34 Rész

485 49 0
                                    


Sokkolva voltam, a lány, akiért odavagyok, csak úgy elmegy mellettem. Nem is értettem Alexandernek ezt a különös düh kirörését. Nem tudtam mire vélni. Én elhozom őket jófejségből, ez meg így reagál. Hálátlan, de majd vissza kapja az élettől, előbb utóbb.

- Ez meg mi volt? - kérdezte Ally.

- Nem tudom, kattant a gyerek- rántottam vállat.

Még gyorsan elszívtunk egy cigit aztán indultunk is be órára.

Azzal a kopasszal van órám.

Dumál és csak dumál felesleges dolgokról, olyanokról, ami senkit sem érdekel. Leghátsó padba meghúztam magam és csak merengtem. Gondolkoztam azon a lányon, mégis mit érezhet. Hiszen eddig jól megvoltunk. Többször is csókolóztunk, úgy ahogy jól kijövünk egymással. Igazán léphetnék már valamit az ügyben, hogy valami alakuljon köztünk. Vagy talán ez hülyeség lenne. Rendes normális párkapcsolatom nem igazán volt eddig. De vele sikerülhet.

A csengő zökkentett ki gondolat menetemből, na meg a kopasz kérése, hogy maradjak bent. Mi a fasznak? Nincs kedvem hozzá.

- Ren, beszélgessünk- vette le szemüvegét.

- Hallgatom - ültem az első pad tetejére.

- Túlzottan csendes voltál az óran - itt vett egy mély levegőt - nem mintha zavarna, csak furcsállom.

- Úgy éreztem, hogy jobb ha ma meghúzom magam, maga is örülhetne inkább.

- Minden rendben? - érdeklődött.

- Ami, azt illeti - itt egy picit elgondolkodtam - nem.

- Szeretnél róla beszélni? - ült fel a tanári asztalra.

- Csak.. ahh - tűnődtem el - Tudja nem egyszerű annak, aki már egy jó ideje nem érzett szerettet és amint megérzi, hogy jön ez az egész érzés megrémíti az embert és nem tud mit kezdeni a helyzettel. Nehéz elhinni, hogy szeretheti valaki. Csak mereng, gondolkodik, összezavarodik és egyéb furcsa érzések és cselekedetek jönnek, amit nem tudunk hova tenni.

- Áhh hát innen fúj a szél - mosolyodott el.

- Ezt most nem értem.

- Te egy határozott személy vagy, aki falat emelt maga köré. Bizonyos pont után senkit, de tényleg senkit nem enged magához. Próbálkozik rossz lenni, mert úgy érzi, hogy magának csak ez maradt. De közben harcol magával azért, hogy mi is lenne a jó, csak néha nem azt teszi, ami tényleg magának lenne a jó. Az emberi természet bonyolult, és magunkat értjük legkevésbé.

- Nem akarok senkit magamhoz közel engedni - felelem halkan.

- De még is sikerült valakinek közel kerülni. Igaz?

- Azt hiszem.

- Akkor miért nem cselekszel? Azért, hogy még közelebb engedd.

- Mert ha túl közel jön, elég egy baklövés és olyan mélyre kerülök, ahonnan mégegyszer nem állnék fel.

- Így is fel van már fordulva egy jó pár éve nem igaz? -

- Ezzel mire akar célozni?

- Bandázgat, iszik, és kitudja még miket csinál, miközben görcsösen ragaszkodik a múltjához. Lehet, hogy elvesztettél egy pár nagyon fontos személyt, de az élet megy tovább- valami átsuhan az arcán - Mindig megy tovább, és sokszor mi leragadunk egy pontba.

- Tudom, de én megyek az élettel tovább.

- Csak nem úgy, ahogy azt te tervezted.

- Tessék?

ChangeWhere stories live. Discover now