Téli bukfenc

Egy durva péntek este

Rettenetes fejfájásra ébredt a kötéses. Látása homályban úszott, semmit sem érzett. Légvétele normálisnak hatott, bár ő maga ezt nem így gondolta. A szokásosnál lassabb volt, majd ahogy hunyorgott párat, egyre gyorsabb lett.

-Hol vagyok?

Alig pár centire jutott csak tekintete, méghozzá egy hozzá nagyon közel levő, már már nyakába szuszogó egyénre figyelt fel. A vörös hajzuhatag rásimult a nedves bőrre. Fekete kabát, piros orca, hívogató ajkak. Ez nem lehetett más, csak is Chuuya.
Közelebbről megnézve olyan édesen aludt Dazai mellkasán a kis boroshordó, hogy arra szavakat nem lehet találni.

A fiatalabb nem hitt szemeinek. Először csak megdörzsölte őket, vigyázva, ha valóban ébren van, ne keltse fel a másikat is.
Óvatosan a rajta fekvő fejére simított, ujjaival beleszántva a tincsekbe.

-Nem álmodok.

Állapította meg, s tovább térképezte a terepet, hátha beugrik valami arról, miért van ebben a helyzetben.
Szétnézve realizálta magában, hogy bizony az ő lakásában tartózkodnak, méghozzá a földön, egy halom üveg közepette, valami sárgán. Ennyi elég is volt neki.
A gondolkozás nagyon nem ment fájó fejjel, annyit azonban tudott, hogy tegnap este elkezdtek inni. Másra nem jutott.

Hirtelen mozgolódásra figyelt fel, s halk motyogásra. Azonnal abbahagyta a kisebb simogatását, félve, nehogy felébredjen, hisz mit reagálna erre az egészre?
Közelebb hajolt picit, már amennyire tudott, hátha meghallja mit is dumál.

-Dazai...ne hagyj itt...

Több se kellett a nyomozónak, egy diadalittas vigyor telepedett meg szája szélén, s magában már tervezte hogy fogja előadni barátjának ezt.
Szíve azonban picit összeszorult a mondatra. Hagyta még pihenni, s nem mozdult. Persze ha elkezd rosszat álmodni, azonnal felkelti, nem fogja eltűrni, még ha utána kap is egy fél órás kiakadást tőle.

Pár perc múltán végre elkezdett ébredezni a vöröske is. Pillái nehézkesen nyíltak, látszólag neki is fájt a feje elég rendesen.
Azonban az ő reakciói lassabbak voltak. Keze végigszántott az alatta levő mellkasán, nagy nehezen sóhajtott egyet, majd feljebb tolta magát. Ekkor pillantotta meg a másikat, de lerendezte magában annyival, tuti nem a valóságban van, így jobb ha visszaalszik.
Fejét ráhajtotta a jól megszokott helyére, s visszahunyta szemeit.

A barna érezte, kéne valamit mondania, mielőtt még ténylegesen elalszik barátja. Így szólásra nyitotta ajkait, de hang nem jött ki rajta. Hangtalanul simított hátára, s hajolt füléhez.

-Ébren vagy, szóval akár el is fogadhatnád a tényt, hogy itt vagyok.

Chuuyán végigfutott a hideg. Érezte ahogy teste megremeg, majd lassan ránézett ex-partnerére. Pislogva párat tekintete egybefonódott a barnáéval.

-Tuti álmodok.
-Nem. Viszont van egy jó, meg egy rossz hírem.
-Mi lenne az?

Sóhajtott fel ennél a mondatánál a vörös, fejét pedig kíváncsian oldalra döntötte.

-A rossz hír az, hogy lehet csináltunk valamit.-Pimaszul elmosolyodott, hatásszünetet tartott, majd folytatta-A jó hír, hogy bármi is volt az, már nem emlékszem rá.

Az idősebb arcán látni lehetett a kiakadás minden jelét, remegő keze pedig már ütésre készült.

-Na ne szórakozz velem idióta! Most ébredtem, te pedig már azzal jössz, hogy míg nem voltam tudatomnál szépen szólva rámmásztál?

-Én ilyet nem állítottam.-Emelte fel védekezőn maga elé tenyereit a barna, s megrázta fejét-Sokkal inkább úgy néz ki te vagy felül úgyhogy...

-Ne is gondolj rá! Nem csinálnék magamtól olyat, az teljesen kizárt! -Felkel róla, bár amikor feláll durván megszédül, s azon ügyködik nehogy visszaessen-Remélem van itthon valami fasza gyógyszered...

Dazai csak halál nyugodtan feltápászkodott, leporolta ruháit, s végignézett a kisebben.

