Change

27 Rész

Ren szemszöge 

- Ez, ez valami elképesztő. Gyönyörű! - nézte végig, meg is szagolta. Nagyon édes volt - Aranyos gesztus volt ez tőled Ren, nagyon köszönöm- mosolyodott el és egy ölelésbe húzott.

- Megérdemled - öleltem vissza, mélyen beszippantottam az illatát. Isteni volt, az ő illata olyan számomra, mint másnak a drog.

- Találkoztál apával? - engedett el ölelésből.

- Igen, és elbeszélgettünk egy kicsit - kérdőn nézett rám - Megcsináltam neki a csapot, aztán meg beszélgettünk.

- Ezek szerint jól kijöttök - mosolyodott el.

- Igen - foglaltam helyet az asztalnál - Gondoltam hozok valami reggelit.

- Hmm croassan, a legjobb döntés volt! - vett el egy darabot majd el is kezdtük az étkezést.

Reggeli után felajánlottam a lánynak hogy elmosogatok, de erőszakoskodott és nem hagyta. Folyamatosan lökdösött arrébb.

- Nah jó - néztem rá bosszúsan. Megfogtam derekánál fogva és a hátam mögé raktam.

- HÉÉÉÉÉÉÉ !Ez nem ér! Erősebb vagy sokkal - durcizott be.

Hátra pillantva elmosolyodtam, majd folytattam a mosogatást.

- Miért nem tudsz mindig ilyen lenni? - tette fel a kérdést a konyha pultra ülve.

Mély levegőt vettem - Az élet nem valami habos babos - törölgettem tovább a tányért.

- Mesélj, alig tudok rólad valamit és ez aggaszt!
Rápillantottam.

- Az életem fenekestül felfordult mikor 14-15 éves voltam. Akkor összetörtem, mintha valami eltűnt volna belőlem. Egy részem elveszett és csak úgy voltam. Nem tudtam felfogni, épp ésszel azt, ami akkor történt. Hiszen még csak gyerek voltam. Bekerültem ide a gimibe, hála a nyolcadikos félévimnek. - mosolyodtam el halványan - Megismertem nyáron a bandát, bekerültem már suli kezdéskor, olyan jó érzés volt. Tartozni valahova, ahol lehetsz az aki, még is számítasz! Ez egy tininek adrenalint ad! Igen is tartozik valahova és segítik az útján! Majd elment a bandavezér, aztán rá még egy évre le lett váltva az előző mivel kirúgták így engem választottak meg, és most itt vagyok. Nagyon sok teher lett rám új tagokat szerezni, akik megbízhatók, bevállalósak! - mély levegőt vettem - Jött ez a tanév és ez rosszabb az eddigieknél, volt akkor is sok balhé stressz, de jobb volt a helyzet, mint most.  Megválasztottak minket a legjobb bandának! Én lettem a legjobb fővezér, és nagyon rég nem nyert el a banda ilyet! Még is azt éreztem, hogy ez nem lehet. Azt éreztem, hogy ez nem én vagyok! Mégis örültem azért hiszen ez egy nagy lépés ennek a bandának!

- Ha úgy érzed, hogy ez nem te vagy akkor miért csinálod?

- Mert nem tudok kilépni ebből, csak úgy lehet, ha elballagunk. De szerintem én nem tudnék utána se kilépni.

- Miért? Egy felnőttre minek lenne szükség? Meg ugyan is ti csak a szabályok megszegésével foglakoztok!

- Bár úgy lenne Alissa - néztem megtörten a szemébe.

- Miért? Mit csináltok ti valójában? - rémült meg az arca.

- Nem mondhatom el - hajtottam le a fejem.

- Miért? Bajba kerülsz?

- Ha bajba kerülnék, akkor elmondanám, de itt nem rólam van szó, hanem rólad. Te neked lesz bajod belőle és ezt nagyon nem akarom, hogy bajod essen!

- Bár értenélek! - nézett a szemembe.

- Tudom, de nem lehet - megcsörrent a telefonom - Igen? - szóltam bele a vonalba.