Change

15 Rész

Alissa szemszöge:

 - Tudtad, hogy naponta nagyjából 275 millió új csillag születik?- karolta át apa a vállam.

- Ezt jó tudni. A Földön a jóból kevés van, a világűrben legalább sok értékes dolog létezik- néztem még mindig felfelé. Gyönyörűek -

- Egyszer anyukádnak vettem egy csillagot, ahh, emlékszem mennyire örült neki!- csillan fel a szeme.

- Szegényke, azóta biztos inkább lepottyant az égről- reagáltam szarkasztikusan.

- Alissaa! -

- Apaa! -

- Alissa! -

- Olyan szívesen megérintenék egyet- suttogtam magam elé -

- Egyes csillagok olyan hűvösek, hogy akár meg lehet őket érinteni - 

- Apa, te olyan sok mindent tudsz. Csodállak - öleltem meg. Az én apukám, az én hősöm.
Néztük együtt az eget és halkan beszélgettünk. Ő csak sorolta az érdekességeket, és mesélt dolgokat. Én pedig hallgattam.

- Jó estét! Szia Alissa- szakított minket félbe egy hang.

- Szia!- köszönt vissza apa, és intett is mellé. Én csöndben maradtam. – Igazán gondterheltnek tűnik ez a lány, ismered?

- Hahh, szerintem ő maga a gond, papa!- ráztam meg a fejem.

- Oh te lány, ez a makacsság, ez az ész. Használd már jó dolgokra őket- kopogtatta meg a fejem búbját. – Szerintem te is olyan vagy, mint egy kihűlt csillag: Meg lehet téged érinteni, de túl távol vagy az emberektől.

- Ezt bóknak szántad?- kuncogtam.

- Szerintem az lett volna- vont vállat, ő is mosolygott.- De most már menjünk be, holnap neked is iskola lesz.

- Rendben- helyeseltem, és az erkélyről beléptünk a biztonságos és meleg szobámba. Apa megpuszilt és kiindult a szobámból.

- Papa- szóltam utána- te egy asztronauta vagy.

- Tessék?

- Te megtudod érinteni a csillagokat- nézem rá. Próbáltam minden szeretetem ebbe a mondatba sűríteni.

- Jó éjszakát, kicsim!- felelte, majd leoltotta a lámpát.

- Jó éjszakát!

Kivételesen nyugodtnak éreztem magam, és nem kellett órákig forgolódnom, hogy lefárasszam az agyam és ezt követően el tudjak aludni. Most az egyik pillanatban a becsukódott ajtóra néztem, utána pedig semmi, elaludtam. Álmodtam is valamit, de nem emlékszek, az egész zavaros volt. Tudtam, hogy álmodom, de a vízió csapdájába estem.
Már az ébresztő előtt fél órával felébredtem. A plafont bámultam, és arra gondoltam, amit tegnap mondott apa Davidsonról. „Gondterhelt..." Az biztos. Eszembe jutott Mr. Roods. Azt mondta megváltoztathatnám...vagy valami ilyesmi. Talán kéne adnom neki egy esélyt.
Lazán elkészültem az iskolába, és próbáltam magam felkészíteni nyelvtanórára...nem sok sikerrel.

- Hey, girl!- karolta át a vállam egy erősen jó pasi illatú férfi egyed.

- Hey, girl!- köszöntem neki vissza.

- Ne köcsögösködj már velem- durcázott.

- Rendben, Alexander. Szia- és nyomtam egy puszit az arcára.

- Ahh, hiányzott ez az Alissa. Mikor is tűn el? Hmm, úgy hetedikben, de most már tudni, hogy nem halt meg.

- Fogd be- löktem meg mosolyogva, de ő visszajött hozzám. Oh, hát szeret.- Ma neked is jó kedved van- jegyeztem meg.