Change

18 Rész

Ren:

  Ez volt az a hang, amit nem akartam meghallani.Az alkoholista apám, ajtót nyitott és a falhoz dőlt.

 - Merre jártál? - kérdezte nyugodtabb hangnemen 

- Az egyik osztálytársammal ültem be a kávézóba – feleltem őszintén. 

- Legalább haza jöttél - indult el a nappaliba. Követtem példáját. - Csinálhatnál valamit vacsorára!-

 - Rendben - válaszoltam visszahúzódva.

- Most! – rivallt rám.

- Igen, most - bementem a konyhába, amint beértem lefagytam. A füves cigik az asztalon, 5 üres üveg sör és egy üres vodka mellett. Nagyot nyeltem. Mostoha apám a hátam mögé sétált majd arrébb tette a vállamra omló hajam.

 - Azok a cigik, a tiéd? - kérdezte a fülembe suttogva. A hideg rázott. Undorodtam tőle. 

- Igen, az enyémek - nem hazudtam, igazat mondok, előbb esünk túl, amin túl kell esni. 

- Mennyiért adod? - meglepődtem a kérdésen 

- 5$ szálanként, de neked 3$ adom-

- Áll az alku! - tette elém tenyerét. Szembe fordultam vele, majd kezet ráztam vele. Zsebéből elővett 20$ dollárt. Elvettem tőle átszámoltam a cigiket. 

- Többet adtál! Nincs ennyi cigim itt van a többi 12$ - nyújtottam felé a pénzt.

- Okos lány - nézett végig rajtam - Pont olyan okos, mint az apád volt, de olyan rafinált, vagy mint az anyád - nézett a szemembe. Lefagytam. - Rakd el a többit, sose kérsz tőlem semennyit, te főzöl álltalában, te takarítasz, itt az ideje, hogy kapj egy kis zsebpénzt - lágyult el a tekintete. MIAFASZ? Mély levegőt vettem. 

- Köszönöm- tettem zsebre a pénzt. - A szüleimet meg ne hozd fel soha többet.

- Igazad van, rossz embereket nem szabad felhánytorgatni – hangja gúnyosan csengett. Kezem ökölbe szorult. Hogy beszélhet így róluk?! Undorító mocsok! Nem fogom megütni, mert úgy is nagyobbat adna és én szívnám meg a levét.

 - Ne beszélj így róluk! - emeltem meg a hangom

- Ugyan Ren. Te is jól tudod h rossz emberek-

- Nem voltak azok! –emelkedett meg a hangom.

- Itt hagytak téged!-

- Nem saját hibájukból haltak meg!-

- Ugyan már, jól tudod, hogy az ő hibájuk volt a baleset!-

- Nem! Szerintem örülj, hogy apám a halálos agyán nem tett feljelentést ellened! Mivel te jöttél belénk azon a napon, az autópályán! Ittasan! Megölted a saját testvéredet és a feleségét!- ordibáltam vele. Kezdtem elveszteni a fejemet. 

- Velem te így nem beszélhetsz! - kapta el a karomat, majd erősen megszorította - Meg amúgy is, te még most is élsz!-

- De ők már nem fognak! - lábadt könnybe a szemem.

- Ők már nem - közelebb húzott magához - De ha rajtam múlik, akkor te se! - ez volt az a pillanat, amikor lesokkolódtam. Hirtelen nagy fájdalmat éreztem a gyomromba, majd a földre zuhantam. Gyomorszájba rúgott, de akkora erővel, hogy a számból elkezdett folyni a vér.