Téli bukfenc

Karácsony előszele

A két kicsi vidáman játszadozott a hóban. Dazai rohangált, repülőzött, párszor meghempergett a földön, míg társa gyúrta a hógolyókat, majd az egyre nagyobb gömböket egy halomba terelte.
Jó hangulatban zajlott ez az estéjük, hisz nem fáradtak ki az edzés után annyira, azért is tartózkodnak most kint, a fiatalabb javaslatára, Kõyõ felügyelete alatt természetesen.

-Szerettek hóembert építeni, ugye?-Mosolyodott el kedvesen a lány, s nyújtott oda egy sálat, pár gombot, s egy kisebb edényt-Remélem ezek jók lesznek.

A barna lelkendezve rohant oda, s szemlélte meg a kellékeket.

-Jóók lesznek~

Kapta ki barátja kezeiből hirtelen a sálat, s már rohant is a hókupachoz összeeszkábálni az említettet. A hosszú szövetet nyakára tekerte addig is. Kicsíny kezeivel formázni kezdte a hórakást.

-Hé!-Kiáltotta el magát az idősebb, s vette el a maradék hozzávalókat-Mi ennyire sietős?

-Semmi, semmi.-Kuncogott fel örömmel a barna- Na gyerünk, gyere és segíts!

Pár perc múltán készen is voltak a hóemberrel, már csak a díszítés maradt hátra.

-Keressünk neki karokat, és kéne egy orr is.

Javasolta a lány, ahogy nézegette az alkotást. Vörös ajkain mosoly ült, rég volt része ilyen hangulatos téli estében.

-Remek ötlet!-Ujjongott a fiatalabb továbbra is, s belekapaszkodva társa karjába húzta felfedező útra- Két egyforma kéne.

-Micsoda megállapítás.

Morrant fel a kis vörös, szemeivel pedig keresgélni kezdett, s hamar találtak is botokat.

-Ez jó?
-Nem.
-Na és ez?
-Az sem.
-Na és......ez?
-Nem.

Így teltek a percek, míg egyszer csak felszólalt a felügyelőjük.

-Ideje menni, későre jár. Mori-sensei dühös lesz ha nem érünk vissza időben.

-Igaz. -Sóhajtott fel szomorkásan a kötéses- Csak még egy perc!

Szaladt vissza a munkájukhoz, s rakta fel rá a sálat végül.

-Tökéletes.

Az otthon melegében mindent máshogy lát az ember. A kinti hideggel ellentétben itt nem fagysz meg, a kandalló árasztja magából a forróságot, ünnepi díszek virítanak a falakon mindenütt.

-A karácsony jó dolog?-Tette fel a kérdést a fiatalabb, ki Kõyõ-val ült az egyik fotelben- Nálunk, az árvaházban mindig csak egy játék napot kaptunk, esetleg valami kis édességet.

-Igen, a karácsony jó dolog. Az emberek összegyűlnek a családjaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel, s együtt díszítik a karácsonyfát, sütnek-főznek, megajándékozzák egymást. A karácsony az egyetlen olyan ünnep ahol szinte minden ember boldog, őszínte, kedves és melegszivű. Egyszóval az évnek ez a legfontosabb két napja, ha úgy vesszük.

Míg a lány és barátja beszélgettek, addig Chuuya az ablakpárkányon telepedett meg, s nézte a kinti tájat, havazást. Fehér karácsony lesz. -Állapította meg magában- Nem igazán volt oda egyik ünnepért sem, még ha eddig nem is tartották rendesen, akkor sem.

-Hé, bolond kalapos! Nem akarsz idejönni? Kitalálhatnánk mit kapsz karácsonyra!

Szólította meg társát Dazai, egy angyali mosollyal arcán.

A vörös erre a megjegyzésre csak elhúzta száját, s közelebb ment hozzájuk, zsebre vágott kezekkel.

-Nekem ugyan édes mindegy, de azt már előre megmondom hogy én nem fogok senkinek semmit venni.

Jelentette ki magabiztosan.

-Na, hát mi lelt téged? -Kérdezett rá a lány- Általában ha kapunk valamit, adni is szoktunk. Ez már csak így megy.

-Nem baj.-Vonta meg vállait- Nem érdekel ez az egész annyira.

Dazai odasúgott valamit Kõyõ-nak, mire ő halkan felkuncogott.

-Remek ötlet!

-Ti meg mit beszéltek össze?

Húzta fel kérdőn szemöldökét Chuuya.

-Majd meglátod.

Kacsintott egyet rá barátja, s az idősebb gondolkozás közben hirtelen elkezdett kipirulni, de úgy, hogy észre sem vette magát.