Change

13 Rész

Alissa:

Sietve szaladtam ki az ajtón Alexanderrel a nyomomban. Mikor kiértem megláttam Ren Davidsont véres arccal a házunk elött. Megtorpantam. Mindenféle merényletek jutottak eszembe, ami szerint Davidson rossz ember. Megremegtem.

- Mi történt? -hallottam meg saját, ingerült hangom.

- Segíts! - óvatosan kérlelt

- Mit csináltál?!- kérdezte Alexander.

- Alissa, kérlek-, hagyta figyelmen kívül a fiút- csak kötszert szeretnék, semmi mást - ingerült volt, a pánik agresszió formájában mutatkozott meg.

- Gyere be- intettem a fejemmel az ajtó felé.

- Alissa!- fogta meg Alex a vállam.

- Köszönöm-

Mielőtt csöngetett Ren, Alex pont indult volna haza. Szóval szorosan magához húzott és megpuszit.

- Vigyázz, oké? -

- Írj, amikor haza értél- szorítottam még erősebben.

- Oké-

Picit félve mentem Ren társaságában, a házunkban. Ő minden érzelem nélkül nézett szét.

- Mi történt?- néztem rá miközben kerestem az elsősegély dobozt.

- Szerinted verekedtem valakivel, igaz?- nézett rám cinikusan.

- Vagy valaki megvert téged- vontam vállat.

- Nem vert meg senki - nézett oldalra. Szemembe nem nézett, ezek szerint hazudik. Amikor a korházba voltunk akkor a szemembe mondta a dolgokat.

- A szemembe mond - nyeltem egy nagyot - Akkor elhiszem - mondtam magabiztosan, meg is kicsit félve
Tekintetét rám emelte, láttam rajta, hogy hamarosan robbanni fog. Mint egy időzített bomba. Mikor mélyen a szemembe nézett, megláttam azt, amit eddig észre se vettem. Küzd magával. Maga ellen. Nem tudja eldönteni, hogy melyik lenne a helyes út.
Mély levegőt vett, majd a szemembe nézve

- Nem vertek meg – mondta.

- Valóban? - nevettem fel cinikusan.

- Pohárral a kezembe elcsúsztam, majd ahogy földet értem a pohár szilánkokba landolt az ajkam - nézett oldalra.

Csöndesen kibontom a fertőtlenítőt, a vatta pamacsra nyomtam egy kicsit, állát megfogtam épp hogy csak hozzá értek az ujjperceim már rögtön fel is szisszent. Nem tudtam mire vélni, mikor jobban elidőzött a szemem az állán megláttam kettő lila nyomot. Tekintetem a szájára kaptam majd letöröltem a már oda száradt vért. Érdekes volt ajkaihoz érni. Még párszor felszisszent, az ápolás alatt.
Mikor befejeztem elé rakok egy pohár vizet és még mindig szó nélkül elpakolok.

- Leszarod, mi? Kurvára nem érdekel téged az egész életem, sőt, egy darabkája sem! Csak az számít neked, hogy adjanak egy válasz szerűséget. Lehet, az hazugság vagy igazság téged nem érdekelne az, se ha az igazság az lenne, hogy az alkoholista faterom tette ezt velem! -rácsap az asztalra

- Ha valakinek belekeveredsz az életébe, akkor nem egy darabjába, hanem az egészbe -

- Szar helyzet. Te meg embereket sem akarsz magad köré- nevetett fel.

- Ha gondolod, itt aludhatsz- feleltem neki ridegen- meglepődtem a saját mondatomtól. Miért mondtam?! Hisz tényleg ledöbbentett az előző mondata, de nem érdekelt.

- Kösz, de inkább nem leszek a terhedre - felelte ridegen.

Pár perc néma csend után elhúzta a csíkot azzal, hogy dolga van, majd eltűnt az éjszakába.

Azóta pedig a kórházban is nyugodtan dolgoztunk egymás mellett, próbált közeledni, és piszkálni, de nem foglalkoztam ezekkel sem. Nem voltam kíváncsi rá, vagyis de… de nem akartam ilyen embert az életemben tudni.

Miután ő is visszatért az iskolába helyre állt a rend, Ren Davidson ugatott mindenkivel, engem csak a kihalt folyosón vett észre… én pedig visszatértem a drága tanár uram hűn szeretett irodájába.

- Mr. Roods- nyitottam be az irodába.

- Kisasszony, foglaljon helyet- mutatott a bőrszékemre.

- Ahh, köszönöm-

Lehuppantam, elővettem a pulykás szendvicsem és beleharaptam - Mmm.

- Na, Davidsonnal nem lettek barátnők?- nézett rám azzal a művészi lelkesedéssel.

- Tanár úr, az a csaj baszna velem, mármint ollózna, de biztos nem barátkozna.

- Khm- megköszörülte a torkát és megrázta az arcát, ez még neki is sok volt - Hát, biztosan jó csajnak tartja önt -
Most rajtam volt a sor, hogy hüledezzek.

- Anton Roods tanár úr, ez csúnya volt!

- Az is, amit maga mondott, Miss Gash-

- Pontosan mire is gondol? -

- Csak az anyám szokott a teljes nevemen hívni!-
Felnevettem, biztos vagyok benne, hogy mindenki szeretne egy ilyen tanárt.

Összecsomagoltam és elindultam a kijárat felé, vagyis inkább megvártam Alexet, hogy együtt menjünk ebédelni.

- Hello Gash- hallottam meg egy barátsásgos hangot… nem, nem illik hazudni: Ren Davidson jött velem szembe.
Nem köszöntem neki vissza, nem érdekelt. Ha legalább egy kicsit is lett volna eredménye, annak a 2 hétnek, és nem csak engem idegesít. És nem arra az incidensre gondolok, amikor tehetetlenül álltam előtte, hanem mindenre. Hogy hozzám állított be a családi problémáival, hogy azt hitte nyugodtan flörtölhet velem.

- Hey men!- karolt át valaki.

- Mia…?!- néztem az illetőre- Alexander Killi, hey!- köszöntem én is tesós formában.

- Hogy vagy?

- Hmm, jól, és te?

- Filmezősen- nyalta meg a szája szélét. Szóval filmezünk.

- Csapjunk ottalvós partyt?- karoltam át a derekát.

- A törvénykönyv nem tiltja, hogy hét közben élj szociális életet?- célzott anyámra.

- Dehogy nem, a 128 pontban- viccelődtem.

- Hmm, meg kéne szegni.

- Meg fogjuk szegni- kacsintottam.

- Naa, mi ez a szabad Alissa? – nevetett.

Befordultunk a menzafolyosóra, és akkor láttam valami undorítót a szertár nyitott ajtajánál:
Ren Davidson éppen Jane Stevensonnal csókolózott. Jane a lány hajába túrt és szenvedélyesen préselik egymáshoz ajkukat. Pfhuuj. Feldúltan sétaltam tovább majd hallottam ahogy Alex beszól a túrbékolóknak.