Téli bukfenc

Nem a megfelelő pillanat

Katt. Katt. Dalolt az óra maga hangján, a másodpercek teltek. Másodpercek, mik óráknak tűnhetnek, ha az ember unatkozik, nincs kivel lennie. Chuuyával is ez volt, és van is. Több millió ilyen pillanatot kellett megélnie. Ma már nem ilyen felesleges dolgokra próbál koncentrálni, sokkal inkább kötelességeire, illetve egy annál is fontosabb dologra. Az ivásra. A mai napja nem volt kifejezetten leányálom, így nem csoda ha a végére felbontott egy jó kis vörösbort. Magán partinak indult, túlzásba semmi képpen sem akarta vinni, hisz munkája lesz a holnapi napon is. Valahogy mégis elszaladt vele a ló, több mint egy fél üveg tartalma lement torkán. Ami nála nem kis mennyiség. Az összedőlés szélén állt, mikor kopogásra lett figyelmes. Felkelni azonban túl lusta volt. Forgott vele az egész világ, gondolta úgy is elmegy majd az a valaki, aki már annyira nyomja a csengőt, hogy feje kezd szétszakadni. Nem tette. Egyre idegesebben tépte a paplant maga alatt, hogy nem hagyják pihenni. Tépte a paplant, befogta a fülét egy párnával, de nem segített. Ajtót kellett nyitnia. Felpattanva indult el dülöngélve a bejárat felé, odaérve szinte kitépte helyéről.
-Mi a frászt akarsz ennyire!?
Bele sem gondolt mondandójába, nem is tudott volna, hisz az alkohol jó részét elnyomta tudatának. Lassan vezetve fel tekintetét, csak egy barna hajzuhatagot látott, majd a körvonalak is kezdtek kirajzolódni. Reménykedett benne, hogy nem az az idióta az, aki megint megzavarta.
Nem volt szerencséje. Dazai ott állt előtte, rosszallóan nézte az épp ittas állapotban levő vöröst, mit ő ugyan nem láthatott, valahogy sejtette, ezért szóvá is tette hamar.
-Mellesleg mit nézel így!? Tán nem tetszik valami!?
Választ továbbra sem kapott. Valamin nagyon elgondolkozhatott a másik. Már épp azon volt, hogy rácsapja az ajtót, ám a barna elkapta kezével, s visszanyitotta.
-Mennyit ittál?
Chuuya idegessége fokozódott. Egy ilyen kérdéssel kezdeni nála nem a legjobb ötlet. Nagy levegőt véve kezdett el kiabálni, de a fiatalabb nem volt hülye, tudta hogy ez fog következni. Bezárta maga mögött az ajtót, megvárta míg befejezi. Pár ütést is kapott mellkasába, olyan kis piciket, hisz nem tudott volna többet a másik. Hivatalos hisztinek el lehetne könyvelni ilyenkor.
-Befejezted?
Kérdezte meg Dazai, mikor csendesebb lett a légkör, s régi barátja valamennyire elhalkult levegő hiány miatt. Hallani lehetett a zihálást, az idegesség szinte kézzel fogható volt. A kisebb arcáról cseppekben folyt a veríték, testével nekidőlt a másik mellkasának. Nem tudott, s nem is akart neki válaszolni. Így a fiatalabb folytatta.
-Nem kéne ennyit innod, csak magadnak ártasz vele. Mi lett volna ha most nem én jövök?
Sóhajtva felvette vállára a vöröst, s a hálóba menve bedobta az ágyára. Nem akarta, hogy eltűnjön onnan. Dühös volt, csalódott,de arcáról ezek az érzelmek egyike sem volt leolvasható. Semleges tekintettel nézett végig rajta. Chuuya teste fel volt hevülve, légvételei komótosak, lassak voltak, mégis valahogy vággyal teliek. Ilyen állapotban nem a maga ura. Ajkait enyhén nyitva tartotta, lábait felhúzta, karjait szét tette. Nem volt jó neki sehogy sem az ágyban. Forgolódott, fejét jobbra balra döntötte, hol a plafonra, hol Dazaira, hol oldalra nézett.
-Dazai...
Szólította meg végre halkan, az ágy végében álló, jelenleg mufurc férfit.
-Mond csak.
A hangja. Az volt a kis vörös számára a legnagyobb élmény. Hallani a hangját, azt a hívogató mély hangot, mi olyan kegyetlenül bántotta fülét régebben. Szavai is elálltak pár pillanatra.
-Gyere ide...
Amint ezt kimondta, fejét teljesen elfordította, hogy még véletlenül se látszódjon zavara. Remegve várta a választ, míg a másik csak pislogott.
-Hát rendben.
El sem hitte. Valóban beleegyezett? Odamegy hozzá? Igent mondott? Vagy csak rosszul hallotta? Érezte ahogy a matrac lábainál besüllyed, ránehezedik egy test, s egyre inkább felé mászik. Hogy valóban komolyan gondolta, azt tudnia kell. Hisz eddig félt ilyet kérdezni, félt az elutasítástól. Nem is kellett fejét felé fordítania, hisz a barna előtte járt vagy két lépéssel. Pontosan szemeibe nézett, míg egy kéz arcán pihent, s jobb oldalát valami cirógatta.
-Dazai... te meg mit csinálsz?
Ostoba kérdés számáról, hisz tudhatná a választ. Ki fogja használni ezt az alkalmat a másik.
-Idejöttem. Nem ezt kérted?

-----------------------------------------------------------
Hoztam még mára ezt a folytatást, és egy kérdésem lenne felétek.
A következő jelenben játszódó résznél ezt folytassam, vagy egy másik jelenetet írjak?