Baj van?
- Nem, dehogis. Semmi, csak kicsit elbambultam.. – válaszoltam félkábultan.
- Még lefekhetnél aludni, végtére is, ma nem kell menned dolgozni. – simogatta meg a vállam Cory.
- Nem lehet... Még be kell fejeznem a cikkemet is... Ma éber maradok... - ásítottam.
- A cikkedet bőven elég, ha holnap befejezed. – nevetett fel. – És egyébként is. Nem lesz jó, ha este a dedikáláson úgy nézel majd ki, mint egy élőhalott.
- Lehet, hogy igazad van. – mosolyogtam, miközben éreztem, hogy csukódnak le a szemeim.
- Azért, ne itt aludj el. – nevetett rám.
- Próbálkozom.. – felálltam. – Akkor én most, még megyek.. és... - ásítottam – alszok egy keveset.
- Állítsd be az ébresztőórádat.
- Azt fogom, de ugye még hazajössz a dedikálás előtt?
- Nem Hayley, farmerben és pólóban megyek.. Persze, hogy hazajövök... - nevetett fel. – Na szia. – csapta be maga után az ajtót.

Én pedig beledőltem az ágyba, és aludtam... Mostanában alig aludtam, mert folyamatosan gépeltem. Vagy a cikkemet, vagy a könyvemet.... És nem volt erőm ahhoz, hogy aludjak, érted....Körülbelül egy hullával voltam egyenlő mostanában... Csak a munka, munka, munka... De legalább olyat csinálok, amit szeretek...
Nagyon régen nem álmodtam már... Lehetett egy két hónapja, hogy utoljára álmodtam. És valószínüleg ennek is a fáradtságom volt az oka.. Álmomban láttam egy családot... Egy anyuka volt, egy apuka és a lányuk... Sétáltak a mezőn, és nézték a naplementét, aztán az apuka a lányával sárkányt eregetett, és ekkor megláttam az anya arcát.... Bonnie volt az... Sírt... Nem tudom, hogy örömében, vagy bánatában, de sírt valamiért... Aztán elfordította a fejét, és utánuk ment....
Amikor felébredtem, könnyes volt a szemem, és hallottam Cory hangját.
- Hayley, ébredj!
- Mi, Úristen!! El fogunk késni! – riadtam fel teljesen, könnyes szemmel.
- Nem. Nyugodj meg, dehogyis, csak korábban hazaértem. Mi történt?.. Miért sírsz?
- Bonnie... Bonnieval álmodtam... - töröltem le az arcom a kezemmel, és felültem.
- Oké, neked. Szerezned kell egy barátnőt. Itt ez az este, lesz ott egy csomó nő, akiket érdekelsz, szedj fel valakit! Mozdulj ki! – rázott fel kicsit, majd ölelt át. – De előbb szedd össze magad, mert így meg fogod ijeszteni őket.
- Vicces vagy.. – nevettem ki. – De még egy olyat nem fogok találni, amilyen ő volt.
- Tudom. Belőle is csak egy van. De ő tovább lépett.. Túl kell tenned magad rajta. Beteszek egy kis zenét, hogy felvidulj . –szorította meg a kezem, majd odalépett a tabletjéhez, rákapcsolta a hifinkre és berakta a Troublemaker-t. (Igen, nem élünk rosszul.. J Bár Cory az ebayről bármit tök olcsón megszerez nekünk.)
Elmentem fürdeni, és szokásos koncertemet leadtam a zuhanyrózsának. 23 éves vagyok. Sok minden változott..Nem vagyok olyan rockkos mint voltam, általában hordok sminket, nem nézek túl sok sorozatot, de az, hogy énekeljek a zuhanyzóban, gitározzak a nappali közepén vagy megnézzek egy disney mesét este, az ilyenek nem változtak. Külsőre talán annyit változtam, hogy fogytam 5 kilót, egy kicsit magasabb vagyok és természetes vörösre festettem a hajam.
Nos, már csak azt kellett eldöntenem, hogy mit vegyek fel. Soha nem voltam az a túlságosan lányos típus. Öltözködésben sem, így a fekete farmernadrágomat választottam, egy szimpla és egyszerű fekete tornacipővel, egy fehér inggel, nyakkendővel és zakóval.
- Na, hogy nézek ki? – mentem ki Coryhoz.
- Elképesztően jól. – nyekegte, miközben végigmért. Hmmm... ilyen hatás.. Jobb, mint amire számítottam.
- Megcsinálom gyorsan a sminkem, aztán mehetsz zuhanyozni. – nyugtattam meg.
- A gyors fél órát jelent? – rácsaptam a karjára.
- Nem. Maximum 5 percet.- hát megmondom őszíntén Corynak sem ártott már, hogy rendbe tegye magát egy kicsit. Tiszta szőr volt a képe, ki tudja mióta nem borotválkozott, a haja tiszta kóc volt... Úgy nézett ki, mintha hajléktalan lenne.