-Koszos vagy, bűzlesz, és....-Egy pillanatra megfogja ingét a másiknak-Ja. Ragadsz.

-Ch...-Elcsapja kezét-Ennyi pia után nem is csodálom. Arra viszont kíváncsi vagyok honnan szereztünk egy óriási Pikachut...

A magasabb hátra tekintett, le a földön fekvő sárga matracszerű párnára.

-Jó kérdés. Talán vettem neked, nászajándékként.

-Nászajándékként?-Vonja fel szemöldökét-Te megőrültél. Ahhoz előbb el kellett volna jegyezz.

A kötszeres egy lépést közelebb tett hozzá, s kezét nyújtotta.

-Azt hiszem már megtörtént. Nézd csak meg mi díszeleg az ujjadon.

-Csak viccelsz ugye? Nem lehet hogy-Rápillantott kezére, s nem bírta tovább mondani a mondatot. Valóban ott volt rajta egy gyűrű. Nagyon is egy eljegyzési gyűrűnek tűnt, amin mégjobban kiakadt a vörös.

Dazai halk kuncogásba kezdett a reakcióját látva.

-Ugyan. Nem gondoltam komolyan, ne aggódj. De akárhogy nézzük, innentől kezdve a jegyesem vagy.-Mosolyodott el, s kapta fel karjaiba a kisebbet, időt sem hagyva neki döntésre-Úgyhogy most megyünk, és fürdünk egyet!

-Tegyél le most azonnal te idióta! Majd a pokolba leszek a feleséged a halálom után, de addig nem!-Tolta volna el magától kezeivel, ám a másik szorosan fogta, s egyúttal vállára is került, hogy még annyit se tudjon ficánkolni-Tegyél le!

-Nem, nem! -Huncut mosollyal s szapora léptekkel vitte a fürdő felé barátját az ex-maffiózó, közben néha megdobta, le ne essen a csúszás miatt-Meg kell fürödj, utána pedig takarítani fogunk, és eszünk valamit. Tőlem nem menekülsz amíg minden kész nincs.

-De..!-Kezdett volna bele Chuuya, ám a barna félbeszakította.

-Semmi de! Az lesz amit mondok. Én lakásomban vagyunk, én szabályaim vannak érvényben. Ráadásul egy menyasszonynak sokkal kedvesebbnek kéne lennie. -Többet nem is szólt, csak beállította a vöröst a zuhany alá -Na? Vetkőzől, vagy ruhával együtt mossalak le?

-Hagyj már! Egyedül is tudok fürdeni, nem kell ehhez a te segítséged! Ne is álmodj róla, hogy majd sztriptízkedni kezdek, mint egy jólnevelt kiskutya a gazdájának, mindent megteszek.

-Ohhohhó~ Pedig az én kutyám vagy. Nem igaz, Chu? -Derekára téve kezét magához húzta az idősebbet, másik kezével pedig a nyakörvre simítva belecsúsztatta egyik ujját, és úgy vonta feljebb magához- Csak az enyém.

-Eressz el...-Kezei már mit sem segítettek rajta, tehetlenül lógtak maga mellett, miközben ő a falhoz simult- Nem vagyok se a kutyád, se a feleséged, se semmid! Egyáltalán nem is érdekelsz, csak meg akarlak ölni!

-Egyre nagyobb butaságokat hordasz itt össze. Csak nem zavarba jöttél? -Szélesedett ki mosolya a fiatalabbnak, s hajolt közelebb a másik ajkaihoz- Már ki is pirultál.

Chuuya szíve zakatolni kezdett mellkasában. Arca tovább vörösödött, légzései mélyebbek lettek, szemei csillogva kémlelték az előtte álló arcát. Nem tudott szóhoz jutni.
Így Dazai folytatta beszédét.

-Hallgatás beleegyezés. Egyébként álmodban sokkal jobban szeretsz valahogyan. Többször szólítasz a rendes nevemen.

Szinte már súrolták egymást ajkaik. A barna ugyan ingerlésnek szánta, de teljesen más reakciót váltott ki, mint amire számított.

A kisebb megrökönyödve látta be, itt ugyan már nem tehet semmit. Nem akarja bántani Dazait, bár megérdemelné ezek után. Azt is tudja azonban, hogy jóval nagyobb erőfölényben van barátja, így ha akarná egy pillanat alatt hatástalaníthatná, és azt tehetne amit csak szeretne, az ő véleménye nélkül.
Szemeit lehunyva lassan egyesítette ajkaikat, s kezdeményezve végignyalt a másikén.

-Dazai...