Téli bukfenc

Baráti kör

Mi is történt pontosan a 15. szülinapom környéke után?
Dazai továbbra is a főnök kezei között volt, miközben én Kouyou felügyelete mellett végeztem mindennapi dolgaimat.
Volt egy pár kaland mikre már nem is, illetve alig emlékszem. Többek között, miután rászoktam az alkoholra, esték, magányosan különféle bárokban, holt részegen hazakeveredések, ilyesmik. Ez azonban egy kicsit eltérő téma.
A partneremmel szét lettünk választva, s bár egyáltalán nem volt ínyemre az ötlet, kaptam magam mellé egy zöldfülű újoncot.
Emlékezetes eset volt, annyi szent. Mit sem értett a verekedéshez, egyáltalán még erejét sem ismerte ki. Nekem kellett mindent megmutatnom.

***

-

Na jól figyelj. Utóljára magyarázom el. -Emelte fel mindkét kezét a kalapos- Ha le akarsz győzni, olyan gyorsan kell cselekedj, hogy ne tudjam aktiválni a képességem. Értetted?

-Nem lehetne most az egyszer képesség nélkül? Kezdek fáradni. -Jelentette ki a lány, s bár látta felettese szemeiben az ellentmondást, megkockáztatta a kérdést.- Vagy egy kis pihenő esetleg?

Chuuya elmosolyodva engedte le maga mellé karjait.

-Nem kivételezek a lányokkal. Tudod jól. Szóval képesség nélkül? -Ennél a résznél elgondolkozott picit- Ha van hozzá merszed hajrá. Bár, egyszer úgy is le kell győzz. Hányszor próbáltad eddig?

-Ez már a tizennegyedik volt ami nem sikerült.-Törülte le a homlokáról csordogáló izzadságcseppeket.-Legalább jó tanárom van.

Tette még hozzá, pár lépést a vörös hajú felé téve folytatta mondandóját.

-Eddig egy olyan pont se volt rajtad ami gyenge. De most megtalálom.

Vett fel egy eltökélt mosolyt, azzal támadást indított.
A fiú minden támadást hárított, vagy pedig eltűrt egy nyikkanás nélkül. Kezdett idegesítővé válni, hogy állandóan nyer, s nem tudja legyőzni.
Mégis hogyan oldja meg? Miként kerekedhet felül rajta? Minden oldalról, minden irányból próbálkozott, míg végül már csupán egyetlen hely maradt.
De..az nem a legelőnyösebb hely, főként ha fiúról van szó és hát... Hagyjuk 😂

-Nem érek rá egész nap.

Motyogta szinte unottan maga elé Chu, és ez volt az a pont, ahol hibázott. Figyelme csupán egyetlen másodpercre lankadt, mit kihasználva tanítványa egyből egy jó erős rúgással a hasfalba viszonzott.
A fájdalomtól földre rogyva kitámasztotta kezeit a földön, nehogy előre essen, de ez nem volt elég. A lány kirúgta karjait egy szempillantás alatt, s végre fölé kerekedve torkának szorított egy stukkert.

-Én sem érek rá egész nap. Van más dolgom is.

A jégkék szemek találkoztak az cián kékkekkel, a fiú tekintete azonban nem állt meg az íriszek szemlélésénél. Tovább vizslatta a derekán ülő egyént. Hófehér dús haj, mibe a nyitott ajtón keresztül besuhanó szellő belesimít, sudár alak, kecses derék, egyszóval minden tökéletes, amit csak kívánhat egy férfi.

-Ez szép volt. De a pisztoly rossz választás ha rólam van szó.

Kuncogott fel jelen esetben az áldozat.

-Tudom. -Válaszolta nyugodt hangnemben a lány, s elmosolyodva tette zsebre a fegyvert. Bőre szinte hajával megegyező sápadtságban pompázott, ajkai a cseresznyevirág halvány piros árnyalatait kapták.
Közelebb hajolt a földön fekvőhöz.- Elmegyünk ma este valahova?

Ez a négy szó úgy száguldott keresztül a kalapos fülétől szívéig, mintha valami irtó fontos dolog lenne. Pulzusa enyhén megemelkedett a kérdés hallatán, bár lehet a másik közelsége miatt.
Hogy ne tűnjön olyan elesettnek, előbb nyelt egyet, majd aztán szólalt meg, alaposan átgondolva minden mondandóját.

