Téli bukfenc

Időugrás (A fanfiction 2. felének prológusa)

Több féle érzés. Több, mint bármikor. Nem tudta ilyen gyorsan feldolgozni a történéseket, csak próbálta túltenni magát rajta. Sikertelenül.
Chuuya lelke elkezdett a sötétség felé zuhanni, azonban napról-napra csak egy valami tartott életben. Egy valami nem engedte hogy elhagyja magát.
Ez pedig barátja volt. Inkább emléke társának. Tudta, egyszer úgyis újra látni fogja, ez csak ideiglenes. Mégis hiánya maró érzést fejtett ki benne.
Mardosta a magány, az egyedüllét.
Így cseperedett fel. Erősödött, nőtt is rengeteget, korához képest egész magas volt. Egy baj történt a későbbiekben. Nem nőtt tovább.
Éjjelek sorozata, napok, hetek, hónapok, évek teltek el. Megtanult rengeteg új dolgot. Kapott pár feladatot, edzett, szokásos napi rutinja nem ment agyára mint más embereknek. Kitartóan küzdött.
Kouyou-val erős barátság alakult ki közöttük, de nem több. Főleg, hogy mégiscsak egy lányról van szó.
Mennyi is lehetett nagyjából? Talán tizenöt.
Ma is ágyában fekve tűnődött el a múlton, forgolódva, szenvedve. Szemeire nem szállt rá az álom. Nézte a plafont hosszú perceken keresztül. Hallgatta a kinti zajokat.
Dazai járt fejében, s az, vajon mit csinálhat épp.