A két kicsi vidáman játszadozott a hóban. Dazai rohangált, repülőzött, párszor meghempergett a földön, míg társa gyúrta a hógolyókat, majd az egyre nagyobb gömböket egy halomba terelte.
Jó hangulatban zajlott ez az estéjük, hisz nem fáradtak ki az edzés után annyira, azért is tartózkodnak most kint, a fiatalabb javaslatára, Kõyõ felügyelete alatt természetesen.-Szerettek hóembert építeni, ugye?-Mosolyodott el kedvesen a lány, s nyújtott oda egy sálat, pár gombot, s egy kisebb edényt-Remélem ezek jók lesznek.
A barna lelkendezve rohant oda, s szemlélte meg a kellékeket.
-Jóók lesznek~
Kapta ki barátja kezeiből hirtelen a sálat, s már rohant is a hókupachoz összeeszkábálni az említettet. A hosszú szövetet nyakára tekerte addig is. Kicsíny kezeivel formázni kezdte a hórakást.
-Hé!-Kiáltotta el magát az idősebb, s vette el a maradék hozzávalókat-Mi ennyire sietős?
-Semmi, semmi.-Kuncogott fel örömmel a barna- Na gyerünk, gyere és segíts!
Pár perc múltán készen is voltak a hóemberrel, már csak a díszítés maradt hátra.
-Keressünk neki karokat, és kéne egy orr is.
Javasolta a lány, ahogy nézegette az alkotást. Vörös ajkain mosoly ült, rég volt része ilyen hangulatos téli estében.
-Remek ötlet!-Ujjongott a fiatalabb továbbra is, s belekapaszkodva társa karjába húzta felfedező útra- Két egyforma kéne.
-Micsoda megállapítás.
Morrant fel a kis vörös, szemeivel pedig keresgélni kezdett, s hamar találtak is botokat.
-Ez jó?
-Nem.
-Na és ez?
-Az sem.
-Na és......ez?
-Nem.Így teltek a percek, míg egyszer csak felszólalt a felügyelőjük.
-Ideje menni, későre jár. Mori-sensei dühös lesz ha nem érünk vissza időben.
-Igaz. -Sóhajtott fel szomorkásan a kötéses- Csak még egy perc!
Szaladt vissza a munkájukhoz, s rakta fel rá a sálat végül.
-Tökéletes.
Az otthon melegében mindent máshogy lát az ember. A kinti hideggel ellentétben itt nem fagysz meg, a kandalló árasztja magából a forróságot, ünnepi díszek virítanak a falakon mindenütt.
-A karácsony jó dolog?-Tette fel a kérdést a fiatalabb, ki Kõyõ-val ült az egyik fotelben- Nálunk, az árvaházban mindig csak egy játék napot kaptunk, esetleg valami kis édességet.
-Igen, a karácsony jó dolog. Az emberek összegyűlnek a családjaikkal, barátaikkal, ismerőseikkel, s együtt díszítik a karácsonyfát, sütnek-főznek, megajándékozzák egymást. A karácsony az egyetlen olyan ünnep ahol szinte minden ember boldog, őszínte, kedves és melegszivű. Egyszóval az évnek ez a legfontosabb két napja, ha úgy vesszük.
Míg a lány és barátja beszélgettek, addig Chuuya az ablakpárkányon telepedett meg, s nézte a kinti tájat, havazást. Fehér karácsony lesz. -Állapította meg magában- Nem igazán volt oda egyik ünnepért sem, még ha eddig nem is tartották rendesen, akkor sem.
-Hé, bolond kalapos! Nem akarsz idejönni? Kitalálhatnánk mit kapsz karácsonyra!
Szólította meg társát Dazai, egy angyali mosollyal arcán.
A vörös erre a megjegyzésre csak elhúzta száját, s közelebb ment hozzájuk, zsebre vágott kezekkel.
-Nekem ugyan édes mindegy, de azt már előre megmondom hogy én nem fogok senkinek semmit venni.
Jelentette ki magabiztosan.
-Na, hát mi lelt téged? -Kérdezett rá a lány- Általában ha kapunk valamit, adni is szoktunk. Ez már csak így megy.
-Nem baj.-Vonta meg vállait- Nem érdekel ez az egész annyira.
Dazai odasúgott valamit Kõyõ-nak, mire ő halkan felkuncogott.
-Remek ötlet!
-Ti meg mit beszéltek össze?
Húzta fel kérdőn szemöldökét Chuuya.
-Majd meglátod.
Kacsintott egyet rá barátja, s az idősebb gondolkozás közben hirtelen elkezdett kipirulni, de úgy, hogy észre sem vette magát.
ESTÁS LEYENDO
Téli bukfenc
FanficEgy téli napon mi is lehetne jobb egy kis közös hóember építésnél? Na meg persze egy balesetnél, miből váratlan dolog következik. Chuuya Nakahara és Dazai Osamu története ezen a ponton kezdődött el, még gyerekkorukba. Természetesen ők is megszülette...