Change

25 Rész

Ren szemszöge:

- Mit akarsz Ren? - szólt bele bunkón.

- Muszáj segítened! - válaszoltam meggyötört hangon.

- Ren nem érdekel, hogy mi a franc bajod van! Éld a saját kis életed- a hangja nyers és durva volt. Kell a segítsége, még ha térden állva is kell könyörögnöm, azt is meg teszem.

- Alissa, kérlek! Könyörgöm! Mikor könyörgött a te szemedbe egy Davidson fajta?- nagy és mély levegőket vettem, a szívem szabálytalanul vert - Na látod soha!-

- De, hogy még este se hagysz nekem békét!-felelte már engedékenyebb hangon, de még most is elutasítóan állt hozzám. 

- Tudod, hogy hol van az elhagyatott roncs telep? 

- Igen, nem messze van tőle egy park-matatást hallottam a vonalba, biztos készülődik. 

- A parkba vagyok a kaputól nem messze, egy padon - ledőltem a padra - Ja és hozz tömény alkoholt meg elsősegély csomagot!

 - Esetleg cigarettát ne vigyek?- ingerlékeny volt.

 - Az van nálam - mosolyodtam el

 - Inkább gyújtót hozz. 

- Esetleg a csajod ne legyek? - ajtó csapódást hallottam. 

- Erre vissza térhetnénk majd- kumcogtam. Nem lenne rossz. 

- Na persze! Rohadék.

 - Alissa várj! - síri csend lett 

- Köszönöm! 

- Hamarosan ott vagyok - éreztem, ahogy elmosolyodik, majd kinyomott.

 Nagyon rosszul éreztem magam. A fejem szét esett, az övnek a nyomai égtek a hideg pad miatt. Az orromból ömlött a vér. Tele lehettem kék-zöld foltokkal. Nem is értem, hogy lehet valaki ilyesmire képes! Hogyan tehet ilyet a rokonával, az idézőjeles nevelt lányával. Talán visszakapom most a sorstól, amiket eddig én tettem a diákokkal, és a körülöttem lévő emberekkel. De már annyit szenvedtem. Elvesztettem a szüleimet. Egy családtagom sincs, aki nem verne. Kezdem megérteni, hogy mit is teszek az emberekkel. Szörnyű ember vagyok! Ezeken agyaltam, amíg meg nem hallottam kövek súrlódását.

 - Ó, te nyomorék kelj fel! - rohant oda hozzám, segített felülni - Nem szabad, sőt tilos lefeküdni, ha vérzik az orrod! 

- Csak jól esett a hideg a hátamnak - néztem rá. 

- Úr isten, te hogy nézel ki? - nézett végig rajtam - A szád nagyon fel van szakadva, és a kezeid is tele vannak kék zöld foltokkal - nézett végig rajtam pontról pontra. 

- Köszi kérdésed, szerintem nagyon jól nézek még így is ki! 

- Nagyon kis vicces kedvedbe vagy Davidson - nézett szúrósan rám. 

- Ne haragudj - komolyabbra vettem az egészet.

 - Verekedésbe keveredtél? - törölte meg az orromat.

 - Nem teljesen - nem néztem a szemébe. Túlságosan szégyelltem magam. 

- Akkor? - az elsősegély dobozból vett ki valami kenőcsöt.

 - Semmi- vontam meg a vállam. 

- Ren, ha nem mondod el akkor, hogy várod el azt, hogy segítsek rajtad? - kente a kezemre a krémet.

 - Remélem van még abból - furcsán nézett rám. Levettem a dzsekim, megfordultam és a pólóm felhúztam.

 - Azt a kurva - ennyit tudott csak mondani - Ren az egyik nyom... -