Téli bukfenc

Semlegesítés, és bemutatkozás a maffiában

A fiatal lány végigvezette őket a hosszú folyosókon, s közben végig magyarázott.

-A főnök máris fel akarja mérni mit tudtok. Azt ajánlom próbáljátok a lehető legjobb formátokat hozni, ugyanis bejutni könnyű, de bent maradni nem. Akik megbuknak a vizsgán, azokat általában elküldjük, de vannak olyanok is akiket egyből hatástalanítunk.

Nem kellett több a két barátnak, tudták mit kell tenniük. Összesúgtak még halkan valamit, s már nyílt is a főnök irodájának ajtaja.
A reggeli koromfeketeség megmaradt, gyertyák halvány fénye borította be a helyet csupán. A bíbor terítő helyett most ében színű díszítette az asztalt, rajta egy-két levéllel az idős ember előtt. Az őrség megduplázódott, jobban felfegyverkezett, s az asztal végében ott állt az a fiatal férfi is, akit már egyszer láttak. Hosszú fehér köpenye szinte súrolta a földet, fekete haja válláig ért, arca fiatalas volt, de mintha már sokmindenen keresztülment volna.

-Meghoztam őket.
Jelentette ki Kõyõ, s állt meg tisztes távolságban a főnöktől. A két kicsi ugyanúgy megállt, a lány mellett, s kihúzták magukat.
Tudni illik a maffia fejéről, hogy már elég régóta igazgatja az ottani ügyeket, s elég idős is. Néhányan már azt rebesgetik, nem is alkalmas a munkára, de ő az ilyen embereket megkeresteti, s egyenként öleti meg.

-Remek! Mondhatnám tökéletes.-Szólalt meg érdes, mély hangján a főnök, s állt fel székéből. Elég nehézkesen ment neki, ráadásul miután felállt, azt is látni lehetett, hogy egyik lába sérült-Látom találtatok magatoknak megfelelő ruhát. Igazán dícséretes. Most azonban, fel fogjuk mérni mit tudtok.
Rámutatott a mellette levő fiatalabb férfira, majd elmosolyodva folytatta.
-Ez itt az orvosom, Mori Ougai. Hozzá fordulhattok, az esetleges, illetve biztos sérülések következtében, amit ma el fogtok szenvedni. A teljesítményetektől függően fogunk beosztani titeket, illetve kaptok feladatokat.

Még pár mondatban elmagyarázta nekik, mennyire lesz ez a "vizsga" kihatással a sorsukra, s miért teljesítsenek jól. Aztán visszaült helyére, s magához hívta a köpenyest.
-Rád bízom őket. A te felügyeleted alatt lesznek mostantól. Úgyis szereted a gyerekeket.

Amint kiértek, egy óriásit sóhajtottak, összenéztek, majd fel Kõyõ-ra. Szemeik kérdőn csillogtak, mintha nem tudnák most mi is lenne.
-Ne nézzetek így rám. Az edzőterembe kell mennetek, ott vár majd Hirotsu-kun. Ő majd kivesézi a tudományotokat. A szó szoros értelmében.
Pislogva meredtek rá még mindig, addig a pillanatig amig a lány végül nem hajolt le, s ölelte meg mindkettőt külön.
-Sok szerencsét.

A két gyerek mászkált a folyosókon, az edzőterem irányába. Lassan lépkedtek, nem akartak odaérni, bár meg volt szabva az időpont. Egyszer csak Dazai a vörösre nézett, s így szólt.
-Még mindig el akarsz szökni?
-Hogy a francba ne! Nem fogok egy ilyen helyen maradni, ahol fegyveresek mászkálnak, dirigálnak nekem, ráadásul még lányokat is bevesznek.
A barna vigyorogva hajolt képébe, csak a lényeget ragadta ki az előbb felhozott tényekből.
-Mi bajod a lányokkal Chu? Hisz te is az vagy~

A terem ajtaja előtt megálltak. Csak egy ajtó volt, az is kicsi. A külső fal részein repedésnyomok, égés és vérnyomok voltak láthatóak. Némelyik még egész friss. Bentről verekedés, lövéshangok jöttek, majd egy nagy csapódás, s az ajtó kitört helyéről. Alig pár másopercnyi idejük maradt elugrani onnan, s megszeppenve néztek a bejárat helyére, majd a kirepült személyre.
-Ne csak ott álljatok. Gyertek be. Itt végeztem.

Belépve a terembe már nem is tűnt olyan kicsinek. Mérete a főnök szobájával vetekedett, annyiban volt különb, hogy magasabbra nyúlt. Az előbbiek láttán bizonytalanul léptek beljebb, szétnéztek.
Nem sok idejük maradt nézelődni, a férfi hamar előttük termett, s lenézett rájuk.
-Ti lennétek az újak?-Mindkettőn alaposan végignézett, s felsóhajtott, közben rágyújtott egy cigire-Nem sok jót jósolok neked. Gyenge a testalkatod, ránézésre semmi izom.
Nézett Chuuya szemeibe, s még hozzátett valamit.
-Ha csak nincs valami képességed.-Már épp tett volna valami megjegyzést a vörös, de Hirotsu ismét félbeszakította-Na de térjünk is a
lényegre. Ott vannak az asztalon fegyverek, kések, egyéb felszerelések amik kellhetnek. Válogassatok kedvetekre, ami csak kell. Addig harcolunk, míg vagy ti, vagy én nem végezzük a földön. És itt nem arról van szó, ki mikor adja fel. Addig kell harcolnotok, míg csak tudtok mozogni.

A két barát odasétált az asztalhoz. Dazai elemelt egy pisztolyt, Chuuya pedig egy recés élű pengét. Jelezték, hogy megvan a felszerelésük. Pár perc múlva már javában folyt a harc...

A vége az egésznek az lett, hogy a kis vörös alul maradt, kénytelen volt használni erejét, de a kiképző nem akarta békén hagyni, egyre nagyobb nyomást gyakorolt rá, míg már alig tudta magát tartani magát a másik képességével szemben. Ekkor Dazai ráugrott a férfire hátulról, s a félelem, sokk, bizonytalanság, kimerültség következtében aktiválta eddig ismeretlen erejét, s kék fény vette körbe kettejüket. Így a fegyvert fejéhez tartva végül legyőzték.

-Ilyen erővel még soha... hogy csináltad?
Nem csak a barna, Hirotsu is meglepődött. Tekintetében látszott is, hisz őt még soha senki nem győzte le. Most pedig két tíz éves taknyos kölyök idejött, és képesek lettek volna megölni, méghozzá úgy, hogy szinte teljes erőbedobással dolgozott. Alábecsülte őket.

Mindkét gyerek szerzett pár sebet, úgy kopogtattak be Mori szobájába. Egymásnak támaszkodva várták, hogy kinyíljon az ajtó. Elfáradtak, éhesek is voltak, szóval minden bajuk volt a nap végére. Amint meglátták a köpenyes alakot, mindketten elmosolyodtak.
-Hát ti? Nocsak, úgy látom viszonylag jól megúsztátok. Mi történt ezzel az emberrel, hogy ennyire elpuhult?
Természetesen azt hitte, kaptak egy kis előnyt, vagy gyengébb támadásokat adott le ellenük a férfi, de ez ebben a pillanatban mindegy volt. Behívta őket, majd le is ültette.
-Na vetkőzzetek. Nem csak a sebeiteket vizsgálom meg, de testfelmérést is végzek. A nyílvántartásba szerepelnie kell, ki milyen sérüléseken ment keresztül, hisz ha kaptok egy lövést, honnan tudnám merre nem szabad vágnom?
Ennél a résznél őrült vigyor lepte el arcát. Imádta a szikével való vagdosást, még inkább a gyerekeket, talán túlságosan is.

Már késő este volt, mikor végre ágybajutottak. Chuuya fáradtan dobta le magát az ágyba, át se öltözött. Végre élvezte azt a puhaságot, azt a fehérséget, amiben most nyugodtan álomra hajthatja fejét.
Mégse teheti, ugyanis a következő pillanatban annak az idiótának a feje volt résnyire nyitott szemei előtt.
-Mi a francot akarsz!?
Ordított rá idegesen, már olyan nyűgös volt; mint még soha.
-Át kéne öltöznöd, elmenni fürdeni és fogatmosni. Anélkül nem aludhatsz el.
A vörös szemei szikrákat vetettek a fiatalabbra, kipattant az ágyból, s lábujjhegyre állva kezdett vele üvöltözni.
-Nehogy már megmond nekem mit csináljak! Ha még azt is megcsinálnám, összeesnék a zuhany alatt! Különben is, te sem csináltad meg!
-Tévedsz.-Mutatott magán végig Dazai, s tényleg át volt öltözve pizsamába, áradt belőle a jó illat-De ha nem mész, akkor én viszlek.
-Azt merészeld meg! Semmi kedvem sincsen menni.
Amint ezt kimondta, már fel is kapta barátja, s cipelte be a fürdőbe. Csak pislogni tudott, hogy mi a szent istent csinál az az idióta, hogy meri őt felvenni, és akarata ellenére kényszeríteni valamire.

Végtére csak bekerült a tusoló alá. Kizavarta a fiatalabbat, gyorsan lezuhanyzott, felvette a pizsamáját, s hangos léptekkel ment vissza hálójukba. Dazai már az ágyban szunyókált egy barna maci mellett, mi ugyanazokon a helyeken volt bekötözve mint ő. Arcán halvány mosoly futott végig, Kezeivel szorította magához a plüsst.
-Ezt nem hiszem el... már el is aludt.
Mérgelődött magában a kis vörös, halk léptekkel odasétált az ágyhoz és a maradék helyre befeküdt. Lehunyta szemeit lassacskán, lélegzetvétele lecsitult.

Pár óra múltán, mikor már mindketten az igazak álmát aludták, halk nyikorgással nyílt ki az ajtajuk. Kõyõ volt az, mellette pedig Mori. A gyerekekre vetődött tekintetük, s halk suttogással beszéltek egymáshoz.
-Hát nem aranyosak? El sem hiszem, hogy ezek ketten le tudták győzni Hirotsu-kunt.-Lelkendezett a lány, s halkan kuncogott egyet-Dazai nagyon szeretheti a barátját, hogy még álmában is ölelgeti.
-Valóban.
A barna elvesztette maciját idő közben kezei közül, így pótlásul Chuuyát húzta magához. Egyikük sem ébredt rá fel, mindketten kimerültek voltak. Majd reggel lesz ez ügyben problémázás még...

-----------------------------------------------------------
Kõyõ nevét csak így tudtam megoldani, ugyanis a mobilban nincs az a másik fajta ékezet .-. Úgyhogy a továbbiakban is így fogom írni ^^
Ha találtok benne helyesírási hiábat, azt nézzétek el nekem, senki sem lehet tökéletes 😅