Téli bukfenc

Nézeteltérések, változások

-Te Dazai, a tegnapi napon még sokkal alacsonyabb voltál!

Nézett rá dühösen barátjára a kis vörös,s már állt is lábujjhegyre, hogy jobban megvizsgálja a méret különbséget.

-Te nőttél...

Állapította meg komoran, majd rátámaszkodott kezeivel vállára.

-Vagy csak te mentél össze. Az is elképzelhető.
-Na meg a francokat!-Vágott vissza a kisebb idegesen-Biztos hogy semmi ilyesmi nem történt!

Halvány mosoly bukkant fel a barna ajkai szélén, kitért társa kezei közül, továbbment az úton.

-Ha nem jössz, el fogunk késni. Annak pedig nem örülne az ügyfél.-Fogta meg kezét, s már húzta is maga után gyors lépteivel.

Egy közeli kis kávézó ajtaja előtt megállt a két barát.
Bekopogtattak, vártak pár percig, de semmi válasz.

-Szerinted ma még kinyitja valaki?-Fordult a két gyerek egyszerre egymás felé.
-Nem hinném. Menjünk.

Benyitottak. Az üzlet nem volt túl nagy, mindenhol fegyverek, s egyéb harci eszközök sorakoztak. Halotti csend honolt. Senki sehol.

-Hahó! Van itt valaki?-Kiáltotta el magát a kalapos, de hirtelen el is halkult, ahogy lábai elemelkedtek a földtől.-Eresszen el! Hallja!?

Bár nem tudta ki az, csak azt, hogy minél előbb érni akarja lába a talajt, már előkészült, hátha be kell vetnie erejét.

-Tegye le most azonnal. Nem akarunk problémát.

Lépett elő szinte a semmiből barátja, előhúzott kabátja alól egy fegyvert, s célra tartotta. Az elkapott csak pislogva figyelte cselekedetét. Eddig soha nem látta ilyen bátornak, vakmerőnek. Azalatt a pár hét alatt, mialatt beilleszkedtek a maffiába, teljesen megváltozott az a régi gyámoltalan, idegesítő kisfiú.

-Ti meg mit akartok itt?-Szólalt meg mély hangján a bolt tulajdonosa, egy öregember. Ahhoz képest milyen idős, van ereje annyi szent. Még ha csak arról van szó, hogy egy harminc kilós kisfiút emelt fel, akkor is. Látszott rajta.-Csak nem lopni szeretettek volna?

A két kicsi összenézett. Mintha egy pillantásból megértenék egymást.

-Mi csak a szokásos havi rakomány ügyében jöttünk.

Szólalt meg Dazai, s már elő is vett egy borítékot, melyet átadott az öreg úrnak. Az csak ámulva pislogott párat.

-Nem vagytok ti túl fiatalok az ilyesmihez? Bár ahogy abból a vénségből kinézem, bárki megfelel neki,csak erősödjön a szervezete.

Felbontotta a levelet, s olvasgatni kezdte.

-Áh, igen...van egy kis elmaradásom. Rendben, fiúk! Üzenem a főnöknek, hogy holnap szállítom a rakományt. A 2-es útvonalon. Nehogy aztán más számot mondjatok neki! Ez a legfontosabb az egészben. Most pedig sicc, azt hiszem még van elég dolgotok.

Kitessékelte őket, s bezárta mögöttük az ajtót, lehúzta a redőnyöket, s kitette a "zárva" feliratú táblát.

-Ezzel is megvolnánk.-Nézett a vörösre társa, s elmosolyodott-Mi lenne ha most-Mondta volna ki, de a másik szavába vágott.
-Mi lenne ha most hazamennénk? Tudod jól, hogy még van programunk. Ne akard megint ellógni.
-Én nem is akartam, csupán közbe akartam ütni valami kis rövid szünetet.

Vonta meg vállait Dazai, majd elindult előre.
Hazafelé haladva minden egyre sötétebbé vált, talán már túl sötétre is. A kalapos kezdett aggódni,ami nem volt szokása.

-Te Dazai...
-Hm?
-Siessünk. Rossz érzésem van.

Duplázta meg lépteit, s elkapva a másik kezét, szinte szaladva húzta maga után.
Jogosan volt rossz érzete. A maffia vezetője haldoklott, s ezt kihasználva pár kisebb csoport felbujdult, meg akarták ölni a legfontosabb embereket. Természetesen a merényletek nagy része meghiúsult,kevés áldozattal végezték.

Kis idő múlva, mikor minden lecsendesült, Mori magához hívatta Dazait, mondván, szüksége van rá.

-Tudod fiam, megszerettelek. Egész jól teljesítettél, az erőd pedig rendkívül hasznos. Mit szólnál hozzá, ha a főnök segítője lehetnél?

A barna párat pislogva nézett fel semleges tekintettel az orvosra, s komoran válaszolt.

-Nem tudom. Örülnék neki.
-Remek. Akkor ez lesz az új posztod holnaptól.

Gondolom nem kell elmeséljem mi is történt. Aznap éjjel a főnök elhunyt "betegségben". Csak ketten tudták valójában az igazat. Ez épp elég volt. Akárhogy faggatta az idősebb, barátját, egyszerűen nem mondott semmit. Pár nap múlva azonban a dolgok még inkább bonyolodtak...