Téli bukfenc

Hova kerültem?

Valahol, Yokohama magas, égig nyúló házfalai között van egy épület, mi más mint a többi. Hogy miben? Ez az épület adta és adja a legnagyobb bűnszervezetek menedékét. Jelen helyzetben, a kikötői maffia, másnéven Dokkmaffia vert tanyát azon a ponton. Mit keresünk itt? Ez itt a nagy, ám már rég válaszra talált kérdés.
Ezek között a falak között, valahol mélyen, több száz szoba közül az egyikben vannak a mi kis barátaink. Legutóbb még a hidegben fagyoskodva vártak a csodára, mi szerencsére hamar eljött értük.

Dazai tétován állt az ágy mellett. Nem tudott mit kezdeni a ténnyel, hogy barátja továbbra is eszméletlen. Az aggódás mintha filctollal lett volna homlokára írva, úgy lepergett róla.
A kis vörös jó pár órára rá kezdett csak ébredezni. Szemeit felnyitva zavarta meg a fény, ám nem sokáig, hamar eléállt valaki,így árnyékot vetve rá. Fáradtan pislogott, s próbálta szemeit edzeni, hogy láthasson végre normálisan. Mikor kirajzolódtak a körvonalak, elhúzta száját, csalódottan nézett végig az ott levőn, bár maga sem tudta miért.
-Hol vagyunk?
Kérdezte kómás arccal, komótosan felült, megtörülte szemeit, ásítva vezette vissza tekintetét előbbi helyére. Esélye sem volt újra megkérdezni, pedig pár másodperc eltelt, már a nyakában lógott a fiatalabb. Szoros ölelése meleg érzetet adott, mi most Chuuyának tökéletes volt, hisz rettenetesen átfázott az előző nap folyamán.
-Azt hittem már komolyabb bajod esett!-Szorongatta aggódva az idősebbet. Örült neki, hogy felkelt, hát még hogy nem kell tovább aggodalmaskodnia érte.-Szóval... egy aranyos hölgy talált ránk, a nevét már elfelejtettem, de biztosan találkozunk még vele!

Miután Dazai felkelt az ismeretlen helyen, egy nő tartózkodott melette, ki látszólag figyelt rá. Kérdéseket tett fel, mire a barna készségesen válaszolt, magyarán egy kérdezz-felelek formájában megtörtént az eszmecsere.
A vöröset utána vette észre, s amint jobban lett, már oda is ment hozzá, várta ő mikor ébred fel, s mikor tudja megosztani vele a híreket.

-Aham...-Mondott csak ennyit válaszként Chuuya, s bólintva tolta el magától a másikat-Valami hasznosabb infó?
Nézett komolyan az ekkor már nála magasabb barátja szemeibe, próbált valamit kiszűrni gondolataiból.
-Egyelőre nincs.
Rázta meg fejét gyorsan a másik. Pár szót még váltottak, ám az ajtó kinyílt, rajta a már említett hölgy lépett be.
Az idősebb rendesen meglepődött, alig tudott szóhoz jutni, egyáltalán nem erre gondolt, mikor barátja hölgyet említett.
A lány alig pár évvel lehetett idősebb náluk, magassába,és kinézete azonban teljesen mást sugallt. Sokkal magabiztosabbnak, erősebbnek és érettebbnek tűnt a kelleténél. Csak nézte, nézte, teljesen elbambult, elfelejtette hol van, miért van ott, csak azon gondolkozott, hogy már megint mi a fene történt?
Dazai és a lány idő közben nagyon jól eltársalogtak, legalábbis a fiatalabb szerint, de hamar segítségért kellett kiáltania.
-Chuuya! Segíts már. Valami hozzászólás esetleg? Te jobban tudod, mi az az erő ami benned van.
A vörös felkapva fejét kapcsolta be eddig lustuló agyműködését. Pislogva nézett felváltva kettejükre.
-Ti most rólam beszéltetek?
-Nem, a nagyapádról te okoska... lázas vagy, vagy mi bajod?
Tette kezét homlokára a fiatalabb, mit azonnal el is ütött onnan a másik.
-Hagyj már! Nem voltam képben, olyan nagy baj?
-Te sosem vagy képben.
Kuncogot fel a barna, s ez a kuncogása szétmarta a vörös dobhártyáját, de a lány iránti tiszteletből nem ütötte le ott helyben barátját.

-Gyertek utánam.-Szólt a lány, már az ajtóból,s nézett a két virgoncra-A főnök beszélni akar veletek.

----------------------------------------------------------
Nagyon sajnálom, ez a rész nincs a toppon, én is érzem, de a fejfájás megmaradt a betegségből, és nem hagy nyugodtan írni sem >< Pedig elhihetitek, hogy én nagyon szeretnék szépen, érzelmekkel teli hosszú történetrészeket írni :"(

Na mindegy qwq majd lesz valahogy. Mellesleg valaki esetleg jön a MondoConra? *-*