-Ismerek egy jó helyet, ami még viszonylag kultúrált.

-Oh, amiatt ne aggódj. Bárhova szívesen megyek, de csak ha veled együtt tehetem meg.

A kis maffiózó egyre jobban kezdte azt a bizonyos vonzódást érezni. Alig pár napja vannak együtt, de ennyi idő is elég volt ahhoz, hogy elcsavarják a fejét.

Az edzés befejeztével útjuk a megbeszélt bár felé tévedt, sétájuk közben mélyebb beszélgetésbe merültek, alapjáraton azonban mókásabbnál mókásabb történeteket mesélt a lány, így jól telt az a pár perc is.
Ahogy beléptek a helységbe, halk zene szólt, illetve nem tudni hogy most az volt halk, vagy az ott levők csaptak túl nagy lármát.
Egy kétszemélyes asztalnál foglaltak helyet, s ott folytatták csevegésüket, mialatt várták az italokat. A lány kezdésnek whisky-t,  Chuuya pedig a szokásosat, bort kért.

-Áruld el nekem, hogy kerültél a maffiába. Kíváncsivá tettél.

Támasztotta meg állát kézfején a vöröske, s tudakozva pillantott szemben levő társára.

-Huh..hosszú story.-Vett fel arcára egy kedves mosolyt-De van bőven időnk.

A percek lassan órákba váltottak át, a két fél beszélgetése egyre inkább mókásabb lett, főleg, hogy az alkohol is meghozta hatását mindkettejüknél.

...

-És ezek után még képes voltam azt mondani neki, hogy:
Figyelj kisfiam, ez a hajó már elment!

Mindketten nagyot nevettek, majd lehúzták az utolsó kortyot poharukból. A kis maffiózó arca már virulófélben volt a sok nevetéstől, bortól. Mosolyogva szemlélte a másik alakját, fantáziája beindult.

-Figyelj mi lenne ha te meg én egyenlő ágy?

Közben mutogatott kezével, hogy még jobban érthető legyen mondandója.
A lány szeretett volna igent mondani, de nem tehette. Egyrészt munkájukból kifolyólag nem akarta megkockáztatni, másrészt pedig tudta hogy hamarosan úgyis odébb kell állnia. Így csak óvatosan megingatta fejét.

-Nem lehet. Inkább haza kéne mennünk most már.-Állt fel helyéről a fehér hajú, s vette vissza magára levetett fekete blézerét. Egyáltalán nem dülöngélt, bírta az alkoholt. Kezét odanyújtotta a fiúnak, majd mikor az megfogta, felhúzta magához- Na gyerünk. Próbálj meg nem elesni.

A biztonság kedvéért karját átvette nyaka mögött, hogy tudja támasztani, ha esetleg mégis úgy döntene valahol elájul az utca közepén.
Ahogy hazaértek, pontosabban a fiú lakásába, úgy lassan leültette az ágyra. Ám mikor kezét próbálta magáról lefelyteni, rázuhant a másikra.
Talán magassarkúja okozhatta ezt a szerencsétlenséget, vagy talán Chuuya húzta oda magához. Nem tudni.

-Nem maradnál itt ma estére?

Suttogta halkan a lány fülébe, majd rá is harapott gyengéden.
Elérte a várt hatást. A felette levő hátán végigfutott a hideg, megborzongott, s a fiú felsőjébe kapott.

-Ha ennyire ragaszkodsz hozzá. Csak ha nem csinálsz hülyeséget. Hidd el, egy ittast könnyebb elverni.

***

Szerintem ennyi elég is volt ebből az esetből. Elmondom röviden a lényegét. Igen, történtek dolgok azon az estén. Igen, én tehettem róluk. De itt nem ez a lényeg. Másnap egy utolsó találkánk volt, aztán elmondta, másik városban fog dolgozni. Szóval ja. Nem jött össze ez sem. Így utólag örülök neki azonban.
Ha ő nem lett volna ott azokban az időkben, teljesen depresszióssá váltam volna. Bár ki tudja. Mindenkinek kell egy személy akiben megbízhat. És akkor számomra ő volt az a személy.