Change

3 Rész

(A szövegbe ki fog derülni hogy kinek a szemszöge)

Titkos személy szemszöge:

Becsaptam a szekrény ajtót. Még csak harmadik óra, de már minden féle baromarc felidegesít. Mély levegőt vettem és elindultam az ebédlő lengő ajtaja felé. Hát persze, hogy itt is mindenféle embert kelljen látnom. Bármennyire is feszült voltam, minden egyes tanárnak, és diáknak mosolyogva, nyugodtan köszöntem.Ez voltam én, Alissa Gash. Nem tudtam lerázni a belém nevelt normákat, nem tudtam lázadni. Nem mintha annyira akartam volna, egyszerűen, csak szeretném néha elmondani az egyáltalán nem kedves véleményemet az összes létező élőlénynek.Fogtam egy tálcát, beálltam a sorba és vártam. Úgy, ahogy minden jó modorú ember szokott. De nem voltam eléggé jól nevelt ahhoz, hogy le is üljek a hiearchiával megtelt ebédlőbe. Szánalmas.Ehelyett elcsomagoltam a "menzakaját" és felsétáltam a kedvenc termembe. És abban a pillanatban, amint kiléptem, hallottam, hogy meg fagy a levegő. Hogy miattam? Ah, dehogy. Én csak csendben megírom a színdarabokat, az újságot, a saját véleményem meg megtartom magamnak.Ren Davidson és csatlósai készülnek nagyfiúsat játszani a játszótéren. Elnézést, ez nem illik a neveltetésemhez, Ren Davidson és barátai éppen készülnek megebédelni, az egész ebédlő előtt. Hát nem elképesztő? Waow. 

- Mr. Roods, -nyitottam be az én hűn szeretett rendezőmhöz, és irodalom tanáromhoz.

- Miss Gash, fáradjon csak beljebb. - felültem a tanári asztal előtti padra és elkezdtem kicsomagolni az ebédem. 

- Hogy telik a napja, tanár úr? -

- Kellemesen, és önnek?- hajtotta le laptopját és ő is az evésre kezdett koncentrálni. 

- Mr. Roods, tudom, hogy milyen nap van, és kikkel van órája - néztem rá kioktatóan.

- Ennyire látszik? - vett elő egy kendőt zsebéből, majd izzadságcsepp törölte le homlokáról. -Ren Davidsonnal volt ma órám. Oh, és nem elég, hogy megtréfált, még az egyik kislányt is bántalmazták az ÉN órám után, micsoda borzalom.-

- Miért nem képes senki se ellene menni?- haraptam bele az iskola legfinomabb sonkás szendvicsébe. 

- Nem tudom, de kibírjuk. Hamarosan úgy is elballag.- evett bele ételébe - Már ha átmegy a vizsgákon - 

- Tanár úr, ön nem mutat jó példát a gyerekeknek. -

- Ms Gash, tudja,hogy ön most szemtelenkedik velem? -

- Hát persze, hogy tudom. De pont ezért ön a legjobb, egyedül itt lehet őszinte az ember.- 

- Pedig az élet is egy nagy hazugság- tolta fel szemüvegét. -

- A színház pedig még nagyobb- mosolyogtam rá. -

- Alissa Gash, milyen érzés a szavak uralkodójának lenni? -

- Milyen érzés megalkotni a nem létezőt? - ittam egy kortyot. - Pontosan.- Semmilyen. Mert miután megírtam már létezik, ha eltűnik, akkor is van.

- Na látja, Ren Davidson is ilyen. Ha eltüntetnénk akkor is lenne. -

- De meglehetne változtatni. -

- Ne butáskodjon. -

- Nem, ez nem butaság- ellenkeztem teli szájjal, majd leugrottam az asztalról - Biztos van benne valami jó dolog, és biztos van oka ami miatt ilyen lett. -

- Eddig nem úgy gondolta, hogy ez a lány szánalmas?

- Dehogynem, ugyan ezt gondolom most is. - Anton Roods volt az egyetlen ember, akinek elmondtam a gondolataim. Legjobb barátnőm másik iskolába jár, és lassan fél éve nem beszéltünk. Lehet-e, ezt egyáltalán barátságnak hívni még? A szüleim pedig, olyan emberek közé tartoznak, akik sose mondják ki egyenesen a véleményüket. És, hogy tudom meg, mit akarnak? Egyszerű: lelki terror, és célzások. Ha elég hosszú ideje él az ember, egy ilyen hálóban, megtanul önálló, csendes, de céltudatos ember lenni.

- Kisasszony, döntse el mit szeretne. - 

- Én pontosan tudom. - 

- Miss Gash, kezdi lefárasztani az agyam. Nyomás, menjen órára.Felkaptam a táskámat és indultam a történelem terembe. Még 8 perc volt az ebédszünetből, és óra után szabad vagyok.A folyosón Kathy Hill jött velem szembe. Davidsonnal van irodalmon, hát persze, hogy őt bántalmazták Mr Roods órája után.Mikor meglátta, hogy nem egyedül van a folyosón, azonnal befordult a WC-be. Hogy miattam? Dehogy, csak egy 4 fős fiú banda nevetett rajta. Jegyezd meg, bármi történik a suliban, az nem miattam lesz.Bármennyire is eltávolodtam a szociális élettől, utána mentem. Újra az arcáról vakarászta le a firkálmányokat, amikor észrevett.

- Segítsek? -

- Már ezerszer megpróbáltam.  -

- Mikor a többi lány rajtad nevetett, és a kezed annyira remegtek, hogy azt se tudták, hol a csap?

- Tessék? -

- Csak segítek, és kész. - Kathy szava elakadt, én addigra már kiszedtem a tamponokat a hajából, és fésűt nyomtam a kezébe. Már az arcát hoztam rendbe, mikor jelzett az öt perces csengő.

- Nekem most rohannom kell, de parancsolj - a kezébe nyomtam a sminklemosóm, acetont és pár vattakorongot.  -

- Köszönöm.-

- Én köszönöm. -

- Mit?- nézett rám értetlenül. -

- Hogy beszóltál annak a nyomorultnak, aki ez tette veled. Ügyes voltál -  rá kacsintottam. 

A nap további részében adtam önmagam, és árnyékként jártam. Utolsó óra után kettesével faltam a lépcsőket, hogy elérjem a buszt. De nem sikerült, két megállót futottam, hogy a körforgó után még letudjam vágni az utat, és eltudjam érni a 48-as járatot.Egy idős néni szállt fel előttem és óvatosan lépegetett előre, szólni akartam,hogy van ott még egy szavad szék, de már valaki átadta a helyét. Egy lány, aki óvatosan körül nézett, hogy látja-e valaki.Bárki is volt, legalább felállt, de elég szánalmas, hogy ennyire érdekelte ki látja meg. Leszálltam a külvárosnál és elsétáltam a kertes házakig. Kinyitottam a házunk ajtaját, és lerúgtam a bakancsom, és felsétáltam a szobámba. Senki sem volt otthon, miért is tennék? Egy értékes ember dolgozik, tanul, és célokat valósít meg. Persze nem együgyű, hanem komoly célokat...  Vagyis a szüleim ezt gondolják.Bekapcsoltam a notebook-om, és elkezdtem a 200 szavas esszét írni. 'Mi számít bántalmazásnak?'Ren Davidson ebből simán írna A+-t, ha egyáltalán megírja.  

--------- Úgy bizony ismételten itt vagyunk egy újabb részel. Esetleg van valami véleményetek? A karakterekről? Magáról a történetről? Kíváncsiak vagyunk a véleményetekre, szóval nyugodtan írjátok meg nekünk komment-be. Pusszantás Sziasztok! ---------