Egy téli napon mi is lehetne jobb egy kis közös hóember építésnél? Na meg persze egy balesetnél, miből váratlan dolog következik.
Chuuya Nakahara és Dazai Osamu története ezen a ponton kezdődött el, még gyerekkorukba. Természetesen ők is megszülette...
-Hogy mi!?-Akadt ki teljesen a vörös, ahogy barátja elmagyarázta neki az új állást-Hogy érted azt, hogy a felettesem vagy mától?
-Mivel új főnökünk van, így úgymond szintet léptem. Nem is örülsz neki?
Dazai egy gúnyos mosollyal nézte társa meghökkenését. Tetszett neki a reakció. Még inkább az a tény, hogy mostantól ő fogja megmondani mit is csináljanak, milyen sorrendben.
-Ugye csak viccelsz?
-Nem-Megrázta kócos fejét a barna, s fordult el-Na gyere, máris van egy munka számunkra. Egy újabb tag érkezett, úgy illendő, hogy köszöntjük.
*pár perccel később*
-Ő itt Yumeno!-Mutatott a fiatalabb végig az előttük ülő kisfiúra, ki nem lehetett több 3-4 évesnél. Haja félig barna, félig fehér színben pompázott, középen elválasztva-A főnök azt mondta, nekünk kell gondját viselni egy ideig. Szóval rád bízom!
-Hogy mi van? Rám!? Az előbb mintha azt mondtad volna, hogy nekünk kell gondoskodni róla!
-Ne legyél ilyen makacs. Segítek valamennyire, de ne várj el túl sokat.
Megbeszélték, hogy is legyen a későbbiekben, aztán végül elindultak hárman szobájuk felé, hol az idősebb akarva-akaratlanul körbevezette Yumenot.
-Chuuya, menjünk a parkba? Szerintem alkalmas hely lenne a beszélgetésre.
-Már ha megszólal valaha...-Utalt itt arra, hogy a kisfiú végig csöndben hallgatott minden szót.-Nekem mindegy végülis.
-Akkor hajrá!-Ki sem mondta, már rohant a lépcsőkön lefelé, s lentről felnézett rájuk-Lassú csigák!
*aparkban*
-Hahh~~ Itt a legjobb mindig!-Bár hideg volt, a hó is esett, de azért hanyatt vágta magát a földre, magával húzva társát is-Ugye milyen jó hideg?
Az idősebb gyilkos tekintettel nézett rá, s rúgta térden.
-Idióta! Meg akarsz fázni?
-Nem. Meg akarok fagyni.-Vett fel egy elszánt mosolyt a szuicid hajlamú, majd nézett a kisfiúra-Gyere te is, csináljunk hóangyalt!
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
----------------------------------------------------------- Gomenasai, ez most nagyon rövidre sikeredett, ezért is ígérem hogy a következő rész hosszabb lesz! ><
Ami azt illeti sok a tanulnivaló, így idő hiányában is sokszor vagyok, na meg egy fárasztó nap után az ihlet is elszáll elég hamar. 😴
Azért próbálom tartani a szintet, de nem mindig sikerül 😒...
