-Mondd ki!
Rivallt rá a magasabb barátjára ahogy falhoz lökve nyakára szorított.
-Te megvesztél!?
Ordított vissza a vörös idegesen, s kissé meglepődve. Érezte ahogy tüdejébe már nem áramlik annyi levegő, így légvételei megszaporodtak. Kezére fogva próbált szabadulni.
Minden olyan gyorsan történt. Az egyik pillanatról a másikra. Egy átlagos napnak indult. Annyi kivétellel, hogy társa egész végig csöndben maradt, arcán szomorúság tükröződött. De miért? Talán a tegnap esti veszekedésük az oka? Egyáltalán nincs képben, mi történik.
-Mondd ki!
Vette komolyabbra a hangnemet a kötéses. Nem engedett. Ujjai jobban szorították a másikat.
Az idősebb már alig volt magánál, kezdett elfogyni tartaléka. Keze engedni látszott, légzése lassult.-Dazai...így meg fogsz...
Nyögött ki ennyit. Többre nem volt képes.
Szerencsére időben kapcsolt még támadója. Elengedte, mivel azonban Chuuya már az ájulás szélén volt, így nekiesett, s hangosan lihegve fejelt mellkasába.
Amint visszatért energiája, egy nagyot -legalábbis saját gondolatai szerint nagyot- ütött a magasabb hasába.-Idióta! Mi lett volna, ha-Befejezni azonban nem tudta.
A következő dolog ami érte, az egy teljesen más érzelmi állapotba sodorta. Pupillái tágra nyíltak, szemhéjai reflexből csukódtak le. Egy dolog zavarta ebben a helyzetben. Az pedig, hogy a másik könnyezett csókuk közben. Így eltolta magától gyengéden.
-Sajnálom.
Mondott ennyit, s újból birtokba vette ajkait.
***
Végül hazakeveredtek. Egyikük sem volt beszédes hangulatában. Az idősebb gyors fürdés után lepattant az ágyra, társa mellé, s csak nézett maga elé. Gondolatai, érzései felemésztették.
"Mi ez az egész?" "Mi történik velem" "Mi járhat most a fejében?"
Ezek voltak a fő kérdések, mikre választ akart kapni.-Hé..-Kezdett bele nagy nehezen, válla fölött hátranézve- Te nem mész zuhanyozni, vagy valami?
Dazai megvonta vállait, s felszusszant egyet.
-Nem.-Azzal hátradőlt, lehunyta szemeit-Fáradt vagyok.
"Miért nem vagyok gondolatolvasó? Akkor már rég rájöhettem volna, megint mi a baja."
Gondolta magában. Tekintetével végigmérte a paplanon fekvőt.
"Miért pont te?"-Az arcodra van írva, épp mire gondolsz, ugye tudod? Azt hittem csak nekem mutatod ki az érzéseid.
Súlytotta ezekkel a szavakkal társát, ki végképp elbizonytalanodott. Két perces néma csönd állt be. Egyre szokványosabbak mostanában az ilyen pillanatok. Halk szuszogások, a madarak kinti csiripelése, néha a szomszédok járkálását lehetett csupán meghallani.
A vörös még mindig nem szólalt meg.-Chuuya, ne csináld ezt. Van hozzászólásod, nem igaz?
Az említett megrázta fejét.
-Nem tudom. Én már semmit se tudok.
Azzal újra gondolatai vettették alá, egy hosszas őrlődésnek önmagában.
A kötésesnek elege lett, lassan feltolta magát az ágyról, s egy hirtelen mozdulattal magához rántotta a megszeppent felet.
"Miért nem tudom kontroll alá vonni az érzéseim?" "Miért nem vagyok képes kimondani?"
YOU ARE READING
Téli bukfenc
FanfictionEgy téli napon mi is lehetne jobb egy kis közös hóember építésnél? Na meg persze egy balesetnél, miből váratlan dolog következik. Chuuya Nakahara és Dazai Osamu története ezen a ponton kezdődött el, még gyerekkorukba. Természetesen ők is megszülette...