Change

4 Rész

Ren szemszöge:  

A borzalmas buszozásom után, haza érve megebédeltem, majd a szobámba nézegettem át közösségi oldalaimat, amikor meg szólalt a telefonom.

- Haló? -szólaltam bele rekedtes hangon.

- Ren! -szólalt mega vonal túl oldaláról egy férfihang. Egy nagyon mély férfihang.- Októberbe lenne egy kisebb összegyűlés, meg kéne vitatni ezt-azt. Lehet rátok számítani? 

- Persze, eddig se hagytunk ki egyetlen egy gyűlést sem, ezek után sem fogunk -válaszoltam magabiztosan.

- Én is így gondoltam -és kinyomott. 

 Remélem nem csináltunk semmi olyat, ami nem tetszene nekik. Ha még is hát akkor nagy veszekedés lesz ott. Semmi kedvem egy újabb vitához a "Nagyokkal". Inkább bekapcsoltam a hangszóróm és elindítottam az Imagine Dragons - Whatever It Takes. 

 "Always had a fear of being typical" 

/Mindig féltem átlagos lenni/ 

"Looking at my body feeling miserable" 

/A testemet szerencsétlennek érzek/ 

"Always hanging on to the visual" 

/Mindig a vizualitást nézik/

 "I wanna be invisible"

/Láthatatlan akarok lenni/

Ha jobban bele gondolok, sose akartam láthatatlan lenni. Mindig is olyan ember voltam vagyis olyan próbáltam lenni, aki igazán él, akit tisztelnek, és megbecsülnek. Azt hiszem ezeket kaptam meg a bandától, az én bandámtól. Mások véleménye nem igazán érdekel, úgy élek ahogy akarok, senki sem szólhat bele. Nem is hagyom neki, akiknek hagytam azok csak belém rúgtak, nincs szükségem több harcra saját magamért. A pletykák mennek folyamatosan, és csak foltokban jelenik meg az igazság. Voltak már nagy ügyeim, pár rendőrségi is. Tavaly az egyik lányt nem kíméltem, elhitte, hogy lehet valaki. Késsel nekem támadt, mert állítólag miattam lett "más" a testvére. Az idegzetem sosem volt rendben, de ez igazán kiverte a biztosítékot: véresre rugdostam a WC padlón. Lehet igaza volt, lehet bántok embereket, de nem hagyom, hogy mások engem bántsanak. Hahh, azok a sikítások, könyörgések. Felülírhatatlan érzés. Benned van az adrenalin, kiadod magadból, a dühöt, te osztod az igazságot. Olyan érzés mintha minden gondod eltűnne. Hogy van-e utána lelki ismeretem? Dehogy is, az már rég eltűnt. Tükörbe tudok-e nézni? Simán, tisztában kell lennem a külsőm tökéletességével. Sokan mondják, hogy csak csapatban tudok támadni. 'Ha a banda nem lenne, ő se lenne ilyen kemény.' Ezen a gondolatomon elmosolyogtam. Ahj, de imádom: nem is ismernek, de szerintük a bandám nélkül nem lennék kemény... Dehogy nem, naív szarháziak! A másik nagy pletyka alap a szerelmi életem. Nem akarok érzéseket, néha napján becsúszik egy-két kaland, de semmi több, csak egy kis szórakozás. A híresztelések szerint, kavartam már csajjal is. Hát, ha ki tudnak elégíteni, miért ne vihetnék egy kis boldogságot az életükbe?! Hogy meleg vagyok-e? Nem tudom, a lázmérő szerint stabil 37°C-ot mutatok. 

Addig apróztam a dolgaim, hogy nem maradt időm készülődni, az óra 8:30-at mutatott. Fel kaptam egy fekete pólót, egy fekete csőfarmert, kendőmet csuklómra helyeztem, fekete pulcsimat magamra kaptam és indultam az ajtóhoz. Gyorsan benéztem a nappaliba, sehol senki. - Huh -kifújtam a bent tartott levegőt. Apám alszik a szobájába. Minden kis zaj nélkül léptem ki a házból, majd indultam a megszokott helyünkre. 

Körülbelül 30 méterre lehettem a buli helyszínétől, de már tisztán halottam, hogy bömböl a Black Veil Brides - In The End. Van ízlésük, mit ne mondjak.