Change

17 Rész

Alissa szemszöge

Furcsálkodva néztem Ren Davidson után, és azon agyaltam, hogy ki lehetett az a férfi, aki ennyire illuminált állapotban képes egyetlen szóval Rent kimozdítani a komfortzónájából. 'Apa'. Tudtam, hogy van valamilyen családi problémája, és sejtettem, hogy valami szülős történet miatt ilyen. Ez egyszerű pszichológia, bárki, aki elgondolkozik ezen, az egyhamar rájön.

Benyitottam a házba, ahol teljes csönd és nyugalom fogadott. Levettem a cipőm, és a szobám felé vettem az irányt, kulcsra zártam magam után az ajtót és behuppantam az ágyamba. Erre vártam. Annyira jól esett az ágyam kényelme, a hűs ágynemű ölelése, hogy az hihetetlen. Az aznapi fáradságom teljesen rám telepedett, pedig igazán jó napom volt. Nem gondoltam volna, hogy Ren ilyen jó társaság tud lenni, pedig de. Minden pillanatát élveztem az együtt eltöltött perceknek.

Másnap reggel Ren nem jött iskolába, és még a következő egy hétben sem. Semmi hírt nem hallatott magáról, és hiába kerestem nem válaszolt.

A következő hét csütörtökén

Alexander már a szekrényemnél állt egy fantasztikusan nagy kávéval a kezében.

- Na, milyen volt tegnap? -

- Jó- feleltem egyszerűen.

- Jó?- kérdezett vissza.

- Igeen, jót beszélgettünk-

- Aha, titkolózni akarsz-

- Előtted nem- vigyorogtam rá- inkább mesélj, mizu a lánnyal?

- Van neve is -

- Éés elárulod nekem?- kérdeztem őszinte mosollyal az arcomon.

- Josh -

- MIII?- csattantam fel. Lányról beszélünk, nem?

- Nyugalom- nevetett- Josh, mint Jossie.

- Hogy jön össze a kettő? -

- Kiskorában nagyon fiús volt, és a testvérei így hívták. A név pedig rajta maradt -

- Ez de édees. Mikor hívod el randira?-

- Már elhívtam- felelte, miközben a folyosót bámulta, amin épp haladtunk.

- MII? ÉN mi vagyok neked? Hehh? Nekem mikor akartál erről szólni?-

Alexander felnevetett, az az őszinte nevetés, amit ki tudok belőle váltani. Fantasztikus.

- Te csak ne nevess. Válaszolj -

- Te csak egy senki vagy. Egy olcsó halandónak minek adjak választ?-

- Adj tudást a halandónak- néztem rá kérlelően, de ő továbbra is csak nevetett. Megtorpantam és fenyegetően ránéztem, ő nem vette észre. Én pedig lendületből az egyik szekrénynek löktem.

- Válaszolj, te seggfej -

Ő meglepődve nézett rám és a fejét vakarászta, biztos beütötte.

- Ma délután-

- Ma délután?-

- Ma délután-

- De ma délután filmeztünk volna-

- Basszus, tényleg. Oh, All, úgy sajnálom, lemondom tényleg- kétségbeesett volt a hangja.

- Neem, nem kell- ráztam meg a fejem- tényleg nem.

- Sziasztok- köszönt egy afro lány nekünk szelíden mosolyogva.