-Te Dazai, a tegnapi napon még sokkal alacsonyabb voltál!
Nézett rá dühösen barátjára a kis vörös,s már állt is lábujjhegyre, hogy jobban megvizsgálja a méret különbséget.
-Te nőttél...
Állapította meg komoran, majd rátámaszkodott kezeivel vállára.
-Vagy csak te mentél össze. Az is elképzelhető.
-Na meg a francokat!-Vágott vissza a kisebb idegesen-Biztos hogy semmi ilyesmi nem történt!Halvány mosoly bukkant fel a barna ajkai szélén, kitért társa kezei közül, továbbment az úton.
-Ha nem jössz, el fogunk késni. Annak pedig nem örülne az ügyfél.-Fogta meg kezét, s már húzta is maga után gyors lépteivel.
Egy közeli kis kávézó ajtaja előtt megállt a két barát.
Bekopogtattak, vártak pár percig, de semmi válasz.-Szerinted ma még kinyitja valaki?-Fordult a két gyerek egyszerre egymás felé.
-Nem hinném. Menjünk.Benyitottak. Az üzlet nem volt túl nagy, mindenhol fegyverek, s egyéb harci eszközök sorakoztak. Halotti csend honolt. Senki sehol.
-Hahó! Van itt valaki?-Kiáltotta el magát a kalapos, de hirtelen el is halkult, ahogy lábai elemelkedtek a földtől.-Eresszen el! Hallja!?
Bár nem tudta ki az, csak azt, hogy minél előbb érni akarja lába a talajt, már előkészült, hátha be kell vetnie erejét.
-Tegye le most azonnal. Nem akarunk problémát.
Lépett elő szinte a semmiből barátja, előhúzott kabátja alól egy fegyvert, s célra tartotta. Az elkapott csak pislogva figyelte cselekedetét. Eddig soha nem látta ilyen bátornak, vakmerőnek. Azalatt a pár hét alatt, mialatt beilleszkedtek a maffiába, teljesen megváltozott az a régi gyámoltalan, idegesítő kisfiú.
-Ti meg mit akartok itt?-Szólalt meg mély hangján a bolt tulajdonosa, egy öregember. Ahhoz képest milyen idős, van ereje annyi szent. Még ha csak arról van szó, hogy egy harminc kilós kisfiút emelt fel, akkor is. Látszott rajta.-Csak nem lopni szeretettek volna?
A két kicsi összenézett. Mintha egy pillantásból megértenék egymást.
-Mi csak a szokásos havi rakomány ügyében jöttünk.
Szólalt meg Dazai, s már elő is vett egy borítékot, melyet átadott az öreg úrnak. Az csak ámulva pislogott párat.
-Nem vagytok ti túl fiatalok az ilyesmihez? Bár ahogy abból a vénségből kinézem, bárki megfelel neki,csak erősödjön a szervezete.
Felbontotta a levelet, s olvasgatni kezdte.
-Áh, igen...van egy kis elmaradásom. Rendben, fiúk! Üzenem a főnöknek, hogy holnap szállítom a rakományt. A 2-es útvonalon. Nehogy aztán más számot mondjatok neki! Ez a legfontosabb az egészben. Most pedig sicc, azt hiszem még van elég dolgotok.
Kitessékelte őket, s bezárta mögöttük az ajtót, lehúzta a redőnyöket, s kitette a "zárva" feliratú táblát.
-Ezzel is megvolnánk.-Nézett a vörösre társa, s elmosolyodott-Mi lenne ha most-Mondta volna ki, de a másik szavába vágott.
-Mi lenne ha most hazamennénk? Tudod jól, hogy még van programunk. Ne akard megint ellógni.
-Én nem is akartam, csupán közbe akartam ütni valami kis rövid szünetet.Vonta meg vállait Dazai, majd elindult előre.
Hazafelé haladva minden egyre sötétebbé vált, talán már túl sötétre is. A kalapos kezdett aggódni,ami nem volt szokása.-Te Dazai...
-Hm?
-Siessünk. Rossz érzésem van.Duplázta meg lépteit, s elkapva a másik kezét, szinte szaladva húzta maga után.
Jogosan volt rossz érzete. A maffia vezetője haldoklott, s ezt kihasználva pár kisebb csoport felbujdult, meg akarták ölni a legfontosabb embereket. Természetesen a merényletek nagy része meghiúsult,kevés áldozattal végezték.Kis idő múlva, mikor minden lecsendesült, Mori magához hívatta Dazait, mondván, szüksége van rá.
-Tudod fiam, megszerettelek. Egész jól teljesítettél, az erőd pedig rendkívül hasznos. Mit szólnál hozzá, ha a főnök segítője lehetnél?
A barna párat pislogva nézett fel semleges tekintettel az orvosra, s komoran válaszolt.
-Nem tudom. Örülnék neki.
-Remek. Akkor ez lesz az új posztod holnaptól.Gondolom nem kell elmeséljem mi is történt. Aznap éjjel a főnök elhunyt "betegségben". Csak ketten tudták valójában az igazat. Ez épp elég volt. Akárhogy faggatta az idősebb, barátját, egyszerűen nem mondott semmit. Pár nap múlva azonban a dolgok még inkább bonyolodtak...
YOU ARE READING
Téli bukfenc
FanfictionEgy téli napon mi is lehetne jobb egy kis közös hóember építésnél? Na meg persze egy balesetnél, miből váratlan dolog következik. Chuuya Nakahara és Dazai Osamu története ezen a ponton kezdődött el, még gyerekkorukba. Természetesen ők is megszülette...