Change

44 Rész

Ren szemszöge:

Mi lenne a legjobb döntés? Menjek vagy maradjak?

Körbe néztem a terembe, mindenki síri csendbe figyelte a következő lépésemet, mintha csak arra vártak volna, hogy egy ragadozó lecsapjon rájuk. Megfordultam, visszaléptem a lány padjához. Tekintetét kérdőn rám emelte. Csak néztem őt és minden bizalmam elment. Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Karjára pillantottam. Ott fogtam meg és rángattam be a suliba, mint egy idióta. Agresszív voltam vele, teljesen elszúrtam. De még is mit tehettem volna? Nem hagyhattam, hogy baja essen.

A mellette lévő szék kihúzódott és Ally ült le mellé, majd rám pillantott egy amolyan 'mit akarsz tenni?' nézéssel.

Még is mit csinál? Rátámaszkodtam a padra és megszorítottam azt. Teljesen megfeszültem, amit észrevett és közelebb hajolt:

- Ne tegyél olyat amit később megbánnál - suttogta. Értetlen arcot vágtam.
Most komolyan azt hiszi, hogy bántani akarom? Mindenki engem nézett. Mély levegőt vettem. Megnyaltam alsó ajkam, fejet rázva elmosolyodtam. Ez kész vicc. Soha nem lennék képes bántani Alissát.

Megszólalt a csengő és kopasz barátom belépett a terembe.

- Jó napot - köszöntött minket. Nem mozdultam. - Miss Davidson kérem - csörömpölést halottam - Foglaljon helyet.

Ellöktem magam a padtól és oda sétáltam a kihúzott székhez és helyet foglaltam újjonan szerzett trónomon. Papírt és tolla helyezett elém.

- Az egész óra a rendelkezésére áll. A téma: ki vagyok én? Kérem, írja le a magában kialakított önképet. Hogyan látja magát külső szemmel - bólintottam - Kérem, ne foglalkozzon a külvilággal. Ne azt írja le, hogyan is látják magát mások, hanem azt ahogyan saját maga. Jó munkát- ezzel otthagyott.

Ki vagyok én?   Írtam fel a címet. Hátra dőltem és vártam. Magam sem tudom, mire. Kis idő után kezembe vettem a tollat és elkezdtem írni.

„Minden ember tartozni szeretne valahova vagy valakihez. Szavak és cselekedetek határoznak meg minket. Úgy érzem én azok közé tartozok, akik letértek egy jó útról, és nem igazán tudom, hogy kerüljek oda vissza. Most felteszem magamnak a kérdést:  Miért vagyok ilyen? Miért cselekszem úgy, ahogy? Rideg vagyok és agresszív. Olyan dolgokat teszek, amikre nem vagyok büszke. Legszívesebben időutazó lennék és mindent teljesen máshogy csinálnék. Minden szavamat és cselekedetemet megváltoztatnám vagy szimplán csak kitörölném. Őszintén magamat is kitörölném erről a világról.

Tegyük fel azt, hogy az egész élet egy térkép. Én azon úton haladok, ahol túl sok elágazás van, ezek a döntéseim. Van a nyugodt egyenes út, de én mégis ezen az úton vagyok, ami tele van kátyúkkal és még világítás sincs. Csak próbálok az utcák végére érni, ahol remélem, hogy fényt találok. Lépésről lépésre haladok, de mindig hibát hibára halmozok. Mások erősnek látnak, csak mert egy falat építettem magam köré, mert nem akarok másokhoz kötődni, vagy másnak fontos lenni. Másokat is magammal rántottam már, csak hogy ne legyek ilyen magányos. Azt akarom, hogy mások észre vegyék, hogy milyen jó dolguk van, és lassák azt is, hogy rengetegen a sötétben tapogatóznak. Azt akarom, hogy segítsenek ezeknek az embereknek, segítsenek nekem lelépni erről az útról, mert még van esély arra, hogy jó ember legyek. Tudnék jó is lenni, de nehéz ez az ítélkező szemek előtt.

Úgy éreztem, kaptam egy esélyt, de most megint kicsúszott alólam a talaj. Elszúrtam az egyetlen mentő kötelet, amit kaptam. Titkolózással, hazugsággal, kiabálással. Csak jóvá akarom tenni. El akarom mondani, hogy ez nem egyszerű számomra, de kis idő után kitudok jutni és leléphetünk